Neves dalszerzők írták alá azt a nyílt levelet, amelyben kijelentik: mostantól kezdve nem fogják engedni, hogy a számaikban olyasvalakit tüntessenek fel dalszerzőként – és részesüljön ezáltal szerzői jogdíjban -, aki nem vett részt a dal megalkotásában vagy csiszolásában, vagyis nem tett hozzá semmi érdemit.

A levél szerint ugyanis „az elmúlt néhány évben egyre több előadó követeli, hogy szerzőként tüntessék fel olyan daloknál, amelyeknek a megírásában nem is vett részt”. Noha nekik számos bevételi forrásuk van, a szerzők pedig kizárólag a jogdíjakra támaszkodhatnak, ezek az előadók vagy a menedzsmentjük „az erőfölényüket kihasználva”, olykor akár fenyegetésekhez folyamodva elérik, hogy valós hozzájárulás nélkül mégis szerzőként tüntessék fel őket. „Mára ez szinte normalizálódott gyakorlattá vált, és mostanáig a szerzők közössége nem fogott össze, hogy harcoljon ez ellen.”

Ezért álltak össze olyan szerzők, mint Emily Warren (a Billboard információi szerint ő töltötte be a háttérben a vezető szerepet), Justin Tranter, Victoria Monét, Ross Golan, Amy Allen, Savan Kotecha és Joel Little, akik többek között Lady Gaga, Britney Spears, a One Direction, Michael Bublé, Lorde, Justin Bieber, Shawn Mendes és Selena Gomez slágerein dolgoztak. De a honlapon bárki csatlakozhat.

A nyílt levél nem említ neveket. Az egyik legismertebb szerző, Justin Tranter egy posztban azt írta, hogy nem szeretné, hogy pletykálkodás lenne a nyílt levélből (mármint arról, hogy mely előadók mely slágerekbe kerültek be érdemtelenül szerzőként), és hozzátette, hogy ő több nagyszerű művésszel is dolgozott együtt, akik teljes mértékben megérdemelték a szerzői kreditet. (Cikkünk nyitóképén ő és Emily Warren látható.)

Az akció két célt szolgál. „Mindenekelőtt azt reméljük, hogy meg tudjuk védeni a szerzők következő generációját, hogy ne kelljen azt gondolniuk: nincs más választásuk, mint hogy feladjanak valamit, ami jogosan őket illetné.” Másodszor pedig pedig szeretnék, ha mindenki elismerné, hogy noha persze nagyon fontos az előadó, a producer, a kiadó stb. szerepe, de „ha a dalt kivennénk a zeneiparból, akkor egyszerűen nem lenne zeneipar”, és ezért „nem fogjuk többé elfogadni, hogy úgy kezeljenek minket, mint akik a totemoszlop legaljánál foglalnak helyet”. A szerzőknek nem szándéka, hogy mások bevételeiből részesedjenek; „nem kérünk olyasmit, amit nem érdemlünk meg” – arról van szó csupán, hogy „ezt a tiszteletet mástól is elvárjuk”. Mint írják, „a zeneipar szépsége, hogy igazi ökoszisztémaként tud működni”, vagyis hogy egy dal megjelenésén rengetegen dolgoznak, és mindenkinek megvan a maga szerepe.

A Pact egy posztjára reagálva egy A&R menedzser, Gabz Landman felidézte, hogy „egy nagyon híres zenész” egyik embere az említett gyakorlatra azt mondta: „ez az adó, amit azért fizetsz, hogy felkerüljél a lemezre” – ám Landman szerint valójában „ez egész egyszerűen lopás”.

A BBC megjegyzi, hogy az említett gyakorlat olyannyira nem új, hogy Elvis Presley menedzsere, a legendás Parker ezredes is gyakran ragaszkodott hozzá, hogy kliense szerzője is legyen az általa elénekelt daloknak. Sokan belementek ebbe, hiszen „több pénzt jelentett egy Elvis által felvett dal jogdíjainak 50%-a, mint egy kevésbé ismert előadó által felvett dal 100%-a.” Idővel a gyakorlat annyira elterjedt, hogy még egy közismert mondás is született róla: „change a word, get a third” – vagyis egyetlen szó megváltoztatása a szövegben már „szerzővé” tesz egy előadót, aki így a jogdíj harmadára igényt tart.

Categories: Hírek

Tags: szerzők