Újszerű jogdíjfelosztási ötletekkel reformálná meg a streamet az Impala

A független kiadók európai szövetsége, az Impala tízpontos javaslatot tett közzé arról, hogyan lehetne elérni, hogy a stream kedvezőbben, a művészek számára előnyösebben működjön. (A tíz pont részletesebb kfejtése, megindoklása itt olvasható.)

A szervezet szerint az első és legfontosabb teendő a „semleges tartalomszolgáltatók” engedményeinek (safe harbour) „hatékony felszámolása, kiskapuk nélkül”. Mint írják, a safe harbour szabályozás „megfojtja a piacot”, egyenlőtlen feltételeket teremtve a jogosítást választó szolgáltatók és azok versenyében, akik szerint a zene felhasználásáért fizetni „inkább csak lehetőség, nem kötelezettség”.

A javaslat talán legérdekesebb és leginkább újszerű része a jogdíjfelosztásra vonatkozik. Az elmúlt hónapokban a felhasználó-központú felosztásról esett a legtöbb szó, ami az Impala szerint érdemes a vizsgálatra: mik az előnyei, a hátrányai, milyen előre nem látott következményekkel járhat a bevezetése. Ugyanakkor azt írják: „úgy érezzük, hogy ez önmagában nem teremtené meg a művészek számára optimális feltételeket, csak máshogy osztaná ki, hogy kik a nyertesek és kik a vesztesek”; ehelyett a piac növekedésére és „újfajta dinamikák” bevezetésére van szükség. Ugyanakkor úgy fogalmaznak, hogy abban az értelemben felhasználó-központúak a javaslataik, hogy a zenerajongót és annak a művésszel kialakított kapcsolatát helyezik a középpontba.

A következő ötletekkel álltak elő – a javaslat szerint „különböző szolgáltatások különböző felosztásokkal, ezek kombinációival kísérletezhetnének”:

  • Proto rata temporis model: A hosszú zeneszámok hátrányba kerülnek a jelenlegi rendszerben, ezért ki lehetne próbálni például azt, hogy az alap jogdíj jár azért, ha valaki fél-öt percet hallgat meg egy számból, aztán ötpercenként (negyedóráig) növekedne a jogdíj.
  • Active engagement model: A zenészeket is arra ösztönözné, hogy bevonják a rajongóikat, ha magasabb jogdíj járna az olyan lejátszásokért, amikor a felhasználó maga keres rá egy előadóra, számra vagy albumra, amikor elmenti vagy lájkolja azt, esetleg előzetesen elmenti magának (pre-save).
  • Artist growth model: A legtöbbet streamelt zenészek egy-egy lejátszás utáni jogdíja csökkenne, és a feltörekvő, vagy egy-egy szubkultúrához tartozó zenészek jogdíja növekedne. Így az új művészek gyorsabban elérhetnék azt a szintet, ahol már a elégséges mennyiségű pénzt keresnek; a megoldás segítené a zene sokszínűségét is. (Az Impala egy másik pontban azt is javasolja, hogy ne legyen a lejátszások számának alsó korlátja, amit el kell érni ahhoz, hogy járjon a jogdíj.)
  • User choice model: A szolgáltatók különféle módokon lehetővé tehetnék, hogy a rajongók egyedi tartalmakat, jobb hangminőséget stb. kapjanak kedvenceiktől, ezek után pedig magasabb jogdíj járna. Lehetséges ezt azzal is kombinálni, hogy a felhasználók plusz előfizetési díjat fizetnek ezekért a tartalmakért.

A független kiadók szervezete emellett a következő javaslatokkal állt még elő:

  • nem járhat jogdíjcsökkentés „privilegizált” elbánásért (a Spotify-nak erre a payolához hasonlított ötletére céloznak);
  • azokon a piacokon, ahol a szolgáltatóknak nem sikerül hatékonyan átterelni az ingyenes felhasználókat az előfizetéshez, kompenzáló mechanizmusokat kellene bevezetni;
  • a szolgáltatók jobban figyeljenek az olyan törvénysértésekre, mint a stream manipuláció, stream ripping, ad-blocker;
  • lehessen a zenékre keresni szerző, producer, előadó, kiadó stb. szerint;
  • a helyi katalógusok erősítése jobb playlist-szereplésekkel, több nyelvi specifikációval, befektetésekkel;
  • együttműködés sokféle kiadóval azért, hogy az algoritmikus válogatás ne járjon a sokszínűség csökkenésével;
  • a digitális zenehallgatás környezetkárosító hatásainak felmérése és mérséklése.


Categories: Hírek

Tags: ,

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .