Mint arról már többször írtunk, a Hipgnosis Songs Fund azzal forgatta fel a zeneműkiadók világát, hogy igen komoly katalógus-felvásárlási lázat indított el. Alapítója, a zeneipari veteránnak számító Merck Mercuriadis sikerrel győzte meg a befektetőket arról, hogy az örökzöld dalok (szerzői jogai) olyan vagyontárgyak, amelyek hosszú távon hasznot hozó, jó befektetést jelentenek. Éppen ezért a Hipgnosis éves üzleti jelentésének önmagán túlmutató jelentősége van. A Music Business Worldwide részletesen ismerteti a dokumentumot.
Az egyik legfontosabb adat az, hogy a járvány hatására hogyan ugrottak meg a klasszikus katalógusok lejátszásai (és ezáltal jogdíjai). A teljes portfolió (amiben ott vannak többek között a Red Hot Chili Peppers, Neil Young, a Fleetwood Mac-tag Lindsey Buckingham, Jimmy Iovine és 50 Cent dalai, és Beyoncé, Taylor Swift, Ed Sheeran által sikerre vitt szerzemények) stream bevételei 18,4%-kal nőttek az elmúlt egy évben. Ennél is jobban, 24,3%-kel emelkedtek azoknak a daloknak a lejátszásai, amelyeket a „steady state” kategóriába sorolt a cég – olyan örökzöld slágerekről van szó, amelyeknél „nem várható, hogy csökkenni fog az utánuk keletkező bevétel”. Ezen belül egyébként a márciusig tartó üzleti év második felében az elsőhöz képest 18,4%-kal emelkedtek a stream jogdíjak.
Már a járvány elején sokat lehetett olvasni arról, hogy az események hatására sokan a kipróbált kedvenceik hallgatásához fordulnak; ezek a számok betekintést engednek abba, hogy ez milyen mértékben történt meg. Közben másik oldalon a nyilvános előadási jogdíjak visszaestek; az említett örökzöld kategóriában kevésbé, mint azon kívül.
A Journey-dalok hallgatottsága az utóbbi négy hónapban 48%-kal nőtt, legismertebb slágerük már átlépte az egymilliárd streamet
A Hipgnosis most először beszélt nyilvánosan arról, hogy a jogdíjak beszedését akadályozó adatproblémák követésére létrehoztak egy külön rendszert. Nagyjából 200 (!) különböző partnertől érkeznek bevételek, és ezek alakulását valós időben lehet követni a rendszer segítségével. A jelentés szerint az első tesztek szerint a Hipgnosis katalógusába tartozó dalok 62%-ánál azonosítottak olyan adatproblémákat, amelyek késleltetik vagy ellehetetlenítik a jogdíjak beszedését; a cég számítása szerint ezek kijavítása akár 40%-kal is növelhető az elérhető bevételeket.
Ezekhez a számokhoz érdemes hozzátenni, hogy olyan slágerekről, örökzöldekről van szó, amelyeknél nem valószínű, hogy a jogok korábbi kezelői negligálták volna őket. Ez alapján feltételezhető, hogy a kevésbé a fókuszban lévő dalok esetén az adatproblémák akár még ennél is komolyabb bevételkiesést okozhatnak a szerzők számára.
A Hipgnosis által részben vagy egészben felvásárolt katalógusok összesített értéke már meghaladja a 2,2 milliárd dollárt. Ugyan az, hogy egyes katalógusokért mennyit fizet a cég, üzleti titok, az kiolvasható a jelentésből, hogy az átlagos ár a jogok korábbi kezelői által realizált utolsó éves bevétel 15-szöröse volt. Vagyis ennyi év lenne a befektetések megtérülése, ha a bevételek a korábbi szinten maradnának. A Hipgnosis természetesen azzal állítja maga mellé a befektetőket, hogy azt ígéri: sokkal hatékonyabban tudja monetizálni a dalok szerzői jogait, mint a korábbi tulajdonosok.
A Variety nemcsak a Hipgnosisról, hanem általában a katalógus-felvásárlási lázról szóló cikkében a cégvezető Merck Mercuriadis azt mondja, hogy ennek a kulcsa az, hogy a dalok értékét legjobban akkor lehet kihasználni, hogy egy-egy alkalmazottra 500-1000 szerzemény jut – szemben a major zeneműkiadókkal, ahol ez akár 20 ezer is lehet. (Mercuriadis célja az, hogy néhány éven belül 150 ezer dalra növelje a portfóliót, és ennek menedzselésével 250 alkalmazott foglalkozzon.)
A Variety Al Jackson dalszerző példáját említi; az 1935 és 1975 között élt zenész (aki session dobosként is legendás lett) többek között Al Green, Otis Redding, Booker T. & the MGs számára írt dalokat. Az ő katalógusa utáni bevételeket a Hipgnosis két év alatt másfélszeresére tudta növelni, évi 400 ezer dollárról 600 ezerre. Korábban a katalógus kimagaslóan legjövedelmezőbb darabja az Al Green által előadott Let’s Stay Together volt. A Hipgnosis azonban több más dalt is a fókuszba helyezett, és számos filmes és reklámelhelyezést tudott összehozni, valamint kortárs feldolgozásokat pl. John Legendtől.
A hasonló területen és módszerekkel dolgozó Primary Wave vezetője a Variety-nek említett néhány példát arról, hogy az általuk kezelet 25 ezer dal monetizálásán hányan dolgoznak: a digitális stratégián tizenöten (ebben a playlist pitcheléstől a honlapkészítésen és a webshopok elindításán át a közösségi médiáig sok minden szerepel); hét munkatársuk a branding szakértője.
A cikkben egy major zeneműkiadó munkatársa név nélkül, de egyértelműen a Hipgnosisra célozva azt mondja: vannak cégek, amelyek igencsak a piaci érték fölött vásárolnak fel katalógusokat, és el fog jönni a nap, amikor ennek meg fogják inni a levét. Mercuriadis azonban azt mondja: szó sincs buborékról, hiszen olyan katalógusokbe fektettek be, amelyek már bizonyították nemcsak rövid távú sikerességüket, hanem hosszú távú kulturális jelentőségüket is. Szerinte eddig a zeneipar eddig csak felszínt kapargatta ezek monetizálásában.
Categories: Hírek