Tavaly ősszel jelentette be a Spotify, hogy újfajta marketingmegoldást tesztel. Az egyelőre csak szűk körben elérhető Discovery Mode azt jelenti, hogy egy előadó (vagy menedzsmentje) megjelölheti, hogy mely dalait szeretné előtérbe helyezni a katalógusából, mondjuk azért, mert az az új lemez húzószáma, vagy évfordulója van, esetleg valamilyen aktuális beszédtémához kapcsolódik. Ezeket a dalokat a Spotify algoritmikusan személyre szabott ajánlói előnyben részesítik az előadó többi számához képest – feltéve, hogy a hallgatói visszajelzések jók, mert ha nem, akkor a felhasználói elégedettséget előbbre helyezik a marketingszempontoknál.
Számos zeneipari szereplő haragját az váltotta ki, hogy a Discovery Mode-ban megjelölt dalok után csökkentett jogdíj jár, bár kizárólag azokban az algoritmikus ajánlásokban lejátszott számok után, amikre hat, vagyis más lejátszásokért ugyanannyi pénz jár a jogtulajdonosoknak. Ez is elég volt ahhoz, hogy sokan a payolához hasonlítsák az eszközt, és számos zeneipari szereplő támadja azóta rendszeresen a közleményeiben (lásd pl. az Impala javaslatát a jogdíjfelosztás megreformálásáról).
Mi több, a Discovery Mode-ot még az Egyesült Államok képviselőházában a jogi bizottság is vizsgálta, és két képviselő levelet küldött a Spotify vezetőjének, Daniel Eknek. Ebben többek között azt vetik fel, hogy ha sokan érzik úgy, hogy muszáj csatlakozniuk a programhoz, különben nem lesz esélyük kitűnni a „rendkívül telített és versengő piacon”, akkor az egyrészt gyakorlatilag jogdíjcsökkenést jelent, másrészt a Discovery Mode előnyeit is gyakorlatilag lenullázza.
A Spotify válaszában, amit a Billboard közölt, a fenti aggodalmakra azt írja, hogy azok a Discovery Mode működésének félreértéséből következnek. Egy-egy dal ilyen kiemelése ugyanis egyáltalán nem jelenti azt, hogy annak több lejátszást garantálnak; mindössze a zenész katalógusán belül helyezik azt előtérbe a lejátszások egy kis részénél, és itt is prioritást élveznek a hallgatói reakciók.
A Spotify szerint a Discovery Mode valójában egy igencsak demokratikus marketingeszköz, ugyanis nem igényel komoly előzetes befektetést – amire a feltörekvő zenészeknek, kisebb kiadóknak nincs költségvetése -, hanem csak az siker nyomán kell megfizetni a költségeket csökkentett jogdíjak formájában. Mi több, a tesztelés során voltak olyanok, akik több jogdíjat kaptak, mint a Discovery Mode használata előtt, mert a közönségük növekedése kompenzálta az egy lejátszás utáni jogdíj csökkenését.
A Spotify néhány adatot is megosztott a tesztelésről. Az ebben résztvevő előadók közönsége 40%-kal nőtt, és ennek majdnem fele (44%) olyan hallgató volt, aki korábban nem hallgatta az adott előadót. Ez a fajta kiemelés a leghasznosabb a feltörekvő előadók számára volt: azok, akiknek kevesebb mint egymillió a havi hallgatója, másfélszer akkora növekedést könyvelhettek el a Discovery Mode-nak köszönhetően, mint az egymillió hallgató fölötti előadók.
Azt is hangsúlyozza a cég, hogy részletes visszajelzést adnak az eredményekről. A Spotify blogján például az argentin, színésznőből lett énekesnő Natalie Perez esetét mutatják be részletesen, aki 33 dalát emelte ki, és ezek közül 14 teljesített igazán jól: ezek hallgatottsága az Egyesült Államokban és Mexikóban 57%-kal nőtt. A visszajelzések alapján a kevésbé jól teljesítő dalokat ki lehet venni a programból.
Összességében a Spotify szerint a marketingeszköz minden résztvevő számára sikeres, és még idén kiterjesztik az elérhetőségét, bár erre – valamint arra, hogy pontosan milyen mértékű jogdíjcsökkentés lesz a részvétel ára – még nincsenek nyilvános terveik.
De nem csak maga a svéd cég dicséri saját fejlesztését. A Music Business Worldwide arról ír, hogy „miközben a független kiadók gyűlölik a Discovery Mode-ot, a DIY óriások szeretik” – utóbbiak alatt a TuneCore-tulajdonos Believe-et és a Distrokidet kell érteni.
A Believe vezetője a marketingeszköz innovatív és demokratikus voltáról beszélt; szerinte a független zenészek számára igazán hasznos. Elárulta, hogy a cég egy külön platform kialakításán dolgozik, amely adatelemzésre támaszkodva megtalálná a TuneCore által terjesztett zenék közül azokat, amelyek a legesélyesebbek arra, hogy sikert érjenek el a Discovery Mode-ban.
A Distrokid vezetője arról beszélt, hogy soha nem volt ilyen jó dolga a független zenészenek; az olyan új marketingeszközök, mint az előzetes befektetést nem igénylő Discovery Mode, lehetővé teszik, hogy a zenéjük eljusson a lehető legnagyobb közönséghez, anélkül, hogy egy „kapuőrnek” (rádiós szerkesztőnek, a mainstream médiának) rá kellett volna bólintania. A Distrokid által terjesztett zenész, Ryan Oakes ehhez azt tette hozzá, hogy nagyon jól célzottan lehet elérni a potenciális új rajongókat.
Categories: Hírek
Leave a Reply