Mint arról korábban írtunk, tavaly ősszel indított egy nagy vizsgálatot a stream gazdaságtanáról a brit parlament digitális, kulturális, média- és sportügyekkel foglalkozó bizottsága. Ennek eredményeként készült el egy 120 oldalas jelentés, aminek teljes szövege itt, rövid összefoglalója itt található.
A rossz fiúk: a major kiadók
A több lap – így például a Guardian – által is kiemelt megállapítás szerint „miközben a stream komoly profitot hozott a zeneipar számára, maguk a művészek – előadók, szerzők – az átalakulás vesztesei. Az alapoktól kell újragondolni a streamet, és jogszabályi változásokkal kell garantálni, hogy a bevételekből ők is méltányos mértékben részesüljenek”. Mi több, a bizottság szerint „a felszínre került problémák valójában a zeneipar alapvető, strukturális problémáira vezethetők vissza.”
Vagyis – ahogy a Complete Music Update elemzése írja – ugyan a meghallgatások közben sok kritika érte a stream szolgáltatókat, főként a Spotify-t, végül a hangfelvétel-kiadók, ezen belül is leginkább a majorök lettek a rossz fiúk.
A vizsgálóbizottság egyik legfontosabb javaslata, hogy a brit versenyhivatal mérje fel, hogy a major kiadók hatalma nem torzítja-e a piacot. Így például meg kellene vizsgálni, hogy a majorök és a stream szolgáltatók közötti jogosítási tárgyalások nem akadályozzák-e az innovációt – vagyis, ahogy a Music Ally magyarázza, például a felhasználó-központú felosztást, annak akár a kipróbálását is blokkolhatják.
A képviselők szerint azt a vádat is meg majd kell vizsgálnia a versenyhatóságnak, amiről részletesen itt írtunk: eszerint a dalszerzők különösen kedvezőtlen kompenzációja amiatt van, hogy a legnagyobb hangfelvétel-kiadók és zeneműkiadók összekapcsolódnak, és mivel ez utóbbiak sokkal jobb arányban fizetnek a szerzőknek, mint ahogy a kiadók az előadóknak, ezért a majorök jobban járnak, ha a pénz nagyobb részét a hangfelvétel-kiadókon folyatják át.
A jogdíjfelosztás átalakítása
Egy másik nagyon fontos pont az, hogy a vizsgálóbizottság kiállt az ún. equitable renumeration mellett. Ez a különböző felhasználási formáknál (pl. rádiós, tévés műsorszolgáltatásnál) már működő rendszer azt jelenti, hogy a jogdíj 50%-át a közös jogkezelők juttatják el az előadókhoz – ennek egy kis része a session zenészeknek jár, akik a stream jogdíjakból eddig teljesen kimaradtak -, és csak a másik 50% megy a hangfelvétel kiadójának, amiből aztán szerződése szerint részesedik az előadó.
Azt, hogy ez a streamnél is így legyen, elvileg igen könnyű jogszabályba foglalni, de az említett elemzések szerint azért rengeteg a kérdéses pont, probléma mind a megvalósítás, mind az (esetleg nem szándékolt) következmények terén. Felvetődött az is, hogy ne 50% legyen az arány, hanem – mint ahogy Spanyolországban jelenleg is működik – ennél jóval kisebb rész legyen az, amit a közös jogkezelőkön keresztül kapnak az előadók.
Ezt a javaslatot egyébként nemcsak a major, hanem a független kiadók is rendkívül problémásnak tartják; a kiadók szövetsége, a BPI vezetője szerint például katasztrofális következményekkel járna.
Egyéb javaslatok, következő lépések
A kiadók hatalma ellen irányul az a javaslat, hogy 20 évvel egy szerződés aláírása után a jogok visszaszállnának a szerzőkre, előadókra (ilyesmi létezik az Egyesült Államokban, ám ott 20 helyett 35 évvel); illetve jogukban állna egy számukra kedvezőtlennek bizonyult szerződést felülvizsgáltatni. A kiadóknak meg kell fontolniuk, hogy egy bizonyos idő után eltöröljék az előlegekből maradt tartozásokat (ahogy az több független kiadónál gyakorlat, amihez a Sony Music nyár elején csatlakozott, a másik két major viszont egyelőre hallgat az ügyben).
Számos egyéb felvetés, javaslat is szerepel a dokumentumban. A képviselők szerint például fontos lenne, hogy a szerzők és az előadók javadalmazása közötti látványos aránytalanság megszűnjön; növelni kell az átláthatóságot; a playlistek nagy hatalmú kurátorainak működését szabályozni kellene (mint ahogy például a közösségi média influenszereit). Az értékhézag és a safe harbour szabályozás elégtelensége is előkerül, hiszen a Brexit miatt az Európai Unió szerzői jogi irányelve immár nem érvényes Nagy-Britanniában.
A többpárti (6 konzervatív, 4 munkáspárti és egy, a Skót Nemzeti Párthoz tartozó képviselőből álló) parlamenti vizsgálóbizottság javaslatai nem kötelező érvényűek, mindössze annyi a kormány kötelessége, hogy két hónapon belül válaszoljon rá. Megteheti, hogy elfogadja az egészét vagy egy részét, vagy akár egészében el is utasíthatja. „Vagy megteheti a kormány azt is, hogy hablatyol a jelentés fontosságáról, aztán lényegében nem csinál semmit” – fogalmaz csípősen a Complete Music Update. A Music Ally visszafogottabb írásában is szó esik arról, hogy még ha a kormány a jelentés mellé is áll, akkor is hosszú az út addig, míg ebből tényleges változások lesznek. A lap szerint a kiadók reménykedhetnek abban, hogy a kormányra nagyobb befolyással bírnak, mint a vizsgálóbizottságban ülő képviselőkre.
Categories: Hírek
Leave a Reply