Nem maradt el, csak átalakult a tavaszra meghirdetett Dalszerző Expo. A kétnapos esemény egy online napra és egy élő rendezvényre bomlott – utóbbit szeptemberben tartja meg az Artisjus. (Információk a honlapon és a Facebookon találhatók.) Ha a forma átmenetileg változott is, a koncepció maradt: workshopokon nyerhettek bepillantást a profi szerzők metódusaiba a résztvevők, de az alkotás üzleti oldaláról is tanulhattak. Az alábbi beszámoló a Dal+Szerző magazinban megjelent cikk jelentősen bővített változata.
Kozma Kata: topline-írás
A kortárs popzenében gyakran az a munkamegosztás, hogy az alapot készíti(k) a producer(ek), és erre ír szöveget és énekdallamot a topline-szerző. Az utóbbi munkájáról beszélt Kozma Kata, számos gyakorlati tanáccsal segítve. Úgy fogalmazott, hogy a topline megírása „szerkesztett improvizáció”, vagyis rengeteg variációt készít, amikből aztán összeollózza a legjobb részeket.
A topline-írásba egy laptop és egy mikrofon birtokában már bele is vághatunk, de fontos, hogy ezek jó minőségűek legyenek. Sokszor az első gondolat a legizgalmasabb, és ha ezt nem rögzítjük professzionális módon, akkor lehet, hogy később már nem fogjuk tudni reprodukálni a hangulatát.
Kozma Kata több gyakorlatot is mondott, amivel az ember fejlesztheti magát a területen. Például azt, hogy töltsön le zenei alapokat erre szakosodott oldalakról, esetleg keresse meg kedvenc dalai instrumentális verzióit, és ezekre improvizáljon. Nagyon fontos a tudatos zenehallgatás sokféle műfajban (akár olyanokban is, amit az ember egyébként nem is szeret): érdemes megfigyelni, hogy melyik stílusban milyen hangkaraktereket, ritmikákat, frázisokat, motívumokat stb. alkalmaznak, aztán megpróbálni ilyeneket írni. Érdemes továbbá egyes híres előadókat is tanulmányozni, már csak azért is, mert a megrendelői briefek gyakorta a műfaj, téma, hangulat mellett egy-egy előadót is megjelölnek referenciaként.
A kérdésekre válaszolva elmondta, hogy topline-író munkát jellemzően vagy egy zeneműkiadón keresztül lehet kapni, vagy úgy, hogy az ember kapcsolatokat épít, mutogatja a dolgait, és ha jó, akkor terjedni fog a híre. Egy másik kérdés arra vonatkozott, hogy „ormótlan hangszínnel” is lehet-e ezt csinálni. Kozma szerint igen; hozzátette viszont, hogy a zeneipar ma olyan gyorsan működik, hogy nincs idő a topline megírása után elkezdeni énekest keresgélni, ezért érdemes egy szerzőnek és egy énekesnek összeállni és rendszeresen együtt dolgozni.
Hujber Szabolcs: a dalszöveg épülése
Hujber Szabolcs előadását elméleti kérdésekkel kezdte. Idézett egy retorikai elméletet, ami a dalt a szerzők által közösen felhúzott épülethez hasonlítja. Szerinte nagyon nehéz „az utcáról beesve” szövegíróvá lenni; érdemes saját zenekarral vagy ismerősök, barátok zenekarával kezdeni. Kevés helyen, de azért tanulni is lehet a szövegírást (a Kőbányai Zenei Stúdióban, az Orfűi Dalszövegelőben). Beszélt a szövegíró helyéről, az „önazonosság és énvesztés” problémájáról. Ha nagyon a szövegíróról magáról szól a szöveg, akkor valószínűleg „leveti” magáról az előadó; ha hiteles a szöveg, akkor annyira jól áll az énekesnek, hogy a közönség számára azok az ő szavai lesznek, és a szövegíró „eltűnik”.
A dalszöveg épülését Hujber Szabolcs a demó első meghallgatásától kezdve írta le. Mint mondta, ennek az első hallgatásnak megvan a varázsa, nagyon fontos ekkor nyitottan odafordulni, „elcsípni, miről akar szólni a dal” – de, mint mondta, olyan is van, hogy „az ezredik meghallgatás varázsa”. Vigyázni kell, hogy a gyakran kamuangol szöveggel felénekelt demó nehogy túlságosan „elvigye” a szövegírót, hiszen a magyar és az angol más struktúrájú nyelv, például magyarul nem fogunk tudni egyszótagos szavakból álló sorokat írni. Ezért is mondta Bencsik-Kovács Zoltán (Honeybeast), hogy „a magyar popzene nagy betegsége a kamuangol”.
A dal hangulata, a már meglévő elképzelések mellett a téma meghatározásánál fontos lehet, ha van valami elgondolás egy esetleges kliphez; ha nincs ilyen, jó, ha a szövegírónak magának van vizuális elképzelése. Amúgy a slágerek több mint 90%-ának a szerelem a témája, és emellé manapság egyre inkább feljönnek az „inspiratív” szövegek.
Nagyon fontos lépés a ritmus feltérképezése, támaszkodva az időmértékes verselés iskolában is tanított szabályaira. Nemcsak a ritmus, hanem a zenei hangsúlyok és a szöveg hangsúlyainak egybeesése (vagyis a prozódia) is fontos szempont – bár Hujber Szabolcs szerint manapság „engedékenyebbek vagy igénytelenebbek” az előadók ezen a téren.
Hujber hosszan beszélt a rímekről is. Szerinte nem helyes „rímkényszerről” beszélni – egyrészt működhet egy dalszöveg rímek nélkül is, és ami fontosabb, a rím szerinte inkább mankó, vagy az épület képéhez visszatérve: tégla. Vagyis „ha megvannak a jó rímek, akkor már csak végig kell írni a sorokat”.
Ha megakad, ő is szokott néha a rímszótárhoz fordulni, nem azért, hogy beleírja a szövegbe, amit ott talált, de az ajánlott szó esetleg előhívhat egy újabbat, ami már bekerülhet a dalba. A rímtoposzokat is lehet használni. „Olyat írj elé, ami elfeledteti, hogy ezt a rímet már százezren felhasználták előtted” – tanácsolta, idézve a Margaret Islandnek írt Veled minden szövegét. „A tó fodrán ezüst és kék / Kiömlött rám a vízfesték / A telihold / A tó tükrén hajók lennénk / Csak sodródnánk, ilyen jó még / Sose volt” – itt tehát a hold-volt rím elhasználtságát feledteti, ami előtte hallható. A ragrímek helyett ő inkább a toldalékhomonímiákat ajánlotta; pl. a –nak, -nek tulajdonképpen két, alakilag egybeeső toldalék. Vagyis „tudatosítsuk a magyar nyelvet”, az sem baj, ha felidézzük a középiskolai nyelvtan tananyagot…
A képek, motívumok bárhol gyűjthetők, érdemes nyitott szemmel járni. Hujber Szabolcs itt a „lógnak a felhők kék csipeszeken” sorát említette (Margaret Island: Bolyongó), ami egy gyerekrajz-kiállításon látott festményből ugrott be neki. Hallgatói kérdésre elmondta, hogy neki átlagban egy-két hét egy dalszöveg megírása, de ebben benne van az egy nap alatt elkészült szöveg ugyanúgy, mint a Mostantól, amit az első demó elküldése után nyolc hónappal fejeztek be Rácz Gergővel, egymást inspirálva.
Jónás Vera: Dalt írni mindenki tud
Jónás Vera előadásának címe talán provokatívnak tűnik, maga az előadás viszont sokkal inkább inspiráló volt. Három szempont szerint határozta meg, hogy mi szerinte a dalszerzés. 1) Önkifejezés, 2) döntések sorozata, 3) keresgélés. Mint mondta, mindháromra képes mindenki – akár zenei képzettség, hangszeres tudás nélkül, hiszen hangokat bárki tud kiadni, csiszolni. „Nem kell tudni, hogy milyen hangközt játszol le, hanem arra kell figyelni, hogy milyen érzést kelt benned” – mondta; szerinte baj, hogy a zeneoktatás (nem csak itthon) eltávolodik attól, ami a zene legfontosabb hatása. Ő maga sokat tanult zeneelméletet, de „dalírás közben semmi nincs a fejemben arról, amit tanultam” – fogalmazott. Persze vannak olyanok is, akiknek az elmélet támaszt nyújt, tehát lehet hasznos, de nem elengedhetetlen.
Jónás Vera rendszeresen tart olyan hónapokat, amikor minden nap „kell” írnia egy dalt. Persze ezek között lesznek rosszak is, de szerinte nagyon felszabadító érzés, amikor az ember elfogadja, hogy lehet, hogy száz megszületett dalból egy lesz csak jó.
Zenékkel illusztrálta azt, hogy nem igaz, hogy csak a szabályokat betartó dalokból lehetnek slágerek. Így például az I Say A Little Prayer (Burt Bacharach és Hal David dala, ami Dionne Warwick és és Aretha Franklin előadásában is emlékezetes) refrénjében két négynegyed mellett egy háromnegyed is van, pedig ez elvileg túl bonyolult a nagyközönségnek. A Love Me Do-ban nincs verze, csak refrének és egy bridge. A Bad Romance „hookok orgiája”, a Bohemian Rhapsody pedig az ember fülében megragadó részek egymásutánja, ami azonban számos szabályt áthág, például nincs benne egy olyan rész, amire rámondhatnánk, hogy „ez a refrén”. Végül Jónás Versa betekintést nyújtott saját, Moments című dalának megírási folyamatába is.
Tóth Péter Benjámin, Faltay Csaba: szerzői jogdíj mint bevétel forrás
Tóth Péter Benjámin öt pontban foglalta össze, hogyan maximalizálhatja egy szerzői a jogdíjait.
- Regisztráljon minden új dalt, lehetőleg megjelenés előtt.
- Ha felvétel készül egy dalból, adja meg annak ISRC kódját, ami az online elhangzások adatainak feldolgozásához elengedhetetlen.
- Azonosítatlan művek kiszabadítása az erre szolgáló SZIR felületen.
- Előadóként is működő szerzők esetén a fellépések lejelentése.
- Figyelni, szükség esetén reklamálni (ennek is van felület a SZIR-en).
Faltay Csaba a sync témaköréről beszélt, számos kérdést megválaszolva, kezdve azzal, hogy „hogyan juttathatom el a zenéimet filmekbe, zenékbe?” Mint mondta, lehet közvetlenül reklámügynökségeknek, produkciós irodáknak küldeni linkeket, illetve egy zeneműkiadó vagy menedzsment leveheti ennek a terhét a szerző válláról – ráadásul nekik pont erre alkalmas kapcsolati hálójuk is van. Jelen kell lenni a közösségi médiában, kapcsolatokat építeni, a műveket megmutatni. Az interneten könnyű megtalálni a magyar szereplőket, pl. a hazai reklámügynökségeket vagy stockzene könyvtárakat. Ha így indulunk el, mindig érdemes tájékozódni a kiválasztott cégek profiljáról, mielőtt zenét küldünk nekik.
Bemutatta, milyen szempontoktól függ, hogy mennyi jogdíjat lehet kérni egy felhasználásért. Számít a terület (magyar vagy nemzetközi felhasználás), az időszak (rövid, hosszú vagy korlátlan időre kötik-e a szerződést), a médium (tévé, online stb.), a projekt mérete, büdzséje. A tárgyalások során a megrendelők szoktak hivatkozni arra – vagy akár, ahogy Faltay fogalmazott, visszaélni azzal –, hogy egy elhangzásnak promóciós értéke is lehet. Ezt esetről esetre kell értékelni: azt kell megfontolni, hogy egy adott felhasználás hozzájárulhat-e az alkalmazott zeneszerzői pályán való előrelépéshez, pl. azzal, hogy egy reklámzenére felfigyelnek a szakmában, vagy egy rendező a következő munkájával is az adott szerzőt keresi majd meg.
Faltay Csaba álláspontja szerint ingyen nem érdemes semmilyen jogot átadni, mert így az a kép alakul ki a szerzőről, hogy még ő maga sem értékeli a saját műveit. (Vannak más álláspontok is, például Balázs Ádám a 2018-as Bushon azt mondta, hogy szimpatikus produkcióknak nyugodtan lehet ingyen zenét adni – ő például így nyert Oscart a Mindenki zenéjével.)
Bodrogi András: Pimp My Profile
Bodrogi Andrása mai online zeneipar számos területét áttekintette (előadása kicsit olyan volt, mint egy féléves kurzus egy órába tömörítve), arra helyezve a hangsúlyt, hogy a különböző felületeken milyen lehetőségek vannak arra, hogy azokat saját képünkre alakítsuk. Ma ugyanis nem elég csak a jó zene ahhoz, hogy sok emberhez eljussunk; a vizualitás és az ezzel elmesélt történet is nagyon fontos. (Az előadás elején megkérdezte, van-e egyáltalán olyan ember a közönségben, akinek nincs ruhadarabja zenekari logóval.) Fontos, hogy a vizuális történetmesélésre nem teherként tekintsünk, hanem a kreatív alkotói játéktér bővítéseként. Ha egy zenésznek nincs ehhez kedve, tehetsége, energiája, akkor érdemes a vizuális területen dolgozó alkotókkal együtt dolgoznia.
A különféle platformokon folytatott kommunikációnak folyamatosnak, rendszeresnek és autentikusnak kell lennie. Az egyes felületek között meg kell teremteni az átjárást. Az előadás végén egy hallgató rákérdezett, hogy Bodrogi szerint a rengeteg elhangzott információ közül melyik a legfontosabb; válaszában a tervezés jelentőségét emelte ki.
Czeglédi Szabolcs, Fodor Máriusz: Inspiráció: mítosz vs. valóság
A két szerző beszélgetése érintette a címben felvetett elméleti problémát is, de leginkább olyan ötleteket osztottak meg, amik segíthetnek abban, hogy valakinél beinduljon az inspiráció. Nagyon hasznos fogás például a körülmények megváltoztatása. Fodor Máriusz elmesélte, hogy egy londoni, tandíjas kurzuson egy napot töltöttek azzal, hogy többször részletesen elmondták a következőt: oltsd le a lámpát, gyújts egy gyertyát. Akkor mérges volt azért, hogy a drága idejét ezzel töltötték, azóta viszont rájött, hogy ez tényleg mindig beválik. A körülmények megváltoztatása azt is jelentheti, hogy kitakarítunk vagy rendet rakunk a stúdióban vagy ahol zenét írunk; esetleg ha rend van, akkor mindent pakoljunk ki… Több zenész is szokatlan helyekre vonul alkotni, például van, akit a fürdőszoba akusztikája inspirál.
Fodor Máriusz kiemelte, hogy az általunk hallgatott zenéket tekintve nagyon fontos, hogy tágítsuk a látókörünket. Még ha az ember mai popzenét akar írni, akkor is érdemes nemcsak a kurrens slágerlistás dalokat hallgatni, hanem mondjuk a hetvenes évek zenéjét, vagy megnézni, milyen a mai izlandi vagy akár thaiföldi popzene. Mindenből lehet ötleteket meríteni, amik segítenek abban, hogy a születő dal ne pont olyan legyen, mint az összes többi. Czeglédi Szabolcs hozzátette, hogy ezt még tovább lehet tágítani, vagyis más művészeti ágak is meghozhatják az inspirációt a zenéhez.
Közismerten fontos inspirációs forrás a határidő, amit külső nyomás nélkül is kreálhatunk magunknak, például úgy, hogy bejelentjük a közösségi oldalakon, hogy mikor jelenik meg a következő dal – már akkor, amikor még készen sincs. A kortársak, a velünk nagyjából azonos pályán mozgó zenészek (a „konkurencia”) is inspirációs forrás lehet. Ha egy másik zenekar nagyon jó lemezt csinál, akkor számunkra is feljebb kerül a léc. Bár az is lehetséges, hogy ez bénítólag hat – mint a beszélgetésben többször elhangzott, minden működhet, és az ellenkezője is. A lényeg az, hogy kutatni kell a lehetőségeket, az inspirációs forrásokat.
Az online nap végén Csorba Lóci tartott listening sessiont. Itt nem az általános tanulságokon volt a hangsúly: a beküldött dalok számos részletét elemezte a szövegektől a hangszerelésen át a produceri megoldásokig; mindig hangsúlyozta azt, ami tetszett neki, és tanácsokat adott arra, mit lehetne javítani.

Categories: Dalszerző Expo
Leave a Reply