Májusban tartották az Artisjus Songwriting Campet Budapesten, ahol 8 hazai és 11 külföldi (holland, brit, német és közép-kelet-európai) szerző alkotott együtt négy napon át. Ahogy a hasonló táborokban már megszokhattuk, a résztvevők minden nap más-más felállásban írtak egy-egy dalt. Ezúttal voltak megadott témák, feladatok is, például Lévai Balázs a 80-as években játszódó filmjéhez keresett zenéket, illetve születtek reménybeli fesztiválhimnuszok is. Megkérdeztünk néhány magyar résztvevőt a tapasztalataikról és arról, hogy szakmailag milyen tanulságokat vittek magukkal haza a táborból.
A válaszadók közül Jobbágy Bence volt az, aki korábban részt vett már hasonló programokon (a Murielben és a Kodachrome-ban is játszó zenész A Bence Kalandjai nevű szólóprojektjét a Hangfoglaló Program támogatta az elindulásban). Ahogy írta: „Rá szoktam ugrani az ilyesfajta lehetőségekre, amit szakmailag kihívásnak vagy érdekesnek találok. Abszolút beváltotta a reményeimet a tábor, sok jó emberrel és kiváló zenésszel ismerkedtünk meg és csiszolódtunk csapattá a közös munka alatt.”
Szakács Gergő (akit a legtöbben a Follow The Flow-ból ismernek, de írt már dalt a Wellhellónak, Pápai Jocinak, Rácz Gergőnek és másoknak is) korábban nem vett részt dalszerző táborban. „Nagyon befelé forduló, introvertált személy vagyok, aki azonban szereti feszegetni a határait. A tábor által igyekeztem magam olyan szituációkba sodorni, amikben idegenekkel kell dolgoznom, vagy egyáltalán kapcsolatot létesítenem, és erre bőven volt is alkalmam” – írta a Dal+Szerző kérdésére.
Szintén első alkalom volt ez Somody Áron számára (ő szerzőként, képzett hangszeres zenészként Veréb Tamással, Nágival és másokkal dolgozott, énekes-dalszerzőként tavasszal állt a nyilvánosság elé). „Azért jelentkeztem, mert szerettem volna olyan közegben eltölteni néhány napot, akikkel ugyanolyan elhivatottságnak éljük meg a zeneiparban való munkát. Rendkívüli élmény volt ennyi tehetséges és elszánt emberrel megismerkedni, és dolgozni jobbnál jobb dalokon.”
Veres Tilda Panna (akinek Tildae néven jelennek meg a zenéi, és ő nyerte meg a Kertész Imre Intézet Sziveri30 pályázatát) elvárásait „bőven felülmúlta” a dalszerző tábor, pedig „eredetileg nem is akartam jelentkezni, egy ismerős mondta, hogy próbáljam meg, de az első perctől kezdve éreztem a befogadást a csapat részéről.”
Megkérdeztük a szerzőket, hogy mi volt a legfontosabb szakmai tanulság számukra a négy napból. Somody Áron több ilyet is írt választában. „Lehet sokkal gyorsabban és hatékonyabban is dolgozni, mint ahogy azt eddig megszoktam. Saját magamon is elcsodálkoztam, hogy a reakcióidőm mennyivel megnőtt már az első napon is, és ez a legkevésbé sem ment a minőség rovására. Sőt, a pörgés miatt érvényesült az az elmélet, hogy legtöbbször az első ötletek a legjobbak. Amit viszont ezen felül is fontosabbnak tartok, hogy igenis fontos bevonni más, lehetőleg nálam jobb embereket a munkafolyamatba, hiszen ez csak segíti a döntéseket és a saját fejlődésemet is.”
Jobbágy Bence hozzáállása is formálódott a tábor alatt. „Korábban inkább gitárosként tekintettem magamra, dalszerzőként az ihletvárós típus voltam. Erre itt nem volt lehetőség és megtanultam teher alatt is írni, vagyis rájöttem, hogy tudok direkt is.” Veres Tilda Panna számára a legfontosabb egy kritika volt: „A legmeghatározóbb szakmai tapasztalatok egyike az volt, amikor egy résztvevő őszintén elmondta véleményét a szövegeimről, ami nem volt pozitív – de pont ezért köszönhetem neki, hogy felnyitotta a szemem, és a tábor utáni két napban ezzel az új, friss látásmóddal tudtam befejezni több, régóta félben hagyott dalom szövegét is. Azóta is tart a lendület, nagyon nagyot dobott rajtam ez a néhány nap.”
Szakács Gergő sajátos kettősségről számolt be a Dal+Szerzőnek: „A legnagyobb tanulság az volt, hogy nem véletlenül vettem körül magam azokkal az emberekkel az elmúlt években, akikkel a mindennapokban dolgozom és, hogy továbbra is nehezemre esik megértetni magam új emberekkel. Jó volt látni azonban néhány metódusát a dalírásnak mások kezében. Pl. mennyire gyorsan tud valaki szöveget írni, nem túl gondolva az egész folyamatot, ezt mindenképpen próbálom majd adaptálni.” Úgy érzi, hogy a táborban született dalok közül egyik sem áll igazán közel a szívéhez, mert „túlságosan megszoktam, hogy az ötleteim egyedül dédelgetem, mindazonáltal olyan dallamok és szövegek születtek, amiket egyedül eszembe nem jutott volna megírni.” Azért azóta is meghallgatta egyszer-egyszer az táborban született demókat, „hogy emlékeztessenek, hogy ne bonyolítsam a dolgokat!”
Ahogy már a korábbi hasonló dalszerző táborokban is történt, több, itt született dal megjelenésére számíthatunk a jövőben. Jobbágy Bence két olyan dal megírásában is részt vett, aminek a megjelenését tervezik. „Az egyiket csak úgy, mert aranyos és szeretjük, a másikra viszont igazán tudok a saját dalomként tekinteni, akként is fog megjelenni.” De az összes dalra igaz, hogy „más körülmények között nem születtek volna meg. Mindegyikből tanultunk valamit, ki kellett mozdulnunk a komfortzónánkból.”
Somody Áron és Veres Tilda Panna ugyanazt a dalt jelölte meg számára legfontosabbként, amit az osztrák Josua Palmanshoferrel közösen írtak (a szövegén a tábor után Tilda és a tábor egy másik résztvevője, Fehér Holló Attila dolgozik még). „Ez a dal számomra szerelem, és ha minden igaz, az ősszel megjelenő 5 számos Tildae EP-n fog helyet kapni” – írta Veres Tilda Panna. Somody Áron pedig itt lépett ki legjobban a komfortzónájából. „Közel áll hozzám az R&B stílus, de mivel én magam nem ilyen előadó vagyok, és eddig más részéről sem volt ilyen megkeresésem, nem volt lehetőségem ebben jobban kibontakozni. A harmadik napon viszont annyira elengedtük magunkat, hogy mind harmóniavilágban, mind hangszerelésben nagyon érdekeset alkottunk.” Ezen kívül Somody még egy dal megjelenésére számít, és „Ezen kívül még az első napon született dal is számíthat publikálásra, és „nagyon remélem a szívem mélyén, hogy rengeteg ember fogja majd ordítva énekelni!”
Fotók: László Dénes (2lenses)
Categories: Dalszerző Táborok
Leave a Reply