Egy randi izgalmával nekiállni az írásnak – Címlapinterjú Major Eszterrel

Major Eszter Az év szövegírója Artisjus-díj tulajdonosa lett 2021-ben. A zene és a szavak örök szerelmese. 24 éve sorsszerűen csöppent bele a dalszövegírásba az Unisex első lemezének születésekor, azóta pedig a hazai popszíntér számtalan szereplőjével dolgozott, a Hooliganstől kezdve Szekeres Adrienig. Különleges érzékkel térképezi fel az előadók gondolatvilágát. Több gyerekverskötet és egy gyereklemez szerzője. Interjúnkban sokszínű szakmai életútjának mérföldköveiről mesélt.

Dal+Szerző: Orvosnak készültél, konduktori és tanítónői végzettséged van, mégis „megtalált” a dalszövegírói hivatás. Hol kezdődik a történet?
Major Eszter: Az általános iskolában Zsoldos Béláné, Ibolya néni volt az énektanárnőm – ő a mai napig élen jár a tehetséggondozásban, és az én terelgetésemben is aktívan részt vett. A kamarakórus tagjaként hétköznapinak tűnt, hogy a rádióban vokálozunk, vagy hogy Huzella Péter és Rigó Béla Tündériskola című musicaljét adjuk elő az iskolanapon. Pedig ez mekkora kiváltság volt! Szóval nagyon hamar bekerültem a zenei közegbe, csak ennek akkor még nem fogtam fel a jelentőségét.
A másik meghatározó dolog, hogy gyerekkoromtól kezdve, bármi bajom volt, arról verset írtam. Most is gyakran rímekben gondolkodom. Apukám folyamatosan szóvicceket gyárt, így mondhatni a szavak bűvöletében nőttem fel. Emellett állandóan olvastam és szavalóversenyekre is jártam. Nagyon lámpalázas voltam, de azt éreztem, hogy mennem kell, és meg kell mutatnom, mit jelentenek egy kisgyereknek a nagy költők gondolatai.

DSZ: Tehát már ekkoriban nagyon erős volt benned a zene és a szöveg szeretete.
ME: Igen, egyfolytában fordítottam a kedvenceim szövegeit, anyukám volt a szótáram. A magyar zenekarok dalszövegeit is ekkor kezdtem felfedezni. A zene és az irodalom volt a legnagyobb mentsváram. Sok koncertre jártam már a gimnázium alatt, és állandóan szólt a fülemben valami. Jókor találkoztam a gimnáziumi magyartanárnőmmel, Imre Flórával is, akire a mai napig számíthatok szakmai kérdésekben. Lator László tanítványa volt, az ő fantasztikus egyetemi gyakorlatait csempészte bele a mi nyelvtanóráinkba is, így kicsit olyan, mintha engem is maga Lator tanított volna.

DSZ: És hogyan érkezett az életedbe a dalszövegírás? 
ME: Egy nap Flóra feladta szorgalminak, hogy különböző antik verslábakra kell verset írni szorgalmi ötösért. Ontottam magamból a verseket, annyira élveztem, hogy a szünetekben másokét is megírtam. Végre igazi formába önthettem a gondolataimat! Valójában, amikor megkaptam az első dalt, amire szöveget kértek tőlem, pont ugyanezt csináltam: hallás után leírtam a hosszú és rövid szótagokat, és arra írtam egy „verset”.

DSZ: Hogy lehet, hogy a pályaválasztásnál mégis annyira elterelődtél az irodalomtól?
ME: Mindentől függetlenül, amióta az eszemet tudom, orvos szerettem volna lenni, azért, hogy segíthessek az embereknek. Csak hát a reál tárgyak nem voltak az erősségeim. Az osztályfőnököm, Gara Panni néni, akinek szintén sokat köszönhetek, megkérdezte, hogy komolyan gondoltam-e az orvosi hivatást, vagy el tudom képzelni, hogy máshogyan segítsek az embereken. Tőle hallottam először a Pető Intézetről. Elmentem a nyílt napra, és ott ragadtam. A szolgálatkészséget, ami bennem van, ott jól tudtam használni, de lelkileg annyira megviselt a beteg gyerekek mindennapi közelsége, hogy alig tudtam befejezni az iskolát.
A sors úgy hozta, hogy pont az államvizsgám idején készült az első Unisex-lemez, én pedig ott lehettem a stúdióban Szekeres Adrien barátnőjeként. Akadt egy kérdés, de mivel akkor még nem volt mobiltelefon, nem tudták elérni a dalszövegírót. Gyorsan ki kellett javítani a dalszöveget, én pedig nem akartam beleszólni, de belül hallottam a megoldást. Minden, amit előtte megtanultam, ekkor állt össze egy egésszé. Utána Adrien többször is bele-belevont a folyamatokba, majd egyszer csak Erdélyi Laci megkérdezte, hogy nem próbálnék-e meg egy egész szöveget megírni. Nagyon izgultam, de elvállaltam.

DSZ: Melyik a legelső, ami már teljes egészében a te munkád volt? Hány éves voltál?
ME: Az Unisex Száguldj velem! című dala, és 22 éves voltam. Emlékszem, hogy anyukámmal Pozsonyból jöttünk hazafelé, és a rádióban bemondták, hogy ez a felvétel következik… Az hatalmas mérföldkő volt az életemben.

DSZ: Érdekes, hogy a korábbi hivatásaidhoz szükséges empátia, pszichológia, segítő szándék benne van ebben is.
ME: Igen, ez már bennem is megfogalmazódott. Akkor vált teljesen bizonyossá ez a párhuzam, amikor épp a legtöbbet írtam, és elkezdtem érezni belül, hogy hiányzik valami. Zavart az érzés, hogy futószalagon mennek a dalok, és én mint egy gép, mindennap kidobom a „tökéletes” verseket a belém dobott szavakból. Már olvasni sem volt időm, annyit írtam. Nem tudtam visszatöltődni. És akkor megkértem valakit, aki sokkal okosabb nálam, hogy mondja meg nekem, hogy mit veszítettem el. Azt válaszolta, hogy számomra a szövegírás egy szolgálat, és épp kezdem elveszíteni az eredeti, igazi motivációmat. Ezután elkezdtem másképp nézni az alkotásra, kevesebbet és nagyobb kihívásokat vállalni, hogy helyrebillenjen a lelki békém. Megértettem, hogy sokak számára szellemi táplálékot jelentenek a dalszövegeim, és ez hatalmas felelősség. Mivel az én életemet átszövi a szellemiség keresése, rájöttem, hogy az is a szolgálat része, ha azokat a gondolatokat, amiket például az Új Akropolisz Filozófia Iskolában tanultam, és nekem segítettek a nehéz élethelyzetekben, popszövegek formájában tovább tudom adni másoknak. Ez a felismerés visszavitt az alapokhoz, és új erőre kaptam.

DSZ: Akkor azért is a popzene felé indultál el, mert az nagyobb tömegekhez elér.
ME: Nem volt tudatos döntés, hogy merre induljak. Jöttek a felkérések egymás után, és benne találtam magam a kellős közepében. Megkaptam a demókat, leültem beszélgetni a szerzőkkel és az előadókkal, hogy mi az, amit el szeretnének mondani a dalukkal, én pedig megfogalmaztam ezeket a gondolatokat. Azt mondják, hogy sokszor megérzek a szavaik mögött olyan összefüggéseket, amiket talán ők még nem is tudatosítottak magukban. Szerintem emiatt is tudtam benne maradni a szakmában. Nem arról akarok beszélni a dalszövegekben, ami engem épp foglalkoztat, hanem próbálom a legjobban személyre szabni mindegyiket.

DSZ: És ha elkap egy alkotói „válság”, mi a recepted?
ME: Volt ilyen az életemben néhányszor. Szorongva például elég nehéz alkotni.
Akkor akarni kell, írni kell mindenáron, mert engem maga az alkotás húzott ki mindig a gödörből. Az a semmihez sem hasonlítható folyamat, amikor megszületik a szöveg és a dal egysége. Fantasztikus érzés, amikor az ember „elcsíp” egy dalt. Amikor megvan az úgynevezett bemondás, az esszencia, a vezérfonál, akkor én már kicsit hátra is szoktam dőlni, mert az a szöveg már a markomban van. Persze utána jön még a nagyobb része a munkának, de az már annak a tudatában, hogy minden oké lesz.

DSZ: Ezen a téren voltak mentoraid?
ME: Az ember egyedül megy az úton, de azért mindig jön segítség. Egyszer például kaptam egy tanulságos kritikát Orbán Tamástól. Azt mondta, hogy csodásak a gondolataim, de slendrián a ritmikám, mire én azt válaszoltam, hogy akármennyire erőlködöm, jelenleg ennyit tudok. Rávilágított, hogy megrekedtem egy szinten: a szókincsem nőtt, de a ritmusérzékem lemaradt mögötte. Rosszul­esett, de nagyon hálás voltam neki. Ha huszonévesen megírsz néhány dalt, és rögtön a rádióban hallod vissza, ki az, aki ne bízná el magát? Akkor beláttam, hogy eljött az ideje, hogy a nagyoktól tanuljak. Elkezdtem vizsgálni, hogy mitől működnek mások szövegei, és újra elővettem az irodalomkönyveket és az időmértékes verselést is.
Voltak mélypontok az évek alatt, és előfordult, hogy nem tudtam, hogy azért akadok-e el, mert épp nem érzem jól magam a bőrömben, vagy azért, mert már mindent kiírtam magamból. Ilyenkor mindig jött olyan előadó vagy felkérés, ami által megtanultam egy kicsit máshogy hozzáállni az egészhez: vagy nagyobb alázattal vagy épp több lazasággal.

DSZ: Az anyasággal valamilyen szinten átlépsz a „másik oldalra”, amikor a zenekaroddal előadod a gyerekdalokká varázsolt verseidet. Milyen érzés ezekkel fellépni?
ME: Az az igazság, hogy az elején nagyon féltem, és minden koncert után azt éreztem, hogy erre nem álltam készen. De aztán jött egy véletlen áttörés. Korábban csak egy dalt énekeltem a koncerteken, az én feladatom az volt, hogy a dalok között meséljek a gyereknek, és így felfűzzem a dalokat egy történetre. A „lánydalokat” Volkova Kriszti, a „fiúdalokat” pedig Tarr Dávid énekelte. A Covid miatt Dávid külföldre ment, így nem maradt más választásom, mint hogy megtanuljak előadni több dalt is. Magyar Hajnal, az énektanárom segített ebben, akivel egy éve hozott össze az élet, amikor épp azt éreztem, hogy mennyivel hatékonyabban tudnék írni, ha énekes szemmel is rá tudnék nézni a dalokra. Bár sosem vonzott, de ekkor megtaláltam a helyemet a színpadon. És visszatérve a másik oldalhoz, annyira örülök, hogy egy olyan zeneszerzővel dolgozhatok, aki vissza tudja adni a verseim hangulatát a zenéjével. Dusík Gáborral nagyon jó a közös alkotás.

DSZ: A dalszövegíráshoz visszatérve, ahogy az ének terén fejleszted magad, úgy fejlődsz abban is?
ME: Remélem! Mindig fejlődhet a ritmusérzék, a zenei memória, és rengeteget lehet fejlődni szókincsben is. És ott van a kutatómunka, amihez a kezdetek óta ragaszkodom. Most több olyan felkérést is kaptam, ami visszavisz a két világháború közötti időszak zenei világába. Nekem is a kor hangulatába kellett belebújnom, antikvár könyvek, kottás albumok segítségével, így végül úgy érzem, hogy hiteles sanzonok születtek.
Szerintem az alkotás nem úgy működik, hogy az ember leül, becsukja a szemét, és majd jön valahonnan a „megoldás”. Az intuíció erőfeszítés eredménye, ezt Sztravinszkij tökéletesen megfogalmazta: „Ahogyan ’evés közben jön meg az étvágy’, úgy hozza meg a munka az ihletet”. Vannak praktikáim, például kerülgetni a dalt pár napig, hogy végül már annyira kíváncsi legyek rá, mint egy randi előtt a másikra. Lehet lelkileg, szellemileg készülni, megfelelő állapotba kerülni az első találkozásra. Ha az ember a szívét-lelkét beleteszi az előkészületekbe, akkor jön az a szikra, és azzal együtt a fejlődés lehetősége.

DSZ: Van olyan dal-szikrád, ami nagyon emlékezetes?
ME: Egy Hooligans-dalnál valahogy nagyon egyértelműen megéreztem, hogy arról kell szólnia, hogy milyen érzés lehet elveszíteni egy édesapát. Ez lett az Apám című daluk. Sok szerzeménynél nem is emlékszem, hogy hol, hogyan írtam meg, folyik ez élet, és egyszer csak kész vannak. Jé, ezt a részt a játszótéren, ezt otthon, ezt séta vagy főzés közben írtam – utólag rakom össze. De van egypár, aminél kristálytisztán megvan a pillanat – érdekes, hogy ezek lettek a kedvenceim vagy a közönség legnagyobb kedvencei. Ezek voltak a legihletettebb pillanataim. Pedig pont fordítva gondolnám: hogy ezekre nem kellene emlékeznem. Ilyen a Kicsi szív Szekeres Adrientől, Az igazi Janicsák Vecától, a Boldogság utca 100. Wolf Katitól vagy a Nincs semmi másom Kökény Attilától, a versek közül pedig a Rügy és a Szivárvány.

DSZ: A dalszövegírás megmaradt amellett, hogy most gyerekdalokban is utazol? Min dolgozol most?
ME: Persze, megmaradt, többek között a Kökény Attila és a Pátria zenekarral dolgozom most együtt. Illetve filmes munkám is van: készül egy film Karinthy Frigyes és Böhm Aranka életéről, ahhoz írunk dalokat Sebestyén Áronnal. Emellett javában készül a második gyereklemez, és jön majd a következő verseskötetem a Napraforgó Kiadónál, most vagyunk túl az utolsó korrektúrakörön.

Interjú: Steszkó Zsanett
fotó: Kiss Kriszti­

🛈 MAJOR ESZTER
Szövegírói tevékenységét 1997-ben kezdte Szekeres Adrien és az Unisex zenekarral, és azóta minden fontosabb hazai előadónak írt dalszöveget. A munkamódszere az azonosulásban rejlik. Nagyon fontosnak tartja, hogy a dal és az előadó között erős legyen a kapcsolat, ezért a dalszerzési folyamat előtt próbálja megismerni az adott énekest. A dalszövegei ezáltal tökéletesen illeszkednek az előadó stílusához és a dal hangulatához. Dolgozott már többek között a Hooligans, Wolf Kati, Zséda, Dobrády Ákos, Szekeres Adrien, Tóth Gabi, Janicsák Veca, Király Linda, Keresztes Ildikó, Bereczki Zoltán, Lola, Tóth Gabi, Takács Nikolas, Kovácsovics Fruzsina, Tabáni István, Fekete Dávid, Cserpes Laura, Nyári Lányok, Kökény Attila, Vastag Csaba, Vastag Tamás, Tolvai Renáta, Kocsis Tibor, Csobot Adél, Dolhai Attila, Völgyesi Gabi, Antal Timi, Arany Timi dalain. Saját gyereklemezét 2018-ban adta ki.

Top 10 slágere:
HA ZENE SZÓL (VIVA COMET ALLSTARS)
ŐRIZD AZ ÁLMOD (VASTAG TAMÁS ÉS CSABA)
ILLÚZIÓ (HOOLIGANS)
KÜZDJ AZ ÁLMODÉRT (HOOLIGANS)
LÁSD A CSODÁT (KOCSIS TIBOR)
APÁM (HOOLIGANS)
MOZDULJ MÁR (LOLA)
SZÍVEMET ADNÁM (TÓTH GABI)
ÉLD ÁT (NYÁRI LÁNYOK)
ÉLJ A MÁNAK (LOLA)

Az interjú eredetileg a Dal+Szerző magazin 2021/02. számában jelent meg.



Categories: Dalszerzőkről

Tags: , , , , ,

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.