Az UNESCO Re|shaping policies for creativity című jelentése ugyan elvileg egy 2005-ben aláírt, a kulturális önkifejezés sokszínűségéről szóló egyezmény célkitűzéseinek megvalósulását hivatott felmérni, valójában persze rányomta a bélyegét a pandémia hatása.
Az UNESCO becslése szerint a járvány csak 2020-ban 750 milliárd dollárral csökkentette a kulturális szektor bruttó hozzáadott értékét 2019-hez képest, illetve egy év alatt több mint 10 millióan veszítették el az állásukat a szektorban. Az egyes nemzetgazdaságokban 20-40%-os volt a visszaesés (már ahol van erről egyáltalán adat), és ez általában rosszabb volt, mint a gazdaság egésze által elszenvedett csapás. Ehhez hozzávéve még azt is, hogy már a járvány előtt is a kultúrára költött közpénzek csökkenését, valamint a szektorban dolgozók helyzetének fokozatos elbizonytalanodását láttuk, a pandémia minden korábbi válságnál nagyobb károkat okozott a kultúrában.
A járvány „egy sajátos paradoxonhoz vezetett: miközben az emberek egyre nagyobb mértékben fogyasztják a kulturális tartalmakat, aközben azok, akik ezeket előállítják, egyre nehezebb körülmények között dolgoznak” – fogalmazta meg a felgyorsult digitalizáció következményét a világszervezet a területért felelős vezetője, Ernesto Ottone. A folyamat a nagy, multinacionális cégek pozícióját megerősítette, de a művészek számára a digitális világ gyakran nem hoz a megélhetéshez elegendő jövedelmet.
A jelentés szerint újra kell gondolni, hogy milyen volna a „fenntartható és inkluzív környezet” a kulturális szektorban dolgozók számára. Az UNESCO javaslatokat is megfogalmaz. Szerepel ezek között a szektorban bevezetendő minimálbér, illetve a területen nagy számban található szabadúszók számára is kedvező lehetőségek a nyugdíjra és a betegszabadságra. Mint a Guardian kiemeli, még azokban az országokban is, ahol a szociális háló gondoskodik a szabadúszókról, a kulturális szektorban dolgozók közül sokan nem voltak jogosultak a járvány hatásait enyhíteni kívánó támogatásokra.
Az UNESCO javaslatai között szerepel az is, hogy a kultúra ügyével a döntéshozók széles körének kell foglalkoznia (vagyis nem kizárólag a kulturális intézményeknek), illetve az egyeztetésekbe, a döntéshozatalba be kell vonni a civil szervezeteket is. A kulturális sokszínűséget előremozdító lépések között vizsgálják a médiában alkalmazott nyelvi kvótákat is, megállapítva, hogy ebben a tekintetben éppen a kelet-európai régió az, ahol a legtöbb országban létezik ilyen szabályozás.

Categories: Hírek
Leave a Reply