52 ezer zenész kapott legalább 3 millió forint jogdíjat a Spotify-tól 2021-ben

A Spotify a Loud&Clear névre hallgató aloldalára töltötte fel a legfontosabb 2021-es adatokat. Ebben a évben összesen 7 milliárd dollár jogdíjat fizetett a szolgáltató a különböző jogtulajdonosoknak (beleértve a hangfelvételek és a szerzemények jogtulajdonosait is). Szerintük a zeneipar története során soha nem fordult még elő, hogy egyetlen forrásból ennyi bevételhez jutott volna az iparág.

A legérdekesebbek azok az adatok, amelyek azt mutatják, hogy viszonylag széles réteg számára számottevő jövedelmet jelenthetnek a Spotify-jogdíjak. A cég szerint 2021-ben 52,600 művész kapott tőlük legalább 10 ezer dollárt (3,4 millió forint) – ez az előző évihez képest 24%-os emelkedés, és a 2017-es adatnak több mint duplája. Közülük 16,500 zenész jogdíjai az évi 50 ezer dollárt is meghaladták (17 millió forint). Először fordult elő, hogy ezernél is többen kaptak 1 millió dollár fölötti jogdíjat; az ötmilliós küszöböt 130-an lépték át.

Mindez persze elenyészőnek tűnik a platformon jelen lévő kb. 8 millió zenészhez képest. Ugyanakkor a Spotify azt is megbecsülte, hogy közülük hányan lehetnek a „professzionális zenészek”. Ez persze egy nehezen megfogható kategória, mindenesetre két módon is megpróbáltak közelíteni hozzá. Egyrészt a 8 millióból 5,4 millió zenésznek 10-nél kevesebb dala található meg a katalógusban, ami azt jelenti, hogy „a zenélés számukra hobbi, vagy még nagyon a pályájuk elején járnak, vagy nem használják ki a stream lehetőségeit”. Azok közül, akiknek legalább 10 daluk elérhető a Spotify-on, 165 ezernek van átlagosan havi legalább 10 ezer hallgatója, vagyis róluk mondható, hogy „elkezdtek maguk köré közönséget gyűjteni”. Egy másik megközelítés szerint a 8 millióból 199 ezer olyan zenész volt, akinek 2019-ben – tehát a pandémia előtti utolsó évben – bekerült valamilyen élő vagy virtuális fellépése a nagy koncertadatbázisokba.

Persze ez a számítás erősen megkérdőjelezhető (pl. elfeledkezik azokról a már nem aktív előadókról, akiknek a zenéit máig sokan hallgatják). Mindenesetre a Spotify azt írja, hogy ha nagyjából 200 ezerre tesszük a platformon jelen lévő professzionális zenészek számát, akkor több mint negyedük kapott 2021-ben számottevőnek mondható jogdíjat.

A szolgáltató szerint a stream sokkal szélesebb kör számára teszi elérhetővé azt, hogy megéljen a zenélésből, mint a zeneipar korábbi modelljei. Így például „a CD-korszak csúcsán” az Egyesült Államokban a hanghordozó-eladások 25%-áért az 50 legnépszerűbb előadó volt a felelős. 2021-ben az ötven legnépszerűbb sztár ehhez képest csak a streamek 12%-át tudhatta magáénak, vagyis „sokkal többen részesülnek a zeneipar fellendüléséből”, mint korábban. (Korábban a brit BPI statisztikái is azt mutatták, hogy a jogdíjak ma kevésbé koncentrálódnak a csúcson lévőknél, mint a CD-korszakban.)

Meglepő lehet, hogy a legalább 0 ezer dollár jogdíjat keresők 28%-a szerzői kiadásban jelentette meg és aggregátor közvetítésével töltötte fel a zenéit a Spotify-ra. Kétharmaduk él a tíz legnagyobb zenei piacnak számító ország valamelyikében. Az IFPI adatai szerint ezek sorrendben a következők: USA, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Kína, Dél-Korea, Kanada, Ausztrália, Olaszország. Harmaduk viszont más országokban él, ami a Spotify interpretációja szerint azt mutatja, hogy a stream a fejlődő piacok zenészei számára is közelebb hozta a lehetőséget, hogy a zenéből éljenek.

A Loud&Clear oldal legalján egy rövid FAQ is található. Itt arra a kérdésre, hogy „igaz, amit hallottam, hogy egy lejátszásért egy penny töredékét fizeti ki a Spotify?” – ezt válaszolják: mivel a rajongók sem dalonként fizetnek, szerintük nem igazán értelmes mérőszám az, hogy mennyi jár egy darab lejátszásért. A fizetés az összes streamből való részesedés nagysága alapján történik. A Spotify szerint az ő céljuk egybeesik a zeneiparéval: minél nagyobbra növelni a kifizethető pénzek nagyságát.

De megértik, hogy van, aki hasznosnak találja a jogdíjak elosztását a streamek számával. Egy külön szekcióban elmagyarázzák, miért alacsonyabb a Spotify-on az egy lejátszásra számított jogdíj annál, amit más szolgáltatók fizetnek. A fentieknek megfelelően ők az összes bevétel maximalizálását tartják szem előtt, és az ennek érdekében hozott bizonyos döntéseik az egy-egy számra jutó jogdíjat csökkentik ugyan – ám így érik el, hogy összességében többet fizethessenek a jogtulajdonosoknak, mint más szolgáltatók. Ezek a döntések a következők:

  • Elérték, hogy a Spotify-felhasználók több zenét hallgatnak, mint más platformok felhasználói, így persze az egy-egy streamre jutó jogdíj alacsonyabb, viszont így több zenészt fedezhetnek fel a felhasználók, nagyobb az esély, hogy jegyeket stb. vásárolnak majd.
  • A Spotify közönsége globálisabb, és mivel erősek az olyan országokban, ahol alacsonyabb előfizetési díjat lehet csak elkérni a felhasználóktól, az egy stream jutó jogdíjak is alacsonyabbak náluk, mint a fejlett piacokra koncentráló szolgáltatóknál. Azonban így legalább ezekben az országokban is fizetnek a zenéért a rajongók, míg egyébként a zeneipar számára nem termelnének bevételt.
  • A reklámokkal finanszírozott, ingyenes zenehallgatás lehetősége szintén csökkenti az egy meghallgatásra eső jogdíjat, azonban a régóta ismerős érv szerint kutatások bizonyítják, hogy részben ezek felhasználóiből lesznek az előfizetők, mások viszont az ingyenes zenehallgatás lehetősége nélkül a jogsértő alternatívákat választanák, amivel a zeneipar bevételtől esne el.


Categories: Hírek

Tags: , ,

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.