A cikk eredetileg 2015-ben, a Dal+Szerző magazin hasábjain jelent meg.
Ma már érdekes tény, de akkoriban nem is volt annyira különös, hogy bár Budapesten született, családi hagyományból adódóan egyáltalán nem tudott magyarul egészen az elemi iskola kezdéséig, hiszen otthon kizárólag németül beszélt vele családja és környezete. Bradányi Iván erre az időszakra datálja a nyelv és a nyelvek szeretetét, amikor élvezettel hasonlította össze a német és a magyar szavak jelentéstartalmát, keresve és megtalálva bennük a szépséget. Hat nyelven beszél, memóriája legendás. Író, műfordító, dalszövegíró.
A Fekete Péter, ez a legendás Eisemann-kisoperett fordította érdeklődését a zene felé, majd jöttek sorra a példaképek, Kapitány Anna, Rákosi János, G. Dénes György, Szenes Iván, akik nevét ma is naponta elmondja a reggeli kávé előtt emlékeztetőül. Hajdú Júlia énekesnő először még eltanácsolta a Piaf-fordításokkal érkező ifjú titánt, de egy évvel később már az ő dalát énekelte. Bradányi Iván tizenkilenc éves korában kezdett el dolgozni a Magyar Rádió zenei osztályán, generációjából ő lett az első, aki ide bekerült dalszövegíróként, itt aratta első sikereit és tett szert számtalan barátra, köztük Záray Mártára és Vámosi Jánosra, Tolnay Klárira, Mezei Máriára, Latinovits Zoltánra, Ruttkai Évára és sorolhatnánk. 1951-es Sétahajó című dala e korszak talán legismertebb Bradányi-slágere.
Mivel 1956-ban fegyverrel vett részt az októberi forradalomban, élete egy tizenkét éven át tartó kalandregénybe torkollt, hiszen miután elhagyta az országot, a bécsi Pen Clubnál kötött ki, ahol segített elbírálni, ki jogosult segélyre. Innen Londonba került, majd Franciaországba, ahol fénykorában élőben láthatta Edith Piafot. Dolgozott légitársaságnál, mellyel majdnem az egész világot bejárta. Mivel a hatvanas években még nem engedték haza letelepedni, keresett a térképen egy B betűs várost, ami Budapestre emlékeztetheti. Így élt egészen 1972-ig Barcelonában, amikor az itthon érte garanciát vállaló barátai, Fényes Szabolcs, Bágya András és a Záray–Vámosi házaspár révén hazaköltözhetett és ismét a Magyar Rádióban kaphatott munkát, ahol 2006-ig dolgozott. – Kíváncsi voltam erre a hülyére, aki hazajött – mondta viccesen Bradányinak Kovács Kati, amikor először dolgozni kezdtek. A dalszövegírónak körülbelül kétezer, a Rádióban felvett dala készült.
Bradányi számtalan előadóval dolgozott az elmúlt évtizedekben, legemlékezetesebbek talán a Záray–Vámosi párosnak vagy a Cserháti Zsuzsának írt dalai. Utóbbihoz kapcsolódó anekdota, hogy az Ez majdnem szerelem volt című dalát eredetileg Cserháti énekelte volna egy fesztiválon, ám ekkor az énekesnő már terhes volt így a koncertszervező iroda végül Máté Pétert küldte helyette. Később, amikor Cserháti kisfia, Krisztián megszületett, Bradányi a kórházba ment meglátogatni egy csokor virággal, melybe elrejtette az Édes kisfiam szövegét. Ebből született később az énekesnő egyik legismertebb slágere.
Bradányi hihetetlen termékeny szerző még ma is, harminc életrajzi könyv is fűződik nevéhez, sőt legalább kétszáz Disney-film fordítását is neki köszönhetjük színházi darabjai, műfordításai mellett. 2007 óta a Katolikus Rádióban készíti heti rendszerességgel nosztalgikus zenei műsorait, eMeRTon- (1988, 1989), Huszka Jenő- (2000), Magyar Rádió Életmű- (2005), Artisjus Életmű-díjas (2011).
–AJM–
Illusztráció: Németh Gyula
Categories: Dalszerzőkről
Leave a Reply