Az őrültség ne hiányozzon egyetlen dalból sem! Dalszövegírás nap a DEX-en

A 2022-es Dalszerző Expo négy tematikus napon kínált bőséges programot. Cikksorozatunkat a második, a dalszövegírással foglalkozó nap összefoglalójával kezdjük. Müller Péter Sziámi, valamint Saya Noé és O’Sullivan a dalszövegírás általános kérdéseiről beszélt; Szepesi Mátyás egy konkrét, nagyon fontos kérdést járt körbe; Johnny K. Palmer nagyon gyakorlatias tanácsokat adott; Tóth Péter Benjamin pedig jogi kérdésekről beszélt.

A napot Müller Péter Sziámi nyitotta meg, akinek a fő üzenete az volt: „az őrültség ne hiányozzon egyetlen dalból sem!” Leonard Cohen Anthem című dalát idézte: „mindenen van repedés, így jut be a napfény”. A másik tanácsa az volt, hogy miközben persze fontos, hogy szakmailag jók legyünk, a lényeg mégiscsak az, hogy jól érezzük magunkat írás közben, és visszanyúljunk oda, „ahonnan a dalok származnak”. Az „elemi öröm” nélkül akkor sincs értelme a dolognak, ha esetleg sláger lesz a dalból és sok pénzt keres vele a szerző. Fontos még, hogy létrejöjjön a találkozás a szövegíró és a dal előadója között.

Több történetet is mesélt, az egyik legtanulságosabb az volt, hogy egy korábbi zenekarának gitárosa kért tőle dalszövegeket a lányának, aki ezek közül egy olyat választott ki, „aminek a szövegét én sem értem, pedig én írtam”. Mint kiderült, a dalból sláger lett – Polgár Odettről és a Hanyatt című számról van szó, aminek a refrénje ez: „levegő, emlék, ellenpont”, amiről Sziámi sem tudja megmondani, mit jelent.

Beszélt arról is, hogy amikor „véletlenül” elkezdett szövegeket írni, akkor a mainstream is megfelelt a „szakmai követelményeknek”: volt a szövegeknek értelme, „ha esetleg giccses is”, helyükön voltak a hangsúlyok, megvolt az énekelhetőség. Úgy látja, hogy ez ma nem így van, bár megérti, hogy például a „bizarr szóhasználatnak” megvan a maga értelme: „kimenekülés a sokszor hallottból”.

Saya Noé és O’Sullivan az anyanyelven és második nyelven írt szövegekről beszélgetett Andrew Hefler moderálásával, de hamar nagyon általános kérdésekre kanyarodtak rá. O’Sullivan (aki ír származású, a három nemzetiségű tagból összeállt Mongooz And The Magnetben lett ismert) arról beszélt, hogy valójában minden fordítás abban az értelemben, hogy ahhoz, hogy az ember az érzéseit nem közvetlenül fejezi ki, hanem mindig nyelvekre kell lefordítania – és előfordulhat, hogy az anyanyelvén napokig próbál valamit megragadni, mégsem sikerül neki, de egy koncerten a zene nyelvén meg tudja fogalmazni.

Saya Noé elmondta, hogy mivel 15 éves koráig angol nyelvű közegben élt, számára ez a nyelv az, amin megtanulta feldolgozni az érzéseit, és ezért gyakran angolul jön neki az ötlet, és természetes, hogy így is dolgozza ki – bár sok kritikát kapott azért, mert angolul énekel („nem tetszik a magyar nyelv?”). Ha lesz témája, ami magyar nyelvű szöveget kíván meg, akkor azt úgy fogja megírni. Az is fontos a nyelvválasztásban, hogy az egyes nyelveknek mi a sajátos ritmusa, dallamvilága; vagy az olyan tulajdonságok, hogy az angol nem igazán jó a (tiszta) rímelésre.

O’Sullivan elmesélte, hogy amikor elkezdett magyarul tanulni, akkor vált számára világossá, hogy a nyelv nem azonos a szavak halmazával, hanem egy „társadalmi konstrukció”. A nyelvtudásnak része az is, hogy tudjuk, hogy az azonos jelentésű szavak közül különféle társadalmi kontextusokban melyiket kell használni.

Szerinte a magyar zenei közeg olyan, hogy míg a beszélt nyelvben sokszor megengedőbbek vagyunk abban, hogy mi a helyes, addig a zenében mintha több szabályt próbálnánk érvényesíteni. Ő legalábbis azt tapasztalta, hogy amikor elkezdett magyarul felvenni egy dalt, akkor a stúdióban az összes barátja sokkal kritikusabb volt a kiejtésével, nyelvhasználatával, mint egyébként. Pedig O’Sullivan szerint jó lenne ezen a téren is többet kísérletezni. Hegyi Dórit említette, aki OHNODY nevű projektjében bátran áthágja a vélelmezett szabályokat. Van, aki azzal kritizálta, hogy úgy énekel magyarul, mintha angolul énekelne, de O’Sullivan szerint ez a fajta kísérletezés inkább bátorítandó. Persze, tette hozzá Saya Noé, a szabályok áthágása akkor jó, ha tudatos, és a szabályszegés egy szín a művész széles palettáján.

Johnny K. Palmer a zenéléssel eltöltött másfél évtized tapasztalatait foglalta össze gyakorlatias megközelítésű előadásában, ami topline-írásról (vagyis egy kész alapra ráénekelhető dallam és szöveg megalkotásáról) szólt. Beszélt a kiinduló inspirációról, ami lehet egy zenei referencia (kész alap esetén annak hangulata), egy érzés, tapasztalat, vagy akár egy számcím is. Sok szövegíró gyűjt címötleteket: ha eszébe jut egy érdekes szókapcsolat, vagy beszélgetésben, filmnézés közben stb. találkozik vele, akkor feljegyzi. Sokszor előfordul egy-egy sessionön, ahol több szerző van jelen, hogy kiindulópontként a bedobott ötletekből választanak címet.

Akármiből indulunk el, fontos, hogy a végén azt egy teljes történetté kerekítsük ki. A dalszövegek alapstruktúrájukat tekintve néhány fő csoportba sorolhatók Palmer tapasztalatai szerint: akkor és most – a jelen pillanat (gyakran az „én és te” köré építve) – jövő (vágyak, álmok stb.) – kihívás (társadalmi üzenet, változás követelése stb.).

Fontos, hogy megtaláljuk az üzenet magját – például egy szakítós dal esetében ez lehet az is, hogy „nincs is szükségem rád”, de az is, hogy „miért hagytál el”. Ennek emlékezetes megfogalmazása lesz a hook (és gyakran a cím is), és eköré kell építeni mindent. A refrén végén ennek kell elhangoznia; de lehet az elején és a végén is.

Az általános üzenetet mindig fontos részletekkel konkrétabbá, emlékezetesebbé tenni. Ezek lehetnek „színek, szagok, textúrák, leírások”; lehet utalni éppen menő trendekre, konkrét helyekre, történelmi eseményekre, lehet használni éppen aktuális szleng kifejezéseket. Nagyon fontosak a kulturális referenciák. Palmer példaként azt említette, hogy az „I’ll be back” önmagában érdektelen; de az a sor, hogy „I’ll be back like the Terminator” már kapcsolódási pontot, ráismerési lehetőséget nyújt.

Szepesi Mátyás arról beszélt, hogyan lehet elérni, hogy a zene és a szöveg elválaszthatatlan legyen, vagyis a dallamot rögtön a szöveggel kezdjük el dúdolni, illetve a szöveg akár csak néhány szava előhívja az egész dalt. A flow élményből indult ki, ami jó esetben kíséri az írást; vannak persze technikák ennek előhívására (a közönségből több is elhangzott, a meditációtól a csendes környezet megteremtéséig), ugyanakkor nem lehet arra alapozni, hogy az ember jó szöveget ír, ha kirúgja a szerelme. „Én írok évi 20-25 dalt, ennyiszer nem rúgathatja ki magát az ember” – mondta Szepesi. Fontos, hogy az ember folyamatosan gyűjtögesse az ötleteket, pl. a „bemondásokat”, hogy „amikor flow-ba kerülsz, ne állj ott üres kézzel”.

A zene és szöveg elválaszthatatlanságát többféleképpen meg lehet teremteni. Ha előbb a szöveg készül el, akkor nincs is másra szükség, mint „hagyni kell a szöveget úgy lüktetni, ahogy van”. Ha előbb van a zene, akkor mindenképpen jó, ha találkozik, együtt dolgozik az előadó és a szövegíró.

Szepesi szerint a zene és szöveg „összetapadásának” legnagyobb akadálya a – szövegírók által sokszor kárhoztatott – kamuangollal felénekelt demófelvétel. Gyakran nem „magyar aggyal” írják ilyenkor a dallamot, vagyis nem veszik figyelembe a magyar nyelv szabályait, például azt, hogy mindig az első szótagon van a hangsúly. Gyakran előfordul például, hogy a sor utolsó szótagját megnyújtják – hogy az előadó megcsillogtathassa énektudását –, és ilyenkor kéne egy egyszótagos, hosszú magánhangzós magyar szó, amiből nincs sok (lány, szív, fáj, hív, szín, élj stb.), és már mindegyiket „agyonhasználták”. Szóval „ha magyar szöveget akarsz, akkor a zene is legyen magyarul” – mondta Szepesi.

Tóth Péter Benjamin rövid szerzői jogi bevezetés után néhány olyan jogi kérdéssel foglalkozott, amik különösen a dalszerzőket érintik. Ilyen például a jogdíj felosztásának aránya zeneszerző és a szövegíró között; a SZIR rendszerben az alapbeállítás 60% – 40%, de ettől természetesen el lehet térni.

Jogi problémákat is felvet, hogy az önmagában vett dalszöveg „piaci értéke nehezen megállapítható”. A Zeneszöveg.hu ezért indított egy kezdeményezést Fontos a szöveg! néven. Többek között az ő kezdeményezésükre vizsgálja a Gazdasági Versenyhivatal a Google ún. dalszövegkártyáit. Próbálnak azzal is kezdeni valamit, hogy jogilag ahhoz, hogy a stream oldalakon megjelenjenek a dalszövegek, külön engedélyt kéne kérnie a szolgáltatóknak a szerzőktől, ám ez valójában nem történik meg: nagy gyűjtőoldalakról leszedett szövegekkel, „félig legálisan” működnek ezek a szolgáltatások – fogalmazott Tóth Péter.

Az előadásból kiderült, hogy a merch termékeken megjelenő dalszövegekhez szintén a szövegíró engedélye szükséges – erről a ProArt kiadványában lehet részletesen olvasni. Nemcsak a teljes dalszöveg élvezhet jogi védelmet, hanem a „sajátos dalcím” is – itt Tóth Péter a Szájbergyerek példáját említette.

Fontos tudni, hogy az Európai Unió szerzői jogi irányelve minden tagország számára előírta, hogy a paródia szabad felhasználási eset kell, hogy legyen. Vagyis még egy sértő(nek érzett) paródia esetén is fontosabb a szólásszabadság, mint az eredeti szerző jogai. Ugyanakkor az, hogy egy paródia esetén kinek, milyen mértékben jár a jogdíj, EU-s szinten nem szabályozott – itt a következő néhány évben várható, hogy tisztább lesz a kép.

Fotók: Hámori Zsófia



Categories: Dalszerző Expo, Hírek

Tags: , , , , , , , , ,

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.