Mint arról már többször írtunk, a régióban a román zeneipar az, ami igazán komoly nemzetközi sikereket tud elérni. A Dalszerző Expón itt járt a legnagyobb román exportőr, a Global Records két munkatársa, akik többek között arról is beszéltek, hogyan kerülhet be hozzájuk egy szerző; Monoir pedig saját szerzői-produceri gyakorlatát mutatta be. (Cikksorozatunk előző részében a dalszövegírásról szóló előadásokat foglaltuk össze.)
A Global Records nemcsak lemezkiadó, hanem zeneműkiadó, rendezvényszervező, foglalkoznak influenszerekkel, reklámokkal, filmekkel, tévés tehetségkutatókkal stb. Bukarestben 13 stúdiójuk van; saját csapat intézi náluk a marketinget, bookingokat, jogdíjakat stb. Vagyis „360 fokos szolgáltatást” nyújtanak – fogalmazott a cég két munkatársa, Andreea Selaru (nemzetközi promóciómenedzser) és Alexandru Sanda (A&R menedzser).
A Global Records 2008-ban indult, Inna Hot című dalával, ami számos országban top 10-be került (Magyarországon vezette a dance toplistát, a rádiós listán a 4. helyig jutott). Eleinte a külföldi piacokra szánt kiadványokat különféle kiadóknak licencelték, de ezt nehéz volt kontrollálni, így ma már van irodájuk Lengyelországban, Oroszországban, Franciaországban, Törökországban, Bulgáriában és a balti államokban; tervezik a nyugati terjeszkedést, elsőként Hollandiában – mondta Andreea Selaru.
A Global Records zeneműkiadójának szerzői természetesen nem csak a saját előadóik számára írnak dalokat; többek között olyan sztárok is előadták már ezeket, mint Selena Gomez, Alicia Keys, Pitbull stb. Előadóik eddig összesen kb. 11 millárd streammel büszkélkedhetnek, ebből csak 2021-ben 2,5 milliárd jött össze. Most éppen a – nálunk a rádiókban és a YouTube-on is hódító – dalszerző-előadó Minelli nyugati befuttatásán dolgoznak.
Az előadók dalai több helyről jöhetnek. A folyamatot így írta le Alexandru Sanda: először az A&R csapat tart megbeszélést; megnézik, hogy korábban mi működött az előadónál, de nem csak a sikereket próbálják megismételni, hanem kísérleteznek is. Erre a kisebb költségvetésű, feltörekvő előadónál nagyobb az esély – egy Inna-dalnál „nem lehet hibázni”, mert ott nagyon nagy a tét (pénzben kifejezve is).
Lehet, hogy tartanak saját, tíznapos dalíró tábort, de a zeneműkiadó partnereknek is küldenek briefeket. A dalok közül az A&R csapat, a kiadó vezetése és a menedzsment közösen választja ki a nyerőt. A fel nem használt demók mehetnek más Global-előadóknak is; amennyiben úgy látják, hogy jó a szám, de nem lesz belőle minden területen (rádiókban, playlisteken) hódító sláger, akkor a DJ-producer előadók kaphatják meg.
Megjelenés előtt a dalokat szétküldik az említett, különböző országokban található helyi irodákba, ahonnan visszajeleznek, hogy azon a piacon szerintük milyenek az esélyek. Megjelenés után először a playlistekre fókuszálnak (természetesen ezt is belső szakemberek intézik), hiszen ha ezeken sikeres a dal, akkor a rádiós szerkesztők szívesebben foglalkoznak vele. Másfelől a saját piacon elért rádiós siker fontos a más országokban meghatározó playlistek kurátorai számára, akiknek ez egy jelzés, hogy érdemes próbálkozni a dallal – mutatta be a lépéseket Selaru.
A közönségből többen aziránt érdeklődtek, hogyan lehet bekerülni a Global Records zeneműkiadó részlegéhez akár szerződéskötés céljából, akár csak egy szerzeménnyel, vagy egy dalszerző táborba résztvevőnek (ezekre nem kizárólag a saját szerzőiket viszik). Alexandru Sanda azt mondta, hogy bátran lehet küldeni nekik demókat – még csak nem is feltétlenül teljesen kidolgozott darabokat –, persze az általuk képviselt stílusokban. Vagy a zeneműkiadót érdemes megkeresni, vagy egy konkrét előadó számára készült dallal annak A&R-ját, menedzsmentjét.
Ha tetszik nekünk a zene, rögtön elkezdhetjük a közös munkát – mondta Sanda. Ez lehet egy részvétel egy dalszerző táborban, vagy akár az is, hogy a demóból a refrént átveszik és a többin a saját szerzőik-producereik dolgoznak. A döntésben két szempont vezérli őket: egyrészt a saját ízlésük, másrészt az, hogy a tapasztalataik alapján van-e esélye a számnak a stream szolgáltatók playlistjein.
Monoir, vagyis Cristian Tarceaa zeneszerzéssel foglalkozó napon mutatta a „receptjét”, amit alkalmazva elérte, hogy saját dalai, illetve Thrace Music nevű kiadójának megjelenései összesítve már egymilliárd megtekintésnél járnak a YouTube-on.
Mint mondta, nagyon sok jó zenész, szerző, producer van, viszont ami igazán nehéz, az az, hogy egyéni legyél. Ő hat év után talált rá az „orientalizmusra”, vagyis arra, hogy a dalaiba tesz egy kis keleties fűszerezést – nem sokat, mert az már a kereskedelmi siker ellen dolgozna, de annyit mindenképpen, hogy a hallgatók (akár csak tudat alatt) érezzék, hogy ez más, mint a többi. Ez lehet akár csak egy ereszkedő hangsor a refrén végén, vagy egy nem is igazán feltűnő indiai hangminta, mint például ebben a TikTokon befutott, a YouTube-on már mint 400 millió megtekintés fölött járó számban.
Mondott néhány, az orientalizmustól független tippet is. Például azt, hogy mindig legyen kéznél a telefon, hogy az ötleteinket rögtön fel tudjuk venni. Ő még a zuhanyozáshoz is magával viszi – mutatott is egy ilyen hangfelvételt, és elárulta, hogy az alábbi dal refrénje is a fürdőszobában született.
Mint az a DEX-en (és sok más helyen is) sokszor elhangzott, a jó refrén a legfontosabb; ha ez megvan, már fel lehet építeni köré az egész dalt. A siker titka az, hogy legyen „simple and spicy” – egyszerű, de valami egyéni fűszerezéssel. A legfontosabbak a dallam első hangjai, hangközei; már csak abból a szempontból is, hogy a hallgató tudja-e énekelni a refrént. Míg a refrén a „vibe”-ot adja, addig a verzék és a prechorus történetet kell, hogy meséljen.
Fotó: Hámori Zsófia
Categories: Dalszerző Expo, Hírek
Leave a Reply