A Dalszerző Expón több előadás több szempontból is foglalkozott a slágerekkel. Sokszor elhangzott, hogy a legfontosabb a jó refrén, aminek egyszerűnek, mindenki által énekelhetőnek, emlékezetesnek kell lennie – ahogy Pascal Oorts fogalmazott, a KISS, vagyis „keep it simple and singable” jegyében. De persze ezen túl is nagyon sok mindenre szükség van egy sláger megírásához. (A 2022-es DEX szövegírással foglalkozó napjáról itt írtunk; a nemzetközi sikereket elérő román vendégek előadásait itt foglaltuk össze.)

Körmendi Roland, a több műfaj magyar élvonala mellett a nemzetközi előadókkal is dolgozó SMiTHMUSiX szerző-producerduó tagja előadásában nemcsak a slágerekről beszélt, hanem arról is, mi minden kell ahhoz, hogy az ember erre a szintre jusson. Elsősorban nagyon sok munka és nagyon szilárd elhatározás – már csak azért is, mert „ezer nem előz meg egyetlen igent”. Nem elég jó zenésznek lenni, hanem a zeneipar minden részletét ismerni kell.
A rengeteg munka része a folyamatos fejlődés, önfejlesztés, illetve az is, hogy ha érkezik egy megkeresés egy 24 órás (vagy akár annál rövidebb) határidejű munkára, akkor minden más helyett azzal foglalkozzon az ember – ez a nemzetközi zeneiparban gyakran előfordul (megfejelve még azzal, hogy a megrendelők gyakran más időzónában élnek).
Körmendi Roland a szerzők és a producerek szempontjából is beszélt arról, mi kell egy slágerhez. Az említett refrén mellett lényegi pont, hogy a dal képes legyen megragadni egy hangulatot, aminek fontos eszköze az akkordmenet; a szövegnek is ugyanehhez a vibe-hoz kell illeszkednie. Mindig figyelembe kell venni, hogy „a kevesebb sokszor több” – vagyis nagyon fontos szabály, hogy „ne bonyolítsd túl a dolgokat”.
A producer szempontjából fontos, hogy pontosan tudja, mit akar kihozni a dalból – ami Körmendi szerint tízezer befektetett munkaóra után már elég gyorsan megy majd… Mint ahogy ahhoz is rengeteg munka, tapasztalat kell, hogy az ember tudja az összes apróságot, ami a jó megszólaláshoz szükséges; no meg ahhoz is, hogy az ember kialakítsa a maga saját, egyéni hangzását. A dalszerzéshez hasonlóan fontos szabály a „kevesebb több”, vagyis a „túlproducerelés” kerülendő. Fontos követni az aktuális zenéket, a hangzások vagy akár a dalhosszúságok meghatározásához.
Körmendi bemutatta, hogyan dolgozik a SMiTHMUSiX. Először a groove-ot írják meg – a legfontosabb itt az, hogy ha az ember nem bólogat rá önkéntelenül, akkor újra kell kezdeni. Az alaphangulat (boldog, szomorú, „fura” stb.) meghatározását az akkordmenet kidolgozása követi, majd a hangzás fő paramétereinek kitalálása (kurrens hangzás lesz vagy „old school” stb.). Ezután következik a topline megírása, azon belül is először a refréné. Ha van rá idő, akkor érdemes ezután pihentetni két napot a számot, majd a visszahallgatás előtt először felidézni a refrént – ha nem sikerül, akkor az bizony nem lett elég erős.
A visszahallgatáskor felmerülő szükséges változtatások, finomhangolások után írják meg a szöveget, majd ezután keresnek énekest, akivel felveszik a demót. A keverést, maszterelést is ők maguk csinálják. A kész demóval aztán „házalnak” – Körmendi tanácsa szerint egy még be nem futott szerző, producer keressen a neten tehetséges, de még nem ismert előadókat. (Ők például akkor találtak rá KayCyy-re, amikor még csak pár száz hallgatója volt; azóta Kanye West, Travis Scott, Lil Baby és mások számaiban szerepelt.) Ha nem találnak hamar előadót a kiadói, zeneműkiadói kapcsolataikat mozgósítva, akkor kiadják a dalt maguk, hiszen az is fontos, hogy legyen látható-hallható katalógusuk.

Pascal Oorts szerző-producer, aki az antwerpeni Tapelab stúdiójában nemzetközi klientúrával dolgozik, arról a tíz pontról beszélt, amit tapasztalatai alapján a slágerek (túlnyomó többsége) teljesít, hozzátéve, hogy ez nem kimerítő lista és nem is szigorú, kivételeket nem engedő szabályrendszer. Persze ő is említette az egyszerű, emlékezetes refrént (egyszerű, énekelhető, korlátozott hangterjedelmű, nem túl nagy hangközökkel, „logikus és szimmetrikus” struktúrával), a megjegyezhető szövegeket (legalább egy „beakadó” frázissal, kifejezéssel) és a hookokat. Utóbbiakat úgy határozta meg, hogy ezek olyan meglepő, egyedi megoldások, amikre a közönség azt mondja, hogy „hú, ez valami más, valami cool” – ez lehet egy dallam vagy egy ritmus, egyedi hangás, effekt stb.
Ahhoz, hogy a hallgató kapcsolódjon a dalhoz, átérezze az üzenetet, elengedhetetlen a nemcsak jó, hanem egyszerűen „lenyűgöző” énekelőadás, ami „úgy el tudja adni a dalt, ahogy egyetlen hangszer sem”. Segíti a slágerré válást a táncos groove és az, ha nem kell sokat várni a refrénre. Elengedhetetlen, hogy „modern hangzású” legyen a dal – ami nem zárja ki azt, hogy retró legyen, de kell bele valami, ami miatt nem lesz „elavult” (pl. a legtöbb megoldásában a nyolcvanas éveket idéző Blinding Lights a nagyon sok mai zenében hallható TR-808 használatával érte ezt el). A túlbonyolítás helyett az ismétlődés, illetve a kisebb variációk jellemzőek. A slágereknek történeteket mesélniük, és ennek a legfőbb zenei eszköze az energiaszintek variálása – Oorts itt a 2020-as DEX-en több előadást is tartó Friedemann Findeisenre hivatkozott (beszámolónk, interjúnk itt olvasható); valamint sokat idézett Max Martin blogunkon itt bemutatott, átfogó interjújából is.

Bánkúti Dani a produceri, hangszerelői témákat körbejáró napon arról beszélt, milyen döntéseket kell meghozni egy popdal hangszerelésében és sound designjában. Mint mondta, a koncepció kitalálása minden mást meg kell, hogy előzzön, és „ebbe a döntésbe bele kell állni”, vagyis ennek kell alárendelni minden mást. Mint mondta, ha a hangszerelés nem jó, akkor a mix és a maszter már nem tudja kijavítani a hibákat.
Szerinte – bár a különféle szoftverek marketingje ennek az ellenkezőjét sugallja – nem igaz, hogy „mindent lehet”, mint ahogy az étel sem akkor lesz finom, ha minden, otthon megtalálható fűszert belerakunk. Az egyes stílusoknak megvan a „keretrendszere” a hangdizájnt, produceri technikákat stb. tekintve is; ha pedig műfaji fúziót akarunk, akkor azt „nagyon ki kell centizni, különben kínos lesz”.
A popzenében általában az ének van a középpontban, és mindent ennek kell alárendelni, vagyis semmi nem vonhatja el ettől a figyelmet. A mai zenéből Billie Eilish dalait hozta fel példának, ahol nagyon jól hallhatóan ez történik. Általában a popzenében alapszabály, hogy „amit nem hallunk, azt töröljük”, hiszen „minden fölösleges dolog nehezíti a befogadást”. Ezért is jó a világos kiinduló koncepció, mert akkor eleve nem rakunk a dalba olyasmiket, amiket aztán ki kell húzni. A koncepció abban is segít, hogy tudjuk, mire kell a legtöbb figyelmet fordítani. Ha minimalista hangszerelés mellett döntünk, tudni kell, hogy ebben „semmi nem fedi el a hibákat”.

Rácz Gergő nem általános elvekről beszélt, hanem pályájának rövid – és öniróniában bővelkedő – bemutatása után három dalának születését mutatta be. Egyes megoldásai általánosabban is alkalmazhatók. Például elárulta, hogy ha van egy jó riff vagy más motívum, amire felépül a verze, akkor ebből hogyan lehet kihozni refrént vagy a középrészt. Mint mondta, gyakran alkalmazható trükk az egyszerűsítés; pl. A titkod nem leszek című dalában a bridge-nél egyetlen hang marad a riffből (bár aztán ezt persze azért színezte). A Dalfutárba írt zenéjében pedig a refrén született ilyen egyszerűsítéssel; a kíséret megváltoztatása biztosítja, hogy ez ne legyen zavaró. Elmesélte azt is, hogyan „gurult ki agyalás nélkül” a Bennünk a világ zenéje. Igaz, miután a refrénben egy apró változtatást végrehajtott, hogy a címet is adó sor hangsúlyosabb legyen, ez maga után hozta a basszus megváltoztatását, ami után pedig az új ötletből kiindulva az egész dalt átalakította.
Categories: Dalszerző Expo
Leave a Reply