A felhasználó-központú jogdíjfelosztáson azok nyerik a legnagyobbat, akiknek a legtöbb az elkötelezett rajongójuk

Mint arról már sokszor írtunk, évek óta vitáznak zeneipari körökben a felhasználó-központú felosztásról. Ennek a lényege az, hogy az egyes felhasználók által befizetett előfizetési díjat az általa hallgatott zenék jogtulajdonosai között osztanák fel arányosan. Ezzel szemben most leegyszerűsítve úgy működnek a nagy stream szolgáltatók, hogy az összes bejövő előfizetési díjból a piaci részesedés alapján kapnak jogdíjat a jogtulajdonosok.

A felhasználó-központú felosztást – vagy ahogy ők nevezik: fan-powered royalties – először a Soundcloud vezette be 2021 tavaszán. Egy évvel később közöltek néhány adatot arról, hogy az a 135 ezer zenész, aki bekerült a rendszerbe (ami csak a kiadói szerződés nélküli zenészek számára elérhető, mert így nem kellett az összes szerződést újratárgyalni), átlagban 60%-kal több jogdíjat kapott így, mint amennyi a „hagyományos”, ún. pro-rata módszer szerint járt volna.

Most megjelent a MIDiA piackutató elemzése a fan-powered royalties (FPR) által hozott változásokról, ami nemcsak ennél bőségesebben közöl adatokat, hanem egy nagyon fontos összefüggésre is felhívja a figyelmet.

A MIDiA szerint a programban résztvevők 56%-a több, 46%-a kevesebb jogdíjat kapott az FPR rendszerben, mint a pro-rata rendszerben kapott volna. Elsősorban a „középréteg” járt jól, vagyis arányaiban azok között volt a legtöbb, így többet kereső zenész, akiknek ezer és százezer közötti hallgatója van a Soundcloudon. Akiket százezernél többen hallgatnak a Soundcloudon, azok 62%-ának viszont csökkent a jogdíja a pro-rata számításhoz képest.

Azt az eddigi szimulációk alapján is lehetett sejteni, hogy a középrétegnek kedvezne legjobban a felhasználó-központú felosztás. A MIDiA azonban ezt nemcsak megerősítette egy valós példa elemzésével, hanem ki is egészítette egy nagyon fontos megfigyeléssel. Egy-egy zenész hallgatóit három rétegre osztották: passzív és aktív hallgatók, elkötelezett rajongók (superfan). A passzív rajongók havi egy centnél kevesebbet hoznak a zenésznek, az elkötelezett rajongók pedig legalább havi 10 centet – ami ugyebár ebben a rendszerben azzal arányos, hogy az összes, a Soundcloudon töltött idejük mekkora részében hallgatják az adott zenészt.

Forrás: MIDiA

Ez alapján sejthető, hogy egy zenész jövedelme erősen függ az elkötelezett rajongók számától, azonban talán meglepő lehet, hogy milyen nagy mértékben. A MIDiA erről több adatot is közöl. Azoknak a zenészeknek, akik jól jártak az FPR rendszerrel, átlagban a közönségük 2%-a volt elkötelezett rajongó – azonban nekik köszönhették a teljes jogdíjuk 42%-át. Ha az elkötelezettek aránya 2 és 3% között volt, az már a jogdíj megduplázásához vezetett (a pro-rata felosztáshoz képest), a 4-5% pedig már triplázást jelent. (Utóbbi, egyébként nem is kicsi, az összes vizsgált független zenész 8%-át kitevő rétegben ezek az elkötelezett rajongók már az összes jogdíj 78%-áért voltak felelősek.)

Másfelől azoknál, akiknek csökkent a jogdíjuk, a nagy rajongók a hallgatóság 1%-át tették ki, és a jogdíj 14%-a jött tőlük. Ez magyarázza azt is, hogy miért a legsikeresebb előadók jártak relatíve a legrosszabbul: bár valójában számszerűen nekik van a legtöbb elkötelezett rajongójuk, ők arányosan a hallgatóság kisebb részét teszik ki.

A MIDiA elemzői mindezt úgy foglalták össze, hogy a felhasználó-központú rendszer „nem a streamek mennyiségét, hanem a rajongók minőségét” díjazza. A nagy stream szolgáltatóknál egy nagy playlistre való felkerülés hozza a nagy jogdíjat, vagyis a gazdasági ösztönzők abba az irányba hatnak, hogy a zenészek próbáljanak a mainstream éppen aktuális trendjeinek megfelelni. Ezzel szemben az FPR a niche rajongótábor kialakítását ösztönzi: azt, hogy a zenész olyasmit adjon a hallgatóinak, amit senki mástól nem kaphatnak meg. Ha mindez – a rendszer esetleges terjedésével – még láthatóbb lesz a zenészek számára, az rá fog erősíteni erre a hatásra.

Forrás: MIDiA

Összességében tehát a Soundcloud kísérete túlmutat a jogdíjfelosztás – önmagában sem mellékes – kérdésein: az FPR „a kulcs egy olyan zenei platformhoz, ami a rajongás valódi értékére fog épülni” – szól az összefoglalás.

Mindehhez kiegészítésképpen hozzá kell tenni, hogy a szerzők megjegyzik, hogy a Soundcloud példájából nem feltétlenül lehet általánosítani, például mert a platformon vannak olyan közösségi funkciók, amelyek más stream szolgáltatóknál nincsenek. Ugyanakkor azt írják, hogy az FPR „megmutatja, hogyan lehet ezt a fajta felosztást úgy bevezetni, hogy az egy, a többitől különböző, a rajongók és a zenészek számára is másfajta tapasztalatot kínáló stream szolgáltatás kialakulásához vezessen.”



Categories: Hírek

Tags: , , , ,

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.