Diane Warren a nyolcvanas évek óta sikeres dalszerző, aki – mint arról egy, az egész szerzői életútját áttekintő interjúját ismertetve itt írtunk – a mai popzenében többek között a sokszerzős dalokat is kritizálta.
Amikor a Twitterre kiírta, hogy “Hogyan lehet egy dalnak 24 szerzője?”, akkor sokan megfejtették, hogy minden bizonnyal Beyoncé friss Renaissance című lemezének egyik számára, az Alien Superstarra gondol. A számban három hangminta hallható, valamint a Right Said Fred I’m Too Sexy című számának interpolációja, így nem meglepő, hogy ennyi társszerzőt tüntettek fel. (Egy korábbi, szintén a rengeteg szerzőről elhíresült slágernek, Drake Nice For What című számának szintén a többszörös hangmintázás miatt lett 21 szerzője.)
Beyoncé elkötelezett rajongótábora ezt támadásnak vette, de azért érdemi válaszok is érkeztek – a vitát részletesen ismerteti a Rolling Stone. The-Dream szerző-producer (aki a lemez több számának is társproducere, társszerzője) arról írt, hogy a fekete zenészek korábban anyagi okokból is rákényszerültek a hangmintázásra (hiszen nem engedhették meg maguknak, hogy hangszereket vásároljanak), aztán a sampling a fekete zene / hiphop integráns része lett, sajátos művészeti formává fejlődve. (Többen rámutattak, hogy azért voltak fekete zenészek, akik egymaguk írták és producerelték a zenéjüket, pl. Prince és Stevie Wonder.) Később The-Dream hozzátette, hogy “szeretlek, de azért ne csinálj már úgy, mintha a te számaidat sosem hangmintázták volna”.
Egy aktivista-újságíró azt írta, hogy “a hangminták, idézetek, utalások, hatások minden művészeti formában fontosak”, és “az együttműködés olyan képesség, amit nem sokan tudnak jól használni”; továbbá nagyon fontos, hogy átlátható legyen, kik szerepeltek egy alkotási folyamatban – amit sokan mindjárt elismernek, mihelyt az ő munkájukat használják fel anélkül, hogy azért megkapnák az elismerést.
Dianne Warren később tisztázta, hogy “nem akartam Beyoncét bántani; tisztelem őt és dolgoztunk is együtt”; továbbá elismeri, hogy mindenki, aki dolgozott a Renaissance albumon, megérdemli, hogy ünnepeljék a hozzájárulásáért.
Egyébként Beyoncé előző sorlemeze, a Lemonade dalainál szintén nagyon sok volt a feltüntetett szerző, és akkor is lezajlott egy hasonló vita. Mint akkor erről részletesen írtunk, a vele dolgozó szerzők, producerek egybehangzó beszámolói szerint Beyoncé a neki bemutatott dallamokból, alapokból, demókból darabonként “ollózza össze” a végleges dalokat. Az, hogy valaki ezzel a módszerrel épkézláb slágereket tud összerakni, “egy olyan ritka képesség, amiről nem sokan beszélnek, nem sokan tudnak” – mondta egy szerző.
Közben a lemez más dalaiból is lett probléma; nemcsak a fogyatékkal élőkre sértő – és megváltoztatott – kifejezések miatt, hanem mert Kelis Milkshake című dalából is átvettek egy részletet – erről az énekesnő csak a kész dalt hallva értesült. A helyzet azért nem egyszerű, hiszen a Milkshake két (hivatalos) szerzője, a Neptunes duó tagjai szerepelnek az Energy szerzői között is.
Azonban Kelis az elmúlt években többször azt állította, hogy valójában ő is dolgozott szerzőként a korai lemezein is. A Guardiannek 2020-ban ezt mondta: “Azt mondták nekem, hogy mindent elharmadolunk, de aztán nem így lett.” Igaz, hogy aláírt egy szerződést, de “aláírtam mindent, amit mondtak, túl fiatal és túl hülye voltam, hogy ellenőrizzem, mi is az”. Mindenesetre a Milkshake részletét eltávolították Beyoncé dalából.
Categories: Hírek
Leave a Reply