Átláthatóbb, a dalszerzőket jobban bemutató és nekik magasabb jövedelmet biztosító működésre lenne szükség a zenei streaming piacon – ezek a fő állításai a szerzői jogkezelőket tömörítő GESAC által megrendelt, független európai tanulmánynak.
A stream bevételek felosztása körül régóta nagy vita van a zeneiparban, amit a pandémia, az élőzene mint fő bevételi forrás kiesése csak felerősített. Az európai közös jogkezelőket összefogó, több mint egymillió alkotót képviselő GESAC úgy érezte, hogy a viták sokszor csak egy-egy részproblémára fókuszálnak. A szervezet által megrendelt, a Legrand Network által készített tanulmány ezért átfogó jellegű, és különösen nagy hangsúlyt helyez a szerzők, alkotók igényeire, elvárásaira.
A tanulmány részletesen bemutatja azt, hogy miközben a stream szolgáltatók egyre több dalt és egyre jobb funkciókat kínálnak, az árakat bő másfél évtizede nem emelték, sőt, különféle kedvezmények által csökkentették is. A jogdíjak a legtöbb alkotó számára elfogadhatatlanul alacsonyak, és más problémák is terhelik a stream piacot.
Az elemzés három fő problémára mutat rá:
(1) a szolgáltatók elsősorban a felhasználók számának növelését tartják szem előtt, amihez képest az alkotók kompenzációja másodlagos.
(2) A kívülről átláthatatlanul működő rendszer a slágereknek és azok alkotóinak kedvez, ami az új előadók felfedezését megnehezíti, a kulturális sokszínűséget csökkenti.
(3) Aránytalan a bevételek elosztása a szerzők kárára.
A tanulmány megoldásokat is javasol: realisztikusabb árképzés, különféle árazási modellek bevezetése, ebből a szerzők hátrányának csökkentése; átláthatóbb és a kulturális sokszínűséget szem előtt tartó ajánló rendszerek (akár az EU által előírva); pontosabb adatközlés.
„A dalszerző a zeneipari értéklánc első szereplője, mégis sokszor az utolsó helyre kerül, amikor a bevételek megosztására kerül a sor. Fontos inspirációt jelent ez a felmérés az érdekérvényesítő munkánkban: olyan streaming ökoszisztémát kell létrehozni, amelyben a szerzők is megtalálják a számításukat” – mondta el a tanulmány eredményei kapcsán dr. Tóth Péter Benjamin, az Artisjus üzleti és transzformációs igazgatója.
Az eredményeket a GESAC elnöke, Gernot Graninger így kommentálta: „Többé már nem elfogadható az a gazdasági modell, amely a felhasználók és a kínált szolgáltatások exponenciális növekedése ellenére még mindig képtelen az alkotók megfelelő honorálására.” A szervezet vezérigazgatója, Véronique Desbrosses hozzátette, hogy a tanulmány az európai döntéshozók számára is hasznos, hiszen bemutatja nemcsak a piac jelenlegi működését, hanem javaslatokat tesz egy, az alkotók számára kedvezőbb, kulturálisan sokszínűbb ökoszisztéma felé tett lépésekre is.
Egyre jobb szolgáltatás – egyre olcsóbban
Nem kérdés, hogy a stream mára a legfontosabb zenehallgatási formátum. A nemzetközi felmérések szerint az emberek 78%-a szokta használni valamelyik platformot, és átlagosan heti 18,4 órán át hallgatnak rajtuk zenét. Az előfizetők száma 2021-ben már meghaladta a félmilliárdot.
A platformok által kínált szolgáltatások folyamatosan fejlődnek. 2001-ben az első, a ma ismert modellel működő oldal, a Rhapsody 15 ezer dalt kínált az előfizetési díjért cserébe – ma minden szolgáltató 70 milliós katalógussal büszkélkedik. A Spotify-on nagyjából 8 millió előadó zenéje található meg. Az egymással versengő cégek ráadásul egyre jobb funkciókat, hangminőséget stb. kínálnak.
Mindeközben az előfizetés ára másfél évtizede nem változik, még az inflációt sem követi: a legtöbb országban 9,99 euró, dollár vagy font. A különféle kedvezményekkel, a családi csomagok terjedésével ráadásul az egy felhasználóra eső bevétel még csökken is. Sokan használják az ingyenes, bár reklámokkal megszakított zenehallgatás lehetőségét, ami a jogtulajdonosok számára nagyjából egytized akkora bevételt jelent, mint az előfizetés.
Problémák: elégtelen jogdíjak, csalások, átláthatatlanság
Sokak véleményét visszhangozza a GESAC, amikor úgy fogalmaz: „elfogadhatatlanul alacsony” az az összeg, ami a szolgáltatók bevételeiből eljut az alkotókhoz. Jellemzően az előfizetési díjak 30%-át tartják meg a platformok; 55% jut a hangfelvételek jogtulajdonosainak (a kiadóknak és előadóknak, akik a megkötött szerződésnek megfelelően osztoznak az összegen); 15% pedig a szerzői jog tulajdonosainak (ebből a szerzők mellett a zeneműkiadók is részesülnek). Az összegek felosztási rendszere ráadásul erősen a sztároknak kedvez.
A problémák strukturális okai
A tanulmány három pontban összegzi, hogy mik a legfontosabb strukturális okai annak, hogy a stream piac minden növekedése ellenére sem képes az alkotók túlnyomó része számára megfelelő bevételt hozni.
1. A szolgáltatók és az alkotók céljai eltérnek egymástól
A stream szolgáltatók legfőbb célja a felhasználók számának folyamatos növelése, sok esetben (pl. Apple, Amazon) pedig emellett az is, hogy a felhasználókat a zene segítségével bevonják az ökoszisztémájukba, ahol más termékeiken (pl. okoshangszórók eladásával) realizálnak profitot. Üzleti döntéseik ennek a célnak van alárendelve, ehhez képest az alkotók kompenzációja másodlagos – és gyakran kárt is szenved.
Így például a felhasználók bevonását szolgálják egyes szolgáltatók ingyenes ajánlatai, amelyek igen kevés jogdíjat hoznak az alkotóknak. Az egy-egy felhasználóra eső bevételek folyamatos csökkenése, vagyis a zene elértéktelenedése szintén ebből a célból következik.
2. A méltányosság és a sokszínűség ellen dolgozó strukturális problémák
A stream piac jelenlegi működésének középpontjában a slágerek állnak. A tanulmány piramishoz hasonlítja a rendszert: a Spotify-on 57 ezer előadó felelős az összes lejátszás 90%-áért, másfelől viszont a katalógusban található 8 millió előadó 93%-a havonta ezernél kevesebb hallgatóhoz ér el.
Ráadásul az algoritmikus ajánlók és a hallgatókat jelentősen befolyásoló nagy playlistek a külső szemek számára átláthatatlanul működnek. Mindez ahhoz vezet, hogy bár elvben 70 millió zeneszám ugyanúgy elérhető, a szolgáltatókat semmi nem kötelezi arra, hogy figyelembe vegyék a kulturális sokszínűséget, vagy segítsék az új előadók, rétegműfajok láthatóságát.
3. A bevételek megosztásának aránytalansága
Mint láttuk, a hangfelvételi oldal (kiadók, előadók) több mint három és félszer akkora arányban részesül a bevételekből, mint a szerzői oldal. A tanulmány javaslata szerint a zene elértéktelenítésének megállítása, a bevételi torta növelése után ezt az aránytalanságot csökkenteni kell, vagyis a többletbevételekből nagyobb arányban kell a szerzői oldalnak részesednie.
Javaslatok egy fenntarthatóbb és alkotóközpontú stream ökoszisztéma elérésére
A tanulmány javaslatokat is megfogalmaz a problémák diagnosztizálása után. Ezek három fő csoportba oszthatók: javítani kell az alkotók elismerését, növelni a javadalmazásukat, és a fejleszteni a művek beazonosítását.
1. Elismerés
A zenei streaming szolgáltatások fogyasztói számára láthatóbbá kell tenni a szerzőket, például új keresőfunkciók beépítésével. Emellett támogatni kell a kulturális sokszínűséget, például úgy, hogy az Európai Unió előírja a rétegműfajok és az európai alkotók zenéinek láthatóságát, hallgatottságát monitorozó és elősegítő eszközök használatát. Általánosságban is növelni kell a stream platformok ajánló rendszereinek átláthatóságát.
2. Javadalmazás
A tanulmány nem egyszerűen az előfizetési díjak emelését javasolja: különféle árazási modelleket lehetne bevezetni, és az ingyenes zenehallgatást is kínáló platformoknak jobb ösztönzőkkel kellene az előfizetés felé terelnie a felhasználókat. A növekvő bevételekből kompenzálni kell a szerzői oldal aránytalanul alacsony részesedését.
A tanulmány szerint mélyrehatóan és európai szinten kellene megvizsgálni a különféle felosztási metódusok hatását, pl. az ún. felhasználó-központú felosztást, ahol az egyes előfizetők által befizetett díjakat közvetlenül az általa hallgatott zenék jogosultjai között osztanák el. A jelenlegi rendszerben ugyanis a pénzek egy „kalapba” mennek, amiből teljes meghallgatási számok alapján számolják a jogdíjakat.
3. Azonosítás
Fontos tudatosítani a szerzőkben, hogy milyen fontos feltétele a jogdíjfizetésnek a pontos és gyors adatközlés. Másfelől a szolgáltatóknak pontosabb és a jelenleginél átláthatóbb módon kellene jelentenie a felhasználásokat, különös tekintettel a felhasználók által készített tartalmakban (pl. videókban) megszólaló zenékre. Ezt érdemes lenni EU-s szinten szabályozni. Az Unió támogathatná a közös jogkezelőket abban, hogy az ugrásszerűen megnőtt adatmennyiséget hatékonyan tudják feldolgozni.
A tanulmány készítője
A tanulmányt a GESAC megbízásából a Legrand Network készítette piackutatások, közgazdasági elemzések és a zeneipar számos különböző szegmensében dolgozó szakemberekkel készült interjúk alapján.
Categories: Hírek