Van alternatívája az algoritmusok kiszolgálásának: a színterek

Már egy fél évtizede az algoritmusok kielégítésére tett fel mindent a zeneipar nagy része: ehhez igazította a zenészek pályájának felépítését, a marketinget, a rajongókkal való kapcsolattartást, mi több, még a dalok struktúráját is – írja a MIDiA piackutató több elemzését összefoglaló posztjában Mark Mulligan; a problémák vázolása mellett kiutat is mutat, amit a színterek (avagy szcénák) jelenthetnek.

A MIDiA szerint a zeneipari szereplők értik, miért problematikus és költséges az „örökké éhes algoritmus” etetése, csak sokan nem mernek túllépni ezen, mert félnek, hogy lemaradnak azok mögött, akik tovább csinálják. A marketingesek megpróbálják kitalálni, mire van szüksége az algoritmusnak, ami viszont részben éppen azért változik folyton, hogy ne lehessen kívülről befolyásolni. Vagyis „nem lehet legyőzni az algoritmust, de lehet hozzá csatlakozni”, a gondolkodást hozzá igazítani. Ennek része például az, hogy ha valami nem működik, akkor azt nagyon gyorsan ejteni kell: „a gyors bukás ugyanolyan fontos, mint a gyors siker” ebben a működésben. Ez a „könyörtelen, disztopikus” működésmód sok kiadónak nem tetszik, de kénytelen-kelletlen rálépnek az útra.

Az alternatívát a színterekben lehet megtalálni a MIDiA szerint. Ezek persze az internet előtt is léteztek, de az online színtereknek új sajátosságaik is vannak. Képesek értékek, érdeklődési körök mentén az egész világról összehozni a hasonló embereket, és „a közösségi oldalak algoritmusai még szorosabbá teszik a kapcsolataikat”. Bár vannak kifejezetten a zenére épülő színterek is, a többségük számára inkább egyfajta „kísérőzene” megtalálása a fontos. A zenészek pedig olyan ikonok, akiket a közösség magából emel ki, és nem „cinikus targetálás” által lesznek azzá.

A színterek lényege az, hogy identitást adnak a tagoknak. A meghatározott zenészek iránti rajongás ezt fejezi ki, valamint meg is erősíti a közösséghez tartozást. A színterekre fókuszáló marketingnek ezt kell megértenie és megerősítenie – és nem pusztán learatnia a gyümölcsöket. Így a zenész és a rajongók között olyan erős kapcsolat alakul ki, ami „túléli az algoritmusok szeszélyeit, a slágereket és a kevésbé sikeres dalokat”. Vagyis a „színtér lehet egy hosszú távú művészi pálya inkubátora”.

A MIDiA példája az eBoy / eGirl színtér és annak ikonja, Yungblud



Categories: Hírek

Tags: ,

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.