Globálisan 5,3%-kal nőttek a beszedett szerzői jogdíjak 2021-ben, de még nem érték el a pandémia előtti mértéket

5,3%-kal, 9,6 milliárd euróra növekedtek 2021-ben a világszerte beszedett szerzői jogdíjak, de nem érték el a pandémia előtti, 10 milliárd euró fölötti szintet.

A növekedés elsősorban a digitális szolgáltatásoknak köszönhető, amelyek világszerte immár az összes jogdíj harmadát adják, megközelítve a rádiós-televíziós jogdíjak szintjét. Az élő- és háttérzenei jogdíjak viszont 2021-ben stagnáltak az elhúzódó pandémiás hatások miatt.

Magyarországon az Artisjus dalszerzőknek beszedett jogdíjai a globális átlagnál kétszer nagyobb mértékben, 12%-kal nőttek. Ez a zenei jogdíjak kelet- és közép-európai régiós átlagához (+2,8%) képest különösen nagy bővülés. Régiónkban amúgy az európai átlagnál lassabb a felépülés a pandémia okozta sokkból; a digitális jogdíjak viszont nagy növekedést mutattak, bár alacsony bázisról kiindulva. Az Artisjus által beszedett online jogdíjak 2021-re 188%-os növekedést mutatva átlépték az 1 milliárd Ft-os határt, így már az összes dalszerzői jogdíj 10%-át tették ki.

A közös jogkezelők nemzetközi szervezete, a CISAC jelentése nemcsak az adatokat közli, hanem rámutat a problémákra is. A digitális szektor – minden növekedés ellenére – nem képes méltányos fizetséget nyújtani az alkotóknak. A strukturális problémák orvosolása mellett az adatok pontosságán is javítani kell, amihez a zeneipar különböző szereplőinek összefogására van szükség, és a szerzők részéről is fontos a tudatosság.

5,3%-os növekedés a digitális jogdíjaknak köszönhetően

A 119 ország jogkezelőit összefogó, több mint négymillió alkotót képviselő CISAC éves jelentésének legfontosabb adatai, hogy 2021-ben az előző évhez képest 5,3%-kal nőttek a beszedett jogdíjak.

Azonban 2020-ban a pandémia miatt 9,9%-os volt a visszaesés, tehát a korábbi szintre 2021-ben sem emelkedtek vissza a beszedett jogdíjak. A 2019-es rekordévben a jogdíjak globális összege meghaladta a 10 milliárd eurót; 2020-ban 9 milliárdra esett vissza, 2021-ben pedig 9,6 milliárd euró volt, ami a csúcsévhez képest több mint 5%-kal kevesebb. Kelet- és Közép-Európában a visszaesés mértéke 2019-hez képest 13%, Magyarországon 9%.

A globálisan beszedett jogdíjak teljes összege; az élő- és háttérzenei jogdíjak; a digitális jogdíjak alakulása. Forrás: CISAC:

A pandémia hatására a jogdíjbevételek három legfőbb forrása közül az élő- és háttérzenei jogdíj csak stagnált. 2020-ben közismert módon ez zuhant a legnagyobb mértékben, 45,2%-kal. 2021-ben az év elején sokak által várt fellendülés elmaradt; ennek az oka az, hogy számos korlátozás fennmaradt, és még a le nem mondott rendezvényekre is sokszor csak óvatosan tért vissza a közönség.

2022-ben a jegyeladások minden korábbi rekordot megdöntöttek, de az élőzenei szektor számos problémával küzd a munkaerőhiánytól az infláció miatt lemondott turnékig, így a szakértők 2023-ra, rosszabb esetben 2024-re várják azt, hogy az innen származó jogdíjak visszatérnek a 2019-es szintre. A háttérzene révén a turizmus is fontos, áttételes forrása a jogdíjaknak; a legtöbben itt is inkább jövőre várják a szektor teljes felépülését.

A növekedés így elsősorban a digitális jogdíjak 28%-os emelkedésének köszönhető. Ez még nagyobb mértékű, mint a 2020-as növekedés volt; a 2019-es állapothoz képest pedig majdnem másfélszeres volt a digitális jogdíjak globális összege: 3,1 milliárd euró. Kelet- és Közép-Európában régiós szinten 52% volt a növekedés, Magyarországon pedig 188%-os.

A legnagyobb mértékű jogdíjat továbbra is a rádiós és televíziós felhasználások után szedik be a közös jogkezelők. Itt évek óta a főösszeg lassú csökkenését látjuk; 2021-ben ez az előző évihez képest 1,5%-os visszaesés volt. Magyarországon a televíziós és kábeltévés zenei jogdíjak területén 17%-os növekedés történt, a hazai kábeles és műsorszolgáltatói piac bővülésével és egyes elmaradt vagy vitás összegek éven túli beszedésével.

A jogdíjak megoszlása a különféle források között az utóbbi években szintén nagy változáson ment át. Mint a CISAC felidézi, 2017-ben az élő- és háttérzene a teljes összeg 29,5%-áért felelt, míg ez 2021-ben 16,5% volt. Közben a digitális jogdíjak részesedése 13,6%-ról 32,6%-ra emelkedett. Ez még mindig elmarad a rádiós és televíziós jogdíjaktól, amelyek az összes bevétel 38%-át adták tavaly.

A kihívások a jogkezelők előtt: méltányos díjazás, jobb adatok

A CISAC jelentésében szokás szerint a nemzetközi szervezet vezetői értékelik is az adatokat. Björn Ulvaeus, a CISAC elnöke, az ABBA alapítója előszavában azt írja, hogy „a száraz számok mögött emberi történetek rejtőznek, olyan dalszerzőké, festőké, rendezőké, íróké, akiknek a műveire a kultúra épül. Nehéz manapság alkotó emberként megélni. Ugyan a digitális világ számos lehetőséget kínál, és a jogdíjak látványosan emelkedtek, még nem tartunk ott, hogy méltányos díjazásról beszélhessünk.” Mint arról számos részletes elemzés is szólt – nemrég pl. az európai jogkezelőket összefogó GESAC által megrendelt tanulmány –, az audio stream szolgáltatók például jó ideje nem emeltek árat, miközben jelentősen több zenét és jobb szolgáltatást kínálnak a felhasználóknak. (Éppen a CISAC riportjának megjelenése előtti napokban jelentette be az Apple, hogy 10%-kal emeli többek között zenei előfizetésének árát is.) Komoly gond az is, hogy a szerzők a stream jogdíjakból jóval kisebb részesedéshez jutnak, mint a hangfelvétel-kiadók és a szolgáltatók. Árulkodó adat, hogy az IFPI nemzetközi szervezet adatai szerint a kiadók bevételeinek 65%-a immár a streamből származik, míg a közös jogkezelőknél a digitális jogdíjak aránya ennek a fele.

A CISAC vezetői emellett a metaadatok szerepére hívják fel a figyelmet. A zeneműveket különféle szempontból (szerzemény, hangfelvétel; szerzők, előadók, közreműködők) azonosító adatok hiányos volta miatt akár százmillió eurós nagyságrendben nem jutnak el a jogdíjak azokhoz, akiket megilletnének. Ezen a területen számos előrelépés történt – a CISAC például megújította a szerzeményeket beazonosító ún. ISWC számokat kiosztó, nyilvántartó rendszert –, de széles iparági összefogásra van ahhoz szükség, hogy minden szerzeményhez, felvételhez a születése pillanatában hozzárendeljék a megfelelő metaadatokat. A digitális világban összesen már billiós nagyságrendű tranzakció keletkezik, amelynek feldolgozása a közös jogkezelőktől komoly befektetést igényel. Maguknak az alkotóknak is tudatosabbnak kell lenniük ezen a téren, amiben a közös jogkezelők információs kampányokkal segítenek.

Ha a CISAC és a közös jogkezelők erőfeszítései sikerrel járnak, akkor – ahogy a CISAC elnökségének vezetője fogalmaz – ez az év nem pusztán a „normalitáshoz való visszatérés” éve lesz, hanem egyben a híd a kreatív szektor növekedésének következő szakaszához.

A zenei repertoár az egyetlen, ami növekedett

A közös jogkezelők által képviselt öt nagy repertoár közül egyedül a zene tudott növekedni 2021-ben, 7,2%-kal. A zenei jogdíjak a teljes összege 8,5 milliárd euró, vagyis az összes jogdíj 88,5%-a. Az audiovizuális, irodalmi, vizuális művészeti és drámai repertoár mindegyikében csökkentek a jogdíjak, bár a lezárásoknak kitett drámát leszámítva kisebb, 1-3%-os mértékben.



Categories: Artisjus, Hírek

Tags: ,

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .