Lucian Grainge, a Universal Music Group vezérigazgatója rendszeresen levelet ír a major munkatársainak az év elején, és ez rendszeresen ki is kerül a sajtóba, úgyhogy bizonyára nem kizárólag belső használatra szánta azt a gondolatmenetet, ami több lapban is olvasható.

Grainge ismerős, már évek óta gyakran előkerülő problémákat sorol a stream jogdíjak jelenlegi felosztási rendszerével kapcsolatban. Az a módszer, hogy (leegyszerűsítve) minden előfizetési és reklámbevétel egy kalapba kerül, amiből aztán hallgatottság arányában részesülnek a jogtulajdonosok, ahhoz vezetett, hogy több rosszhiszemű szereplő jelent meg a piacon. „Vegyük csak azt a sok-sok ezer 31 másodperces hangfájlt, amiknek az az egyetlen célja, hogy a rendszert kijátsszák és jogdíjat térítsenek el magukhoz a valódi zenészektől.”

Grainge nem elsősorban az olyan nyilvánvaló csalásokról ír, mint pl. a hallgatottság mesterséges gerjesztése botokkal, hanem a rossz minőségű, „sokszor még zenének is alig nevezhető” számokról, amik sajnos mégis elérnek hallgatókat, nem utolsósorban az algoritmikus ajánlások által. A „nem létező művészek” ügyére utalva azt írja, hogy az algoritmusok „gyakran generikus, minden művészi kontextust nélkülöző zenét tesznek a hallgatók elé, amik olcsóbban jogosíthatók, vagy egyes esetekben maguk a platformok rendelik meg ezeket.” (Ez utóbbit egyébként a Spotify rendre tagadja. Teljes egyértelműséggel máig nem bizonyosodott be, hogy szándékosan „olcsóbb” zenéket raknának pl. a mood, relaxációs stb. playlistekre, összejátszva az egyeket gyártó production music cégekkel.)

A stream szolgáltatók a „nagy, elkötelezett rajongótáborral bíró művészeket” kihasználva szereznek előfizetőket, de miután a felhasználók már beléptek a rendszerbe, elkezdik terelni őket az olcsóbb zenék irányába, ezzel kárt okozva mind a zenészeknek, mind a hallgatóknak – írja Grainge. Sem a zenészek hozzájárulását, sem a rajongók elkötelezettségét nem kezeli az értékén a jelenlegi rendszer.

Ezért a Universal idén nekilát egy újfajta felosztási módszer kidolgozásának, ami „művészközpontú” lesz, és minden zenészt (legyen major vagy független kiadónál, vagy dolgozzon DIY módszerrel) méltányosan kompenzál. Ez elő fogja segíteni, hogy a jelenleginél „egészségesebb, kompetitivebb zenei ökoszisztéma” alakuljon ki, amiben „a jó zene nem fullad bele a zajba”. Az a cél, hogy a módszeren „nyerjenek a művészek, a rajongók, a kiadók, másfelől pedig az előfizetők számának növelése, a rajongás jobb monetizálása által a platformok számára is kedvező”.

Mindez persze egyelőre meglehetősen homályos, és nem derül ki belőle az sem, hogy mi Grainge és a Universal véleménye az eddigi legkomolyabb alternatíváról, a felhasználó-központú felosztásról. Csak annyit lehet sejteni a szöveg alapján, hogy ezzel sem elégedett, de inkább abból, hogy egyáltalán nem is említi, illetve hogy (idézőjelben) „művészközpontúnak” (user-centric / „artist-centric”) nevezi a kidolgozandó javaslatot.

A levélben emellett szó esik a UMG 2022-es sikereiről (pl. a Billboard éves albumlistájának top 10-ében 7 kiadvány), illetve Grainge kiemelten fontosnak tartja a térhatású Dolby Atmos formátum terjedését, amit még hét éve kezdtek fejleszteni, és komoly befektetést és innovációt igényelt. Kiemeli a UMG társadalmi szerepvállalását, és többször hangsúlyozza, hogy a sikerek nemcsak úgy „megtörténnek”, hanem a cég elkötelezett munkatársainak köszönhetőek.

Categories: Hírek

Tags: felhasználó-központú felosztás, jogdíjfelosztás, Universal Music Group