Tetőznek a vinyleladások, és a kiadók lustasága a felelős ezért

17 éve folyamatosan nőnek a vinyleladások, de 2022-ben igencsak aggasztó dolog történt: az előző évhez képest mindössze 4,2%-kal több album kelt el ebben a formátumban – írja a Luminate (egykori Nielsen SoundScan) adatait ismertetve a Billboard. Különösen látványos ez a lassulás, ha az előző két (sok szempontból rendkívüli) évvel vetjük össze: 2020-ban 51,4%-os, 2021-ben pedig 46,2%-os volt az éves növekedés. (Mint arról részletesen itt és itt írtunk, ez komoly gondokat is okozott, mivel a gyártókapacitás nem nőtt a kereslettel párhuzamosan.)

Az Egyesült Államokban eladott 43,5 millió vinyl a teljes fizikai piac 54,4%-át tette ki. A formátum előnyét mutatja a CD-hez képest, hogy 2022-ben 88 olyan album volt, amiből 50 ezernél több vinylt adtak ki, míg a CD esetében ez csak 56. Az év nagy nyertese Taylor Swift, akinek Midnights című albuma 945 ezer példányban fogyott a formátumban; a toplista második helyezettje, Harry Styles bőven lemaradt tőle (a Harry’s House-ból 480 ezret vettek az USA-ban). Swiftnek hat lemeze került a vinyl top 40-be, ezek összesen 1,7 millió példányban keltek el, ami az összes eladás kb. 4%-a, és több, mint a 2. és 3. helyezett, Harry Styles és a Beatles eladásai összesen.

Nyilvánvaló, hogy a vinyl nemcsak hanghordozó, hanem gyűjthető tárgy is, olyannyira, hogy a Luminate felmérése szerint a vinylvásárlók felének (!) nincs lemezjátszója. A kiadók ezt ki is használják különféle verziók piacra dobásával; mint a Billboard írja, a tíz legkelendőbb albumból mindössze kettő, Tyler, The Creator két albuma volt olyan, ami csak egyetlen változatban volt kapható. A Midnightsnak négy standard változata volt, különböző borítókkal, különböző színű vinylekkel (amihez még egy, a Target áruházláncban kapható ötödik verzió is hozzájött). A hátsó borítók egymás mellé helyezésével egy óra jött ki; Taylor Swift hivatalos online boltjában 70 dollárért kapható a négy vinyl + az óra összeszereléséhez szükséges egyéb kiegészítők. (A TechRadar emlékeztet arra, hogy ez nem új megoldás: a Led Zeppelin 1979-es In Through the Out Door című lemeze hat változatban került piacra, ráadásul kívülről nem is lehetett tudni, hogy belül melyik fotó fogadja majd a vásárlót.)

Érdekes módon a Z generáció az egyik legfontosabb célközönsége a vinylnek: az átlagnál 27%-kal nagyobb valószínűséggel vesznek zenét ebben a formátumban – másfelől (nem meglepő módon) ők azok, akik a leginkább rövid videókban fedeznek fel új zenéket. A vinylek majdnem felét független lemezboltokban adják el, majdnem harmadát a netről rendelik vagy a koncerthelyszíneken értékesítik, és csak a maradék talál gazdára a nagy áruházláncokban.

A vinyleladások tetőzése elsősorban a kiadók lustaságának köszönhető – állítja az ismert elemző, Ted Gioia. Mint írja, több olyan nagy cégnél dolgozott tanácsadóként, amelyek a gyorsan növekvő eladásokat célozták meg. Szerinte nem igazán meglepő, hogy – iparágtól függetlenül – milyen lépéseket tesznek ezek a cégek:

  1. a gyártókapacitás gyors növelése,
  2. a növekedés által egy-egy termék előállítási költségének csökkentése,
  3. a kereslet növelése az árak folyamatos csökkentésével (olykor a piacszerzés érdekében akár az előállítási költség alá),
  4. a termékskála bővítése, hogy minél többféle vásárló megtalálja azt, ami neki kell,
  5. K+F befektetés, hogy a technológia fejlődés is szolgálja a növekedést.

Ehhez képest a kiadók hiába látták, hogy öt év alatt megduplázódott a vinyleladások száma, Gioia szerint a fentiek közül egyiket sem lépték meg.

  • Nem szeretnek gyárakat üzemeltetni, ezért kiszervezték a gyártást – nem csoda, hogy kapacitásproblémák léptek fel.
  • Nem fejlesztettek a technológián: ugyanúgy gyártják a vinylt, mint az ötvenes években. (Gioia nem írja, de ezen a területen a közelmúltban több, ráadásul környezetbarát gyártást ígérő startup is elindult; igaz, ezek még nem tartanak a tömeggyártás szintjén.)
  • Az árakat extrém magasan tartották, a vinylt luxustermékként kezelik, meg sem próbáltak különféle piaci szegmenseket különböző árazási stratégiákkal elérni. Közben ráadásul a vinylpiac jórészt korábbi lemezek újrakiadására épült, vagyis a tartalom előállításáért a kiadóknak gyakorlatilag nem kellett fizetniük.
  • A hype-ra, a nagyot szóló újrakiadásokra fókuszáltak, miközben a katalógusuk nagy része továbbra is elérhetetlen vinylen, vagyis nagyon szűkös a termékskála.

Ezek alapján megjósolható volt, hogy a növekedés ki fog fulladni – írja Gioia, egy 2022 elején megjelent cikkére hivatkozva (ami tehát nem sokkal a 46,2%-os növekedési adat megjelenése után született). A zeneipar „lustaságból és kapzsiságból kinyírta a leggyorsabban növekvő piaci szegmensét”, pedig az ismertetett standard eljárást követve Gioia szerint újra tömegtermékké lehetett volna tenni a vinylt, 40-50 millió vásárlóval, akik évi átlag egy tucat vinylt vesznek. Ez a kiadók mellett jó lett volna a zenészeknek, a rajongóknak, a lemezboltoknak is, valamint csökkentette volna a zeneipar függését a stream platformok „technokratáitól”. Az elemző szerint „talán ez még mindig megtörténhet, bár ha egyszer elhalasztasz egy ilyen lehetőséget, ritkán kapsz második esélyt.”



Categories: Hírek

Tags:

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .