A CBS 60 Minutes című műsora készített egy interjút az egyik legnagyobb producerlegendával, Rick Rubinnal. Sok zenei lap felkapta azt a vallomását, hogy alig játszik bármilyen hangszeren, a keverőpulthoz és általában a technológiai dolgokhoz nem ért, és úgy általában „semmit nem tud a zenéről” (mármint a zeneelméletről).
„Azért valamit csak tud” – mondja a műsorvezető Anderson Cooper, amire Rubin ezt válaszolja: „azt tudom, hogy mi az, ami tetszik nekem, és ezt határozottan el tudom mondani”. Szerinte a saját ízlésébe vetett hite és az, ahogy ezt ki tudja fejezni, „sok zenésznek segített”.
Mint Cooper megjegyzi, Rubin „nagyon sokat beszél az érzésekről”. Számára a zene lényege az érzésben van, és a maga feladatát abban látja, hogy segítsen a zenésznek megtalálnia a dalban rejlő lényeget. „Ahhoz adok segítséget, hogy megkeressék ezt legbelül” – mondja, bevallva, hogy valóban, ez eléggé „spirituális és mágikus” megfogalmazás, de hát a zene is egy ilyen dolog. Ezen túl még annyi hangzik el a „módszeréről”, hogy gyakran hangoztatja: inkább „reducer”, mint producer, vagyis szerinte az a fontos, hogy a lényeget „a lehető legkevesebb információval juttassuk célba”.
A felvételek közben általában fekve, csukott szemmel hallgatja a zenét – Chuck D (akit ő szerződtetett le egy rádióban hallott rövid dallamocska alapján) elárulja, hogy sokszor azt sem tudták vele dolgozva, hogy egyáltalán ébren van-e…
Shangri-La névre keresztelt stúdiójában nincsenek kint a „trófeái”, aranylemezek, Grammy-díjak: ezek csak elterelik a figyelmet a lényegről. Mint ahogy a közönséget sem szabad szerinte igyelembe venni. Az emberek ugyanis „nem tudják, hogy mit akarnak, csak azt ismerik, ami korábban volt”,. A kérdésre, hogy szeretné-e, ha a hallgatók azt mondják, hogy „igen, ez egy Rick Rubin-lemez”, azt válaszolja, hogy nem – azt szeretné, hogy azt mondják, hogy „ez a legjobb dolog, amit valaha hallottam, bár nem tudom megfogalmazni, hogy miért”.
Az interjú röviden áttekinti a pályáját is, a legnagyobb figyelmet a kezdeteknek szentelve, amikor a Def Jam kiadót eleinte a kollégiumi szobájából működtette, ami egyszerre szolgált stúdióként és tárgyalóként is. A nem sokkal korábban elindult hiphop vonzotta, de amit a klubokban hallott (ahol a rapperek mellett DJ és/vagy dobgép szólt), azt nem találta meg a kevés megjelent hangfelvételen. Ezért határozta el, hogy megörökíti a műfaj valódi hangzását. „Rick Rubin a hiphop egyik tartóoszlopa. Nem a zenében hozott újat, hanem az energiában, merészségben” – mondja róla Chuck D.
Rubin mesél arról is, hogy amikor Johnny Cash-sel találkozott, akkor mindenki azt gondolta, hogy „a világ túllépett rajta” – beleértve őt magát is. Rubin javasolta, hogy énekelje el a Nine Inch Nails Hurt című dalát, ami gyakorlatilag feltámasztotta a pályáját. A Rubinnal most először dolgozó Kesha pedig azt mondja el, hogy megakadt egy dallal, Rubin pedig „házi feladatot” adott neki: „írj egy esszét arról, amit el kell mondanod; egészen addig dolgozz rajta, amíg már nem bírsz többet írni”. Ezután, mint Kesha mondja, „a dal elkezdett szinte magától formát ölteni”.
Az interjú apropóját egyébként az adja, hogy megjelent Rick Rubin könyve The Creative Act: A Way of Being címmel.
Categories: Hírek