A producerek nem háttéremberek – Hundred Sins-interjú

Pócsi Botond, ismertebb nevén Hundred Sins időről időre a hazai zenei élet legkurrensebb figuráival egyesíti erőit, legyen szó már felkapott vagy izgalmas, feltörekvő produkciókról. Az élőben csakis titokzatos maszk mögül „operáló” producer az elmúlt két évben több mint ötven előadóval dolgozott együtt – Beton.Hofi, ajsa luna és Azahriah is visszatérő cinkosai. OPERA című debütlemeze berobbantása után jelenleg három albumon is munkálkodik. Ígérete szerint „szőnyegbombázni fogják a zeneipart”.

Dal+Szerző: Nemrég a Magyar Klipszemlén több díjat is nyertél és te voltál az afterbuli headlinere is. Hogy érezted magad?
Hundred Sins: A Klipszemle a mi karácsonyunk, minden évben nagyon várjuk, az már csak a hab a tortán, hogy fel is léphettünk. Két zenémmel nyertünk, és egy olyan Azahriah-klip is nyert, amiben csak szereplő vagyok.

D+SZ: A maszkod az anonimitás mellett olyan érzetet is kelt, mintha a Hundred Sins egyfajta alterego lenne Pócsi Botond számára. Van különbség a „két éned” között?
HS: Igen, Hundred Sins és Pócsi Botond nem ugyanaz a karakter, még nekem sem sikerült eldöntenem, hogy melyik is lennék én igazából.

D+SZ: Egy focibaleset után szippantott be a zenekészítés. Már előtte is része volt az életednek a zene?
HS: Nem, semmilyen szinten… A foci után jött a zene, a családban több zenész is van, de előtte sosem volt része az életemnek.

D+SZ: Debütlemezed tíz évvel az első dalod után érkezett. Hogyan és mikor indult el anno a Hundred Sins-projekt?
HS: A Hundred Sins 2016-ban indult, előtte volt több próbálkozásom más neveken, még duó formájában is. Aztán ebbe a projektbe úgy vágtam bele, hogy ez lesz az, amivel robbanni fogok… Talán sikerült is.

D+SZ: Vannak, akikre példaképként tekintesz?
HS: Nincs kifejezetten egy példaképem sem, de vannak előadók, akikre felnézek. Ilyenek például Skrillex, Flume, David Guetta, a Swedish House Mafia vagy Burial.

D+SZ: Mindig is a producerség érdekelt, vagy volt olyan is, amikor zenészként, énekesként terveztél a színpadra lépni? Úgy tudni, hogy énekelni is tudsz.
HS: Igazi énekesként szerintem sosem fogok színpadra lépni, mindig lesz valami csavar a történetben… De ha mégis úgy lenne, akkor is producerként fogok tekinteni magamra.

D+SZ: Mit szeretsz a legjobban a producerségben? És mi a legnagyobb kihívás?
HS: Amíg zenélek, addig nem gondolkodom, nem jut eszembe semmi olyan, ami le tudna hozni az életről. Nem vagyok zenész, nem zenélni szeretek, hanem nem gondolkodni.

D+SZ: Jelenleg az egyik legfelkapottabb zenei producer vagy itthon. Egy interjúban mesélted, hogy az OPERA album elődjénél, 2019-ben még jó páran visszautasították a közös munkát. Szerinted mikor és minek a hatására érkezett el a fordulópont a karrieredben?
HS: Nem volt nagy fordulópont. Szépen lassan, ahogy elkezdett terjedni a nevem, rájöttek az előadók, hogy érdemes velem dolgozni és nem csak halogatni meg ígérgetni.

D+SZ: Szerinted miben fejlődtél a legtöbbet és miben szeretnél még a legjobban fejlődni?
HS: Mostanában elmaradt a fejlődés, úgy érzem. A koncerteken mindenképpen szeretnék fejleszteni.

D+SZ: A legtöbb producerhez képest sokkal jobban a reflektorfényben vagy te magad is – például a színpadon, illetve a daloknál is fel van tüntetve a neved. Miért tartod ezt fontosnak?
HS: A producerek nem háttéremberek, hiszen az esetek nagy részében többet köszönhet a produkció nekik, mint például az énekesnek. Itt az ideje előbújni a stúdiókból és hangosnak lenni – producerek nélkül összeesne a szakma, énekesek nélkül még megoldható lenne.

D+SZ: Hogyan válogattad össze az élő felállás zenekartagjait? A koncerteken kívül is besegítenek a zenédbe?
HS: Vincze Ákost (dob) és Antal Szabit (gitár) úgy találtam, hogy mindketten covereltek tőlem egy-egy zenét, Zima Brigit (hegedű) pedig az egykori billentyűs által ismertem meg, amikor egy reklámfilmhez igazi hegedűt szeretett volna a megrendelő, és őt értük el leghamarabb. Volt már rá példa, hogy a színpadon kívül is segítettek a zenében, például Beton.Hofi Playbánia lemezének több dalában is hallhatóak.

D+SZ: Ha saccolni kéne, nagyjából hány előadóval dolgoztál eddig együtt, és mondanál pár kedvencet?
HS: Körülbelül 50+ az elmúlt két évből. Nem illik kedvencet mondani, de Hofi tatánkkal (Beton.Hofi – a szerk.) mindig élmény együtt dolgozni – olyan mintha zenélés közben egy 3D-audio stand up show-t hallgatna az ember.

D+SZ: A mostanában emlegetett zenei generációváltás úttörője vagy, ezt bizonyítja az is, hogy rengeteg feltörekvő előadóval dolgozol. Hogyan szoktad megtalálni őket? Vagy ők keresnek fel téged?
HS: Most már mindenki ismer mindenkit, szerencsére, elég egy Insta-üzi. Azelőtt azért meg kellett őket hívni pár körre. Ugyanez fordítva: részükről a megkeresések kimerülnek egy üziben.

D+SZ: Általában hogy zajlik a közös munka? Mennyi idő alatt készül el egy dal, és mikor érzed azt, hogy kiengeded a kezeid közül?
HS: Ez nagyon változó, van, hogy egy hét, van, hogy négy év. Sosem érzem azt, hogy magamtól elengedném a zene „kezét”, hanem általában a határidők miatt rá vagyok kényszerülve. Minden zenén az utolsó pillanatig dolgozom.

D+SZ: Folyamatosan újabb és újabb hangzásokra, zenei stílusokra vadászol. Jelenleg mi van porondon?
HS: Van pár stílus, ami jelenleg szerintem friss és aktuális lesz hamarosan: a phonk, a jersey club és a brazil funk.

D+SZ: Három feltörekvő előadó, akik nincsenek rajta a lemezeden, de szívesen dolgoznál velük?
HS: Deva, Analog Balaton és Kolg8eight.

D+SZ: A Hundred Sins-projekt mellett ghost produceri és egyéb produceri munkákat is vállalsz, írtál például filmfőcímzenét. Van ezek közül olyan, ami különösen közel áll a szívedhez?
HS: Elindult egy projektem Mazzag Izabellával és a TASZ-szal: ez különösen közel áll hozzám az üzenete miatt.

D+SZ: Milyen terveid vannak a közelebbi és a távolabbi jövőben?
HS: Jelenleg három albumon dolgozom egyszerre, két saját és egy collab lemezen, szőnyegbombázni fogjuk a zeneipart.

D+SZ: Azt nyilatkoztad, hogy a Hundred Sinst a csúcson szeretnéd abbahagyni. Utána jönne egy újabb zenei projekt vagy valami teljesen más?
HS: Szerintem utána másoknak segítenék. Olyan segítséget nyújtanék, amit mi nem kaptunk meg az elődeinktől. Példát kell mutatni és minden tudást átadni.

D+SZ: Milyen rövid tanácsot adnál egy szárnyait bontogató producernek?
HS: Itt a világ vége, olyan zenét csinálj, ami neked tetszik.

Interjú: Steszkó Zsanett
Fotó: Jeli András

Az interjú eredetileg a Dal+Szerző magazin 2022/02. számában jelent meg.

🛈HUNDRED SINS
Pócsi Botond, művésznevén – és védjegyének számító maszkjával az arcán – Hundred Sins 24 évvel ezelőtt Miskolcon született, majd Tiszadobon és Tiszaújvároson nevelkedett. Eredetileg focistának készült, de egy sérülés új irányba terelte: megismerkedett a dubstep és a zenekészítés világával. Boti 2016-ban indította el a Hundred Sins projektet, ami Budapestre költözése után valósággal berobbant: jelenleg ő az egyik legfelkapottabb Z-generációs hazai producer. Már az Azahriah-val közös Oye című slágernél sokan felfigyeltek rá, majd az ajsa lunával készített Legszebb lány után le is szerződtették a Banana Recordshoz. A Hundred Sins név valódi branddé vált. Boti az ismertebb előadók mellett előszeretettel dolgozik feltörekvő tehetségekkel is, és a műfajok között is bátran kalandozik. Az elmúlt két évben több mint 50 közreműködővel dolgozott, köztük Beton.Hofi, a Halott Pénz, OHNODY, Miller Dávid, Lil Frakk, kristoaf, Kolibri. Májusban jelent meg debütlemeze, az OPERA, amit az Akvárium Klubban, zenekarral és meglepetésvendégekkel kiegészülve mutatott be. Jelenleg három albumon is munkálkodik.



Categories: Dalszerzőkről

Tags: , , ,

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .