A streamelők másfélszer annyit hallgatnak zenét és másfélszer annyit költenek rá, mint a nem streamelők

A Digital Media Association (DiMA), vagyis a digitális szolgáltatókat tömörítő szövetség egy nagy mintás amerikai kutatásra támaszkodva közölte a Fan Engagement Report című jelentését. Mint azt a Music Ally megjegyzi, az ilyen esetekben nem árt az eredmények értelmezésénél figyelembe venni, hogy ki prezentálja ezeket, ugyanakkor több érdekes adat is olvasható a jelentésben.

A 2000 streamelő és 1000 nem streamelő amerikai megkérdezésével készült kutatásból az derült ki, hogy a streamelők kb. másfélszer több időt töltenek zenehallgatással: évi átlag 1283 órát (vagyis napi 3 és felet), aminek majdnem háromnegyedében stream szolgáltatót használnak. Ez utóbbi 930 óra egymagában több, mint amit a nem streamelők összesen zenehallgatással töltenek (évi 792 óra, napi 2,2 óra).

Az összes zenére költött pénz a streamelőknél éves szinten 387 dollár (138 ezer forint), ami a nem streamelőknél csak 242 dollár (86 ezer forint). Ebben benne vannak az előfizetések, koncertjegyek, fizikai és digitális eladások. A streamelők sok más szempontból is elkötelezettebb rajongók: nagyobb eséllyel követik a kedvenceiket a közösségi médiában, olvasnak vagy néznek velük készült interjúkat, néznek utána a dalok szerzőinek stb.

Kifejezetten érdekes a riportnak az a része, ami az új felfedezésekről szól. Persze a stream szolgáltatók mindig is szerették magukat a felfedezés motorjának beállítani, de itt vannak adatok arról, hogy ez milyen hatékonyságú. Például a streamelők harmada mondta azt, hogy amióta streamel, azóta többféle műfajt hallgat, mint korábban. Több stílus is van, ami a streamnek köszönhetően jutott ki a földrajzi korlátai közül. Az afropop/afrobeats, a K-pop és (amiről kevesebb szó esik) az Americana stílusok a legnagyobb nyertesei ennek: ezekről a megkérdezettek kb. 70% mondta, hogy először a stream szolgáltatóknál hallott ilyen zenét. A latin popnál kicsit alacsonyabb az arány, 55% találkozott ilyen zenékkel először a streamnek köszönhetően. Hozzá kell tenni ehhez, hogy az új zenék felfedezésénél fontosabb a régi kedvencek elérése: utóbbira 78% használja a streamet, felfedezésre pedig 65%.

Itt érdemes megemlíteni, hogy a riport néha azt sugallja, hogy a felhasználók a streamnek köszönhetően lesznek elkötelezett(ebb) rajongók, miközben nyilván arról is beszélhetünk, hogy azért lesz valaki felhasználó, mert fontos szerepet tölt be a zene az életében. Ezen a ponton viszont valóban úgy tűnik, hogy a stream volt az, ami segített megismertetni ezeket a műfajokat korábbiaknál jóval nagyobb tömegekkel.

A megkérdezett streamelők 86%-a mondta, hogy a szolgáltatók ajánlói hasznosak számára; igaz, kicsit kevesebben (72%) azt, hogy vannak olyan előadók, akikkel így találkoztak és később is hallgatják őket. A felhasználók legszívesebben a maguk vagy barátaik, ismerőseik által létrehozott playlistekről hallgatnak zenét, de ettől nem sokkal maradtak le a szolgáltatók által létrehozott playlistek. Itt érdekes az összevetés a hasonló témáról más szempontból adatokat közlő IFPI 2022-ben megjelent riportjával: az éppen azt emelte ki, hogy a felhasználók leggyakrabban egy-egy dalra vagy előadóra keresnek rá, illetve saját playlistjeiket hallgatják, és a szolgáltatók playlistjei ebben a jelentésben nem szerepeltek a legfontosabb zenehallgatási módok között.

Hosszan foglalkozik a DiMA jelentése azzal is, hogy miért kedvelik a felhasználók a streamet. A leggyakrabban említett okok a szövetség összefoglalója szerint arra vezethetők vissza, hogy a stream más formátumoknál jóval inkább testre szabható, illetve nincsenek korlátai a hozzáférhető zenéknek. Pont ez utóbbi, illetve a katalógusok gyorsuló növekedése egyre komolyabb viták tárgya lett mára.

A Music Ally szerint a legtöbben arra az eredményre fogják felhúzni a szemöldöküket, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége szerint „a stream pozitív hatással volt a zeneiparra”; ezzel nemcsak a streamelők 93%-a, hanem a nem streamelők 83%-a is egyetért. Ez a pozitív hatás a legtöbbek szerint a zene széles körű elérhetőségét jelenti, és a megkérdezettek több mint harmada úgy gondolja, hogy ma jobb esélyei vannak egy feltörekvő előadónak arra, hogy felfedezzék őt. Ez utóbbival a zeneiparon belül sokan nem értenek egyet, illetve a zenészek nagy része az anyagi kompenzációt sem tartja elégségesnek, amivel kapcsolatban a DiMA vagy nem kérdezte meg a közönséget, vagy nem közölte a válaszukat.



Categories: Hírek

Tags:

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.