A stockzene kíméletlenül megköveteli a minőséget – Faltay Csaba-interjú

Mi az a stockzene? Mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen ezen a területen? Hogyan kényszeríti ki a minőséget ez a piac? Igaz, hogy hamarosan a mesterséges intelligencia írja majd a stockzenéket? – Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Faltay Csaba zeneszerzővel.

Faltay Csaba a 2023-as Dalszerző Expo első eseményeként Stock Music, Production Music, Library Music – jövedelem funkcionális zeneszerzésből címmel tart mesterkurzust április 27-én (részletek itt, jegyvásárlás itt). A Twelvetones Production Music alapítója és a 2023 elején ezzel egyesült Schubert Music Library kreatív igazgatója a címben szereplő, egymással rokonértelmű kifejezéseket így magyarázta meg: ezek „az alkalmazott zeneszerzésnek olyan fajtái, amikor a szerző nem tudja, hogy ki és milyen audiovizuális produkcióban fogja felhasználni a zenéjét, és előre beleegyezik abba, hogy azt a megkérdezése nélkül fel lehessen használni.”

Mint mondta, egy zene felhasználásához a szerző (vagy az őt képviselő zeneműkiadó) és a hangfelvételtulajdonos engedélye egyaránt szükséges; a stockzene esetében „a hangfelvétel és a zenemű vagyoni jogai” egy kézben vannak. Nemcsak hogy nem kell több jogtulajdonostól engedélyt szerezni, hanem ezt még csak nem is előzetesen kell megtenni. A felhasználók – jellemzően reklámügynökségek, tévétársaságok, filmgyártók – egyszerre, egyetlen felületen tudják elintézni a letöltést, a fizetést és a szerződést.

Mint Faltay Csaba mondta, stockzenét bárki írhat, akinek van affinitása a zeneszerzéshez és legalább egy műfajt kifejezetten jól ismer. Ugyanakkor tudni kell azt, hogy hosszú távon jellemzően azok tudnak megmaradni és sikereket elérni ezen a területen, akik nemcsak meg tudják írni a zenét, hanem „saját maguk képesek hangfelvételt is előállítani”. Utoljára a 2000-es évek elején lehetett „papíron dolgozni”, azóta már nemcsak a stockzenében, hanem a filmzenében is „nagyon nagy sztárnak kell lenni ahhoz, hogy valakitől elfogadjanak csak egy kottát”. „John Williams valószínűleg nem ül le a számítógéphez” Faltay szerint, de pl. Hans Zimmer már úgy került a filmzenék élvonalába, hogy már akkor jó minőségű digitális felvételeket tudott szállítani, amikor még mindenki más kottát írt. A hangfelvételek előállításába beletartozhat a keverés és a maszterelés is; van, hogy ez utóbbiakban a stockzene kiadója segít, ha erre igény van, mint ahogy Faltay is szokott.

A stockzene egy nagyon gyors munkamódot megkívánó terület. Mivel ez „szó szerint penny business, akkor lehet sikeres valaki, ha sok műve sokszor elhangzik sok helyen” – mondta Faltay; ez pedig úgy érhető el, ha sok műve van. Egy-egy jó elhelyezéshez (pl. sokszor ismételt műsorban) persze kell szerencse, de ez menedzselhető a mennyiséggel, és „több száz művel már komoly pénzeket lehet keresni”.

Ez nem jelenti azt, hogy a mennyiség a minőség rovására mehet, sőt, ennek éppen az ellenkezője igaz: az elérhető zenék mennyiségéből az következik, hogy „a piac kíméletlenül megköveteli a minőséget”.

Faltay Csaba azt a példát hozta, hogy egy reklámügynökség keres egy zenét mondjuk egy vitaminreklámhoz, amit „faltól falig végigbeszélnek”. Az az igényük, hogy legyen alatta valami „vidám plimpogás, ami pont annyira legyen változatos, hogy elvigye a reklámot a legvégéig, de ne zavarja a szöveget”. A zenei könyvtárban az első keresésre kijön több száz felvétel; „elindítják az elsőt, ami jól plimpog, de eszükbe jut, hogy mi lenne, ha még fütyülnének is benne”, így ezt is felveszik a feltételek közé. Ha bármelyik találati oldalon elindítanak egy számot, ami rosszul szól, akkor ott van ugyanezen az oldalon még negyven másik – tehát egyszerűen semmi esélye nincs egy felvételnek, ami nem üti meg a mércét. Ráadásul ez a katalógus hírnevét is rontja, így aztán be sem engedik a stockzenével foglalkozó cégek. Azt, hogy ezeket a zenéket a megrendelők „más füllel hallgatják”, már a megírásnál figyelembe kell venni.

A stockzene jellegzetességeiből az is következik, hogy egy magyar szerzőnek pont ugyanolyan esélye van, mint bárki másnak. Vannak ugyan világsztárok is, akik kirándultak erre a területre (pl. a soulban a Brand New Heavies, az ambientben Brian Eno, a drum and bassben Goldie), de ezek kivételek, és a megrendelőt egyáltalán nem is érdekli, hogy ki a szerző és hol él. Az a televíziós szakember, aki egy NFL-promóhoz kiválasztotta Faltay Csaba hiphopos zenéjét, feltehetően máig nem tudja, hogy nem egy amerikai, hanem egy magyar producer száma volt az.

Erről a stockzenei albumról a Roger That Baby című szám szerepelt az NFL-promóban

A stockzene bizonyos értelemben „pengeélen táncol”, egyszerre két követelménynek kell megfelelnie: „legyen annyira sematikus, sztereotip, hogy elmenjen a háttérben – de ne legyen annyira sematikus, hogy a háttérből idegesítően kihallatszik” – mondta Faltay Csaba.

Éppen ezért ő nem ért egyet azzal, amit néha lehet olvasni a zeneipari sajtóban, hogy a generatív mesterséges intelligencia a zenén belül először a stockzenét fogja átalakítani, hiszen az MI (egyelőre) a sémakövetésben jó. (Esetleg az amatőrök által készített, jogdíjmentesen felhasználható, általában videojáték-streamekben használt loopolt zenéket kiválthatják majd az általa generált zenék.)

Amikor az MI „képes lesz stockzenét írni, akkor képes lesz megírni egy Taylor Swift-számot is” – mondta Faltay Csaba, aki szerint akkor majd komolyan el kell gondolkodnia az emberiségnek, hogy „kell-e ez nekünk”. De szerinte a fejlesztések a kép- és szöveggenerálásban sokkal előrébb tartanak, és a (nem teljesen sematikus) zenék generálásánál hamarabb jutunk el oda, hogy egy videóról nem tudjuk majd, hogy amit látunk, megtörtént vagy sem. Ezt mindenképpen globálisan szabályozni kell majd, és ez bizonyára a zenét is érinteni fogja.



Categories: Dalszerző Expo, Hírek

Tags: , ,

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.