Niclas Lundin dalai számos országban kerültek a toplisták élére Németországtól Dél-Koreáig; Martin Garrix, SHINee, Rick Springfield, James LaBrie és mások adták elő a szerzeményeit. Emellett a nemzetközi hírű Musikmakarna zeneiskolában oktat, valamint szólóelőadóként is bemutatkozott. A 2023-as Dalszerző Expo sorozat keretében május 16-án, kedden tart mesterkurzust Essentials of Hit Toplining címmel. Erről bővebb információk itt olvashatók; jegyet vásárolni, limitált férőhelyes workshopra jelentkezni itt lehetség.
Mit értesz azon, hogy “dallammatematika”? Sokan – például Max Martin módszereivel kapcsolatban – ezt amolyan elítélő felhanggal szokták használni, kb. abban az értelemben, hogy sablonokat, formulákat használ.
Egy kicsit talán unalmasnak hangzik, de számomra a lényeg az egyszerű mintázatok használata, amikből mégis valami hatásos dolog jön ki. Persze létezik nagyon komplex matematika is, de most olyasmikre gondolok, hogy 2+2=4. Vagyis a dalírásra lefordítva olyasmikre, hogy egy egyszerű és nagyszerű vokális hook és egy másik vokális hook együttvéve már ki tud adni egy érdekes folyamatot. Vagy akár egyetlen egyszerű dallam, amit sokszor megismételsz, az is kiad egy mintázatot. Ezekről az egyszerű formákról szól az egész, amiket szeret az agyunk, és arról, hogy ezeket hogyan lehet hatásosan használni.
Az, hogy az agyról beszélsz, azt jelenti, hogy a pszichológiai kutatásokra is támaszkodsz? Vagy inkább a saját dalszerzői tapasztalatodra?
Mindkettőre. Mi emberek érzelmes lények vagyunk, és annak, hogy miket érzünk, van egyfajta megalapozása abban, hogy természeti lények vagyunk, és ezt soha nem is fogjuk levetkőzni. És a természetről komoly tudományos tudást szerezhetünk, például azt, hogy a matematika törvényei szerint működik. Ebből következően a matematika nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy milyen testi reakcíókat adunk valamire – akár értjük ezt tudatosan, akár nem. Az agynak csak az egyik része az, ami a racionális megértéssel operál, emellett ott van az intuitív működés is. Abban, hogy egy zene milyen érzelmi reakciót vált ki belőlünk, és ennek hatására mozogni, táncolni kezdünk vagy mosolyogni, tehát testi, fizikai szinten reagálunk, az agy huzalozása játszik szerepet, és nem (vagy nem mindig) a megértés. Szerintem ez nagyon érdekes. Másfelől fontos az is, hogy egy szerzőnek milyen tapasztalatai, milyen felhalmozott tudása van.
Mondanál egy példát a dallammatematikára? Például hogy mit jelent, hogy “hozzáadás kivonás által”?
Arról van szó, hogy a zenében sokszor alkalmazzuk a fokozásra azt a megoldást, hogy hozzáadunk, tehát például a refrén alatt több minden szól, hogy nagyszabású legyen. Néha viszont ezt nem akarjuk megtenni, például azért, mert tönkretenné a refrén feelingjét, ha még belepakolnánk valamit. Ilyenkor az lehet a jó megoldás, ha még a refrén előtt eltávolítasz valamit, és ez is növeli a hatását annak, amikor ezt visszahozod; kiveheted például a lábdobot, vagy akár egy pillanatra el is hallgathat a zene, mielőtt rátérünk a refrénre.
Egy másik téma, amivel foglalkozni fogsz, hogy hogyan határozza meg a dallamot a szöveg. Ez azt jelenti, hogy szerinted nem jó az, ami pedig gyakran megtörténik, hogy akkor keresik meg a szövegírót, amikor már kész a dallam, hogy arra írjon valamit?
Nem gondolom, hogy mindig jobb eredményre vezet, ha egyszerre születik a dallam és a szöveg; van, amikor az a jobb, ha külön-külön. Az a lényeg, hogy a szöveg jól hangozzon. Szerintem a popzenében ez fontosabb annál, mint hogy “jól meg legyen írva” a szó irodalmi értelmében; nem feltétlenül az a jó dalszöveg, ami önálló szövegként is jó. Nagyon egyszerű szövegek is nagy hatást tudnak elérni, ha “beakadnak” a hallgatónál – és ehhez nem kell, hogy poétikailag komplexek vagy jól megírtak legyenek. Sőt, olykor akár még nyelvtani hibák is elmennek (nevet), mert ha érzéseket kelt a szöveg az emberben, akkor átsiklik ezek fölött. Lehet, hogy hosszú távon azok a dalok maradnak meg, amiknek jól megírt szövegük van, de az, hogy valami sláger lesz vagy sem, sokkal inkább a szövegnek az így értett hangzásán múlik. Ezért erre nagyon nagy hangsúlyt fektetek.
Tehát ha egy már megírt dallamra írsz szöveget, akkor mondjuk abból indulsz ki, hogy milyen mással- és magánhangzókat kíván az meg?
Igen, és ez különösen nehéz feladat lehet akkor, amikor valami halandzsaszöveggel vették fel a demót, és olyan szöveget kell írni, ami ugyanennyire jól hangzik, csak ugye még értelme is van (nevet). Néha az ember egyszerűen úgy dönt, hogy olyan jól hangzik így egy bizonyos rész, hogy oda nem is kell szöveg – lehet, hogy jó lesz annyi, hogy “waga waga waga”. Hatalmas slágerek is vannak olyan szövegrészekkel, amiknek nincs semmi értelmük, de jól hangzanak, és az emberek szeretik együtténekelni őket. És a popzene mindenekelőtt erről szól: az interakcióról, hogy a hallgatók részt akarjanak venni benne, együtténekelni, táncolni, sírni, akármi, és ehhez érzelmileg kell őket megragadni; és ennek az eszköze nem mindig a szöveg.
Categories: Dalszerző Expo
Leave a Reply