A stream szolgáltatóknál található fehér zajokat (vagy esőhangokat stb.) sokan elalváshoz indítják el; a pandémia alatt különösen sokan tették ezt. Arról, hogy hogyan működik az ezeket előállító sajátos „iparág”, itt írtunk részletesen – a lényeg az, hogy komoly pénzeket lehet keresni fehér zajjal, csak az a fontos, hogy a keresésekre optimalizált címekkel lássák el a felvételeket.
A fehér zaj nemcsak a zenék, hanem a podcastok között is megjelent. A Bloomberg szerint többen meglepődtek, hogy a Spotify Anchor nevű szolgáltatását használva, akár csak saját használatra feltöltött felvételeik milyen nagy hallgatottságot szereztek. Egy nyilatkozó azt mondta, hogy a podcastja elejére elhelyezett reklámokból havi kb. 18 ezer dollárt (6,4 millió forintot) keres.
A Bloomberg friss cikkében azt írja, hogy egy általuk megszerzett belső dokumentum szerint a Spotify számára már problémát jelentenek a fehérzaj-podcastok, amiknek a hallgatottságát akaratlanul ők növelték meg. Az algoritmus ugyanis – a Spotify törekvésének megfelelően, hogy a vezető podcastplatformok közé kerüljön – a zene ellenében előnyben részesítette a „beszélgetős” tartalmakat, és ezek közé kerültek a fehér zajok is.
A dokumentum szerint ennek eredménye lett, hogy a fehér zajt vagy nyugtató természeti felvételeket (madarak, hullámzó tenger stb.) tartalmazó podcastok napi 3 millió órányi hallgatottságot érnek el. A cég számításai szerint ha ezek helyett a Spotify számára „gazdaságosabb” tartalmakat hallgatnának a felhasználók, az évi bruttó 35 millió euróval növelné a cég profitját. (Az nem derül ki a cikkből, hogy pontosan mik lennének ezek a tartalmak.)
A Spotify azt is megfontolta, hogy a fehér zajokat eltávolítja a podcastok közül, és a jövőben megtiltja ezek feltöltését. Azonban ez a terv nem valósult meg – nyilakozta a cég szóvivője a Bloombergnek. Ugyanakkor a lap a Redditről több posztot is idéz arról, hogy egyes „epizódokat” hosszabb-rövidebb időre leszedtek, majd visszaraktak. Ezekről a Spotify nem nyilatkozott.
A Bloomberg felidézi, hogy közben a major kiadók vezetői a nyilvánosság előtt támadják a jelenlegi jogdíjfelosztási rendszert, ami jövedelmezővé teszi, hogy egyesek „zenének alig nevezhető tartalmakkal” árasszák el a platformokat.
Az esethez tanulságos kommentárt fűzött Stuart Dredge a Music Ally-n. Szerinte egyrészt fontos kiemelni, hogy a fehér zajok stb. létező igényt elégítenek ki, egyáltalán nem arról van szó, hogy „ráerőltették” volna ezeket olyan emberekre, akiknek nem kellett.
Másodszor nyilvánvaló, hogy milyen veszélyes volna „gazdaságosabb tartalmak felé irányítani a felhasználókat”. A hallgatói igényeket személyre szabottan kiszolgáló ajánlások az egész stream ökoszisztéma lényegi részét képezik, és mihelyt itt a felhasználók kiszolgálásán túl más, gazdasági szempontok is megjelennek, az ezt meglépő szolgáltató komoly versenyhátrányba kerül a többiekhez képest. Ironikus, hogy a zeneipar egy része jó ideje éppen azt gyanítja, hogy pont ezt teszi a Spotify – csak éppen úgy, hogy a zene helyett a számára gazdaságosabb háttérzene, fehér zaj stb. felé irányítja a felhasználókat.
Stuart Dredge legfontosabb felvetése az, hogy látványosan abba az irányba megy az egész stream, hogy a kizárólag a zenei tartalmakra fókuszáló szolgáltatások helyett inkább majd audio streamről kell beszélni – zene, podcastok, hangoskönyvek, rádióadások, meditációk, nyugtató zajok stb. élnek majd egymás mellett. Komoly kihívás a különböző típusú hangzó tartalmak között felosztani a jogdíjakat. A zenei jogtulajdonosok természetesen amellett érvelnek, hogy a zenének minél nagyobb arányban kell részesednie a tortából – ugyanakkor azért el kell ismerniük, hogy másfajta hangzó tartalmak szintén értéket képviselnek a hallgatók számára.
Categories: Hírek
Leave a Reply