A brit top 40-be került dalok negyedében hallható régebbi dalokból származó hangminta – írta nemrég a BBC. Doja Cat: Paint The Town Red című száma például Dionne Warwick 1964-es Walk on By című számából vett át részletet, Bou Closerje a Children című Robert Miles-slágerből, Issey Cross Bittersweet Goodbye című száma a Bittersweet Symphony-ból stb. A nyár egyik meghatározó slágere esetén külön cikkek születtek a felhasznált sample-ről, mert Nicki Minaj & Ice Spice: Barbie World című dala mintázott az Aqua 1997-es Barbie Girljéből, így bejuttatva a sikerfilm zenéjébe a számot, ami miatt annak a Mattel beperelte az MCA kiadót (a keresetet elutasították).
A BBC ugyan nem közöl adatokat a korábbi slágerlistákról, de több megszólaló szakértő, szerző szerint ez a mostani arány magasabb minden korábbinál. Ennek számos oka van. Egyrészt az emberi agy számára evolúciós okokból kellemesebbek az ismerős hangok, mint az ismeretlenek (amelyek potenciálisan veszélyt jeleznek, szemben azokkal a hangokkal, amelyek megszokottak). Az ismerősség azért is fontos, mert mióta a stream a meghatározó zenefogyasztási formátum, nagyon fontos gyorsan megfogni a hallgatót, és ennek egyik eszköze az, hogy valami olyat hall rögtön a dal elején, amit már ismer és szeret.
A stream- és közösségi oldalakon a fiatalok egyre inkább felfedezik a korábbi korszakok zenéit, így olyanokra is építhet a nosztalgia, akik a megidézett korszakban akár még meg sem születtek. A lehetséges okok közé tartozik az is, hogy a hiphop az egyik meghatározó műfaj lett a könnyűzenében, és ennek kezdetek óta fontos eszköze a hangmintázás.
A BBC-nek nyilatkozó szakíró, Jayson Greene szerint ezeken túl még az is közrejátszik a sample-ök köré épített slágerek elszaporodásában, hogy a katalógus-felvásárlásokkal ismertté lett cége, mint a Hipgnosis és a Primary Wave stb. nagyon aktívan próbálják az általuk kezelt dalokat elhelyezni új számokban. Mint arról a Pitchforkon megjelent cikkében részletesen írt, ezek a „dalmenedzsment” cégek aktívan keresik a lehetőségeket, menedzsereknek, producereknek ajánlgatják az általuk kezelt dalokat. Olykor bevallottan szinte már produceri szerepet játszanak, vagy legalábis sokkal aktívabban részt vesznek a hangmintázó számok születésében, mint egy hagyományos zeneműkiadó.
Így például Rick James instrumentális felvételeit számos producernek, zenészi teamnek ajánlgatta a Hipgnosis, majd a Malibu Babie nevű producertől visszakapott, a Super Freaket hangmintázó felvételt Nicki Minaj csapatának küldték tovább. További dalszerzői közreműködés után ebből lett a Super Freaky Girl, ami tavaly a Billboard lista első helyéig jutott. Ebben különösen érdekes, hogy az eredeti szám is sikeres volt 1981-ben, majd a most is felhasznált hangmintára épült 1990-ben MC Hammer U Can’t Touch This című világslágere.
Egy ismerős dalra épített új számot jóval könnyebb befuttatni, de míg ez üzletileg jó, a kreativitásnak nem biztos, hogy jó tesz, hogy a teljesen új hangok ezáltal még nehezebb helyzetbe kerülnek. Ugyanakkor az optimista megközelítés szerint a nosztalgia hullámokban jön, aztán visszavonul. Jayson Greene úgy látja, hogy egyre többen szólalnak fel a közösségi oldalakon a gyakorlat ellen, és talán hamarosan ez is ugyanúgy visszaszorul, mint ahogy a mozikban a szuperhősös filmek nagy hulláma levonulni látszik.
Categories: Hírek
Leave a Reply