A közönség elvárásai megnőttek, a kis klubok nehéz helyzetben vannak – élőzene a Music Hungary-n

Kezdünk európai piaccá válni, de még cipelünk fölösleges téglákat

A Music Hungary konferencián több beszélgetés is érintette az élőzene helyzetét. A zene értéke: mit hallgat és mit fizet meg a közönség? című beszélgetés a koncerteket, fesztiválokat más zenefogyasztási formák kontextusában helyezte el.

Kádár Tamás (Sziget, a Music Hungary Szövetség társelnöke) elmondta, hogy ők komoly igényt látnak az élőzenére, de emellett úgy tűnik, hogy „kezdünk európai piaccá válni” abban a tekintetben is, hogy egyre többen fizetnek a zenehallgatásért a stream oldalakon. Ugyanakkor van még „egy-két fölösleges tégla a hátizsákban, amit nem kellene cipelni” – fogalmazott. Elsőként nem meglepő módon a 27%-os áfát említette, de tágabban nézve az adózási környezet, az adminisztratív terhek területén szintén igaz, hogy „átgondolt stratégiával könnyebbé lehetne tenni a hátizsákot”.

Az élőzene és a stream kapcsolatának van egy ritkábban tárgyalt oldala is. Kádár szerint ugyanis az ösztönzők erősen befolyásolják, hogy a zenészek, menedzsmentek mire fókuszálnak. Míg nemzetközi szinten 2019-ben a fellépések egy zenész bevételeinek átlagosan háromnegyedét hozták, a pandémia alatt ez kiesett, az online jogdíjak viszont megugrottak. Aztán hiába tért vissza az élőzene, a digitális bevételek arányaiban a 2019-esnél már nagyobb részt képviselnek a bevételekből. Ezt a magyar zenészek is tapasztalják, árulta el Molnár Gábor (Gold Record). Ez azonban kihat arra, hogy csökkent a gazdasági motiváció a turnézásra, és Kádár szerint már most érezhető, hogy a következő Szigetre nehezebb világsztárokat bookolni – igaz, ennek egy másik oka az, hogy mostanra csengett le a „covid utáni turnéőrület”.

Gellai Gergő (a Music Hungary Szövetség Klub Szakosztályának vezetője) szerint ha bizonytalanság van a világban, akkor mindig erős igény van a művészetre, ugyanakkor a közönség ilyen időkben inkább „a tutira megy”. Az infláció abba az irányba mutat, hogy a közönség elvásárai megnőttek: ha már kifizették a jegyet, akkor „legalább 7/10-es élményt elvárnak”, például LED-falat vagy „késsel-villával enni tudó biztonsági őröket”. Szintén ezt a trendet erősíti, hogy egy koncerttel nagyon sok minden versenyez az emberek figyelméért; elég, ha csak esik az eső, és már lesznek olyanok, akik bár terveztek elmenni, mégis inkább otthon maradnak sorozatot nézni.

Az igényszint növekedése egyrészt pozitív, másrészt növeli a kiadásokat, és az is következik belőle, hogy azok az előadók, akik nem követik a trendeket, nehezebb időket élnek. A kis klubok nehéz helyzetéről egy külön beszélgetés szólt; Kádár Tamás pedig elmondta, hogy ő úgy látja, hogy a kis fesztiváloknak is rosszul megy mostanában, heti szinten érkeznek a hírek elmaradó európai rendezvényekről. Ugyanakkor Kádár szerint a nagy fesztiválok számára is fontos, hogy megmaradjanak a kis klubok, mert a sokat emlegetett Azahriah és mások gyors sikerei mellett továbbra is igaz, hogy az a normális menet, hogy innen indulnak el az új dolgok, amik végül a nagyszínpadok kínálatát is felfrissítik.

A kis klubok és a szerzői jogdíj

A Klubok és menedzserek: hogy jogos a jogdíj? című beszélgetésen elhangzott, hogy a 9%-os szerzői jogdíj befizetése érzékenyen érinti a kisebb klubokat, amelyek különösen nehéz helyzetben vannak – Gellai Gergő egyenesen úgy fogalmazott, hogy fennáll a veszély, hogy egész városok maradhatnak élőzenét játszó klub nélkül. Szinger András, az Artisjus főigazgatója tisztázta, hogy a szerzőknek járó jogdíj mértéke több mint húsz éve az áfát nem tartalmazó jegybevétel 9%-a.

Ami újdonság, az az, hogy sok olyan helyszín volt, amelyek nem a zenei klubokra vonatkozó jogdíjkondíciók szerint fizettek jogdíjat, mert vendéglátóhelynek voltak besorolva. Ez gyakran nem volt világos a fellépők számára, és a szerzőktől több panasz is érkezett az Artisjushoz. A szerzők érdekeit képviselő egyesületként az Artisjus ellenőrzéseket végzett, és kiderült, hogy voltak olyan helyszínek, ahol „köszönő viszonyban sem volt” az, amit a fellépőknek kommunikáltak a jogdíjról, és amit valóban befizettek.

Az Artisjus ezért az elmúlt egy évben helyszíni szemlékkel áttekintette a helyzetet, hogy hol hány rendezvény van, ezeket hogyan szervezik, van-e pl. állandó programszervező munkatárs stb. Országosan kb. 170 helyszín minősítését változtatták meg ezalapján – mondta el Szinger András. Arról is beszélt, hogy azokra a jelzésekre válaszul, hogy a fellépők gyakran nem tudják, mekkora összegek és mikor jutnak el a szerzőkhöz, a Music Hungary-n belül alakult egy munkacsoport egy olyan információs anyag kidolgozására, ami alapján az összes szereplő láthatja, hogy mik a koncertszervesés költségei, melyiket ki fizeti; illetve milyen bevételek keletkeznek, és ezek hogyan és kikhez jutnak el.

Szinger András hangsúlyozta, hogy az élőzenei jogdíj azért is nagyon fontos a szerzőknek, mert a ráosztásban is komoly súllyal szerepelnek az élőzenei elhangzások. Olyannyira, hogy 100 forint koncertjogdíjra 2022-ben több mint 400 forintnyi jogdíj jutott a ráosztás alapján (fontos tudni, hogy ez nem egy rögzített arány, hanem a körülményektől függően évről évre változhat).

A felvetésre, hogy a kis klubok kaphatnának jogdíjkedvezményt, az Artisjus főigazgatója azt válaszolta, hogy a másik oldalról, a szerzők részéről pedig az a kérdés merül fel, hogy „hogy van merszünk” kedvezményt adni bárkinek. Mint mondta, jelenleg létezik ún. volumenkedvezmény, ami a nagy rendezvényekre vonatkozik, és ennek az alapja az, hogy ezeknél a jogdíjra jutó fajlagos adminisztráció jóval alacsonyabb, mint mikor ugyanakkora összeg jóval több, kisebb rendezvényből jön össze. (Az élőzenei jogdíjakról az Artisjus honlapján itt lehet tájékozódni.)

A kedvezményekről, a kis klubok megsegítéséről Szinger András azt mondta: közismerten minden beszállító árat emelt, és az a szerzők számára bizonyosan nem elfogadható, ha minden más változatlan maradna, de nekik le kell mondaniuk a jogdíjuk egy részéről a klubok megmentése érdekében. Mint mondta, ha lesz olyan egyeztetés, amin az értéklánc összes szereplője részt vesz, az Artisjus is bizonyosan ott lesz.

Felvetődött az állam szerepe is, egyrészt a sokszor emlegetett 27%-os áfa miatt, másrészt az üres hordozó díjak 25%-ából finanszírozott NKA-támogatások miatt. Cselőtei László, az NKA Hangfoglaló Kollégiumának vezetője elmondta, hogy – részben Podlovics Péter „lobbizása” nyomán – a Hangfoglaló idén a korábbinál többet, 203 millió forintot osztott ki a vidéki klubok támogatására (23 fővárosi klub összesítve 60 milliót, 8 határon túli klub pedig 22 milliót kapott – a teljes lista itt látható).

Tudni kell azt is, hogy a könnyűzene támogatására az NKA-nál csak az üres hordozó díj 25%-át tudják költeni, ezt más forrás nem egészíti ki. A vidéki klubok támogatása Podlovics szerint azért is fontos állami feladat lehetne, mert a kisebb településekről amúgy is elszívják a fiatalokat a nagyvárosok, és ha megszűnnek a klubok, közösségi terek, az újabb lendületet adhat az elvándorlásnak.

Mesterséges intelligencia az élőzene hangosításában

Szintén érintette az élőzene kérdését Mohai György, a Pannónia Stúdió zenei stúdióinak vezetője, aki filmzenéken és élő koncerteken is szokott dolgozni. Mint mondta, a mesterséges intelligencia még csak korlátozottan van jelen az élőzenei hangosításban, pedig lenne tere, hiszen „a koncertek egyik rákfenéje a bonyolult akusztikai környezet” (lásd a nem koncertek céljából épült arénák hangosítása stb.). Ennek elemzése nagy rutint igényel, és rengeteg adat feldolgozása szükséges hozzá – ami pont az MI egyik erőssége, de egyelőre ezen a területen még csak a kísérletek folynak, koncerteken valóban alkalmazható technológia még nem jelent meg.

Ugyanakkor egyes részterületeken már vannak működő MI-megoldások, például már Mohai is hangosított olyan szabadtéri operaelőadást, ahol minden énekesen volt egy érzékelő, ami jelezte, hogy hol van a színpadon, és a rendszer ez alapján automatikusan korrigálta azt, hol, milyen irányból, mélységből szólal meg az adott énekes hangja a hangszórókból. Ugyanakkor Mohai úgy gondolja, hogy bizonyos területeken már hamar át fogja venni a hangmérnökök munkáját a mesterséges intelligencia; példának a konferenciák hangosítását mondta, ahol ez nem sokára bekövetkezhet.

Nem véletlen, hogy a stúdiókban az MI jóval előrébb tart, hiszen a nagy mennyiségű adat feldolgozására ott van idő, szemben az élőzenével. Látványos a fejlődés a zajszűrő, a felvételeket komponenseire bontó alkalmazások területén (lásd a Beatles búcsúdalát). Mohai hosszan beszélt a filmek világáról, ahol fontos a nem optimális akusztikai környezetben felvett hangok megmentése. A technológia már ott tart, hogy a „menthetetlenül elveszett részeket” is képes kipótolni, ha megkapja a szöveget, amit a színészek mondanak. A várható nagy áttörések között Mohai említette például a filmhang utómunkákat: szerinte jön majd olyan MI-alkalmazás, ami a képek elemzése alapján kialakítja az akusztikus atmoszférát, hangeffekteket, segíti vagy akár pótolja a drága és lassú foley munkákat.

További beszámolóink a 2023-as Music Hungary konferenciáról: Hegyi György a daslszövegekről, kerekasztal a nők helyzetéről.

A Music Hungary konferencián Pozsonyi Dóra és Zsiga Pál készített fotókat



Categories: Hírek

Tags: , , , ,

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.