Mint arról részletesen itt írtunk, az Egyesült Államok Szerzői Jogi Hatósága egyeztetést indított a mesterséges intelligencia és a szerzői jog kapcsolatáról. A Music Business Worldwide emelte ki a beadott álláspontok közül az NMPA, vagyis az Amerikai Zeneműkiadók Szövetsége beadványát.
Ez azzal indít, hogy az NMPA nem „ellensége” az MI-nek, hanem elismeri, hogy hasznára lehet az alkotóknak – ám tekintve a generatív rendszerek fejlődésének gyorsaságát, méretét és összetettségét, elmondhatjuk, hogy „nem túlzás azt állítani, hogy a generatív MI az eddigi legnagyobb fenyegetés az alkotókra nézve”.
Még aggasztóbb, hogy nem tudhatjuk, mikor lesz késő beavatkozni, ezért nagyon fontos, hogy mihamarabb, proaktív módon megszülessen a szabályozás, ami megvédi az emberi alkotókat. Az NMPA szerint bizonytalanság esetén érdemes inkább az alkotók védelmének irányába hajlani, már csak azért is, mert a „túl- és az alulszabályozás veszélyei aszimmetrikusak” – ha nincs kellőképpen korlátozva az MI, akkor az helyrehozhatatlan károkat okozhat; míg ha esetleg túlságosan erősnek bizonyul a korlátozás, akkor az legfeljebb lelassítja a fejlesztéseket, de nem hordoz olyan „egzisztenciális kockázatot”, mint a dilemma másik oldala.
Az egyes fő kérdésekben az NMPA jellemzően a zeneipari álláspontot vallja, de megfontolandó, ritkábban hangsúlyozott érveket is felhoz ezek védelmében.
Nagyon fontos meglátás például az, hogy az MI-vel létrehozott művek szerzői jogi védelmének kérdését abból a szempontból is érdemes vizsgálni, hogy milyen anyagi ösztönzők következnek a védelemből vagy ennek hiányából. Vagyis úgy kell megalkotni a szabályozást, hogy ne lehessen nyereségesebb az, ha „valaki egy gomb ismételt nyomogatásával nagy mennyiségű zeneművet generál”, mint az, hogy „szívét, lelkét, tapasztalatait, érzelmeit, tehetségét, képességeit egy kifejező műalkotás létrehozására fordítja”. Az anyagi ösztönzők akkor állnak majd az utóbbi, vagyis az emberi alkotás oldalán, ha a tisztán MI-generálta művek szerzői jogi szempontból közkincsnek (public domain) számítanak.
A betanításhoz használt művek nyilvántartását és ennek átlátható módon történő nyilvánosságra hozatalát azzal az érvvel támasztja alá az NMPA, hogy ha ezt elmulasztja egy MI-fejlesztő cég, akkor gyakorlatilag lehetetlen utólag visszakövetkeztetni, hogy egy neurális háló milyen művekre támaszkodva hozott létre egy újabb zenedarabot. (Kivéve azt az esetet, ha egy létező műhöz nagyon hasonlít a generált darab.) Csak az átláthatóság és a nyilvántartás követelményei tántoríthatják el az MI-fejlesztőket a jogsértésektől. Ráadásul a licencelésre már kidolgozott eljárások vannak, hiszen számos szolgáltatás használ jogosítot katalógusokat.
További kérdés az, hogy a betanításhoz való felhasználás legyen olyan, amihez explicit engedély kell, vagy pedig az ebből való kiszállás (angolul: opt-in vagy opt-out). Az NMPA szerint annyi MI startup indult és olyan gyors a fejlődés ezen a területen, hogy „gyakorlatilag teljes munkaidős állás ezeket követni”, ezért nem reális elvárás az, hogy a jogtulajdonosoknak külön-külön jelezniük kelljen minden fejlesztőnek, hogy ők engedélyhez kötik a zenéik felhasználását. Ez ráadásul a szerzői jog alapelveinek is ellentmond azzal, hogy a felhasználás engedélyeztetésének terhét leveszi a felhasználó válláról, és a jogtulajdonosra aránytalan terheket ró. (Az európai szerzői jog a 2019-es EU-s irányelv alapján jelenleg opt-out típusú, de a jogtulajdonosoknak nem kell minden cégnek külön jelezniük, hogy csak explicit engedély birtokában használhatják a zenéiket. Erre alapozva kötötte engedélyhez a zenék használatát a francia SACEM.)
Végül az amerikai szerzői jogban igen fontos méltányos felhasználás (fair use) kérdésében is állást foglal az NMPA. Több nagy perben ugyanis arra hivatkoznak az MI-cégek, hogy azért nem engedélyköteles a jogvédett művek felhasználása a betanításhoz, mert ez méltányos használatnak minősül. Az NMPA szerint azonban a fair use az amerikai szerzői jogban rögzített négy követelménye közül egyik sem teljesül az MI-betanításban. Így például az MI rendszerek fejlesztése szerintük egyértelműen kereskedelmi felhasználás. Mint írják, a startupok ugyan gyakran azt állítják, hogy amit csinálnak, az tudományos kutatás, de „ezt szkeptikusan kell szemlélnünk”, hiszen bármelyik cég egyik pillanatról a másikra úgy dönthet, hogy kereskedelmi célokra is használja az általa fejlesztett alkalmazást. Az sem igaz, hogy az MI által generált művek ne csökkentenék (legalábbis potenciálisan) a felhasznált művek piaci értékét.
Categories: Hírek
Leave a Reply