A Universal járhat a legjobban a Spotify jogdíjelosztásának változásával, a független terjesztők kárára

2023 őszének egyik legfontosabb híre volt, hogy a Spotify megváltoztatja a jogdíjelosztás rendszerét. A három fő lépés közül kettő kevés vitát váltott ki (a csalások büntetése; a nem-zenei tartalmak, pl. fehér zaj jogdíjra jogosultsági időhatárának emelése), annál inkább az, hogy 2024-től csak egy bizonyos határ elérése fölött fizetnek majd jogdíjakat (ez csak a hangfelvételek jogtulajdonosaira vonatkozik, a szerzőkre nem).

A pontos mechanizmus később, egy részletes FAQ-ból derült ki. Egy zeneszám akkor kerül be a jogdíjra jogosultak körébe, ha egy adott hónapban igaz rá, hogy a megelőző egy évben legalább 1000-szer lejátszották. Ebből következően lehetséges, hogy egy szám bekerül a jogosultak közé, majd idővel kikerül onnan. Ha egy dal egy bizonyos hónapban lép be a körbe, akkor csak az aktuális havi lejátszásai számítanak a jogdíjak elosztásánál.

Fontos, hogy van egy bizonyos alsó határ a hallgatók számára vonatkozóan is, amit el kell érni a jogdíjra jogosultsághoz, de ennek pontos mértékét a Spotify nem hozta nyilvánosságra, hiszen az segítene a csalóknak, hogy kijátsszák a rendszert. Azt, hogy mi számít „egy számnak”, ISRC-számonként nézik, tehát ha egy dalnak több különböző verziója is van, azoknak külön-külön el kell érni az 1000 meghallgatást. (Jó esetben ha kijön egy single, majd ugyanaz a szám egy albumnak is része lesz, akkor az ISRC ugyanaz marad.)

A Spotify hangsúlyozza, hogy maga a szolgáltató nem nyer ezen a változtatáson: ugyanannyi jogdíjat osztanak el, csak éppen csökken azoknak a daloknak a száma, amik között az elosztás történik. (Vagyis ha egy szám nem éri el a küszöböt, akkor nemcsak jogdíjat nem kap, hanem az egyes dalokra jutó arányok, összegek kiszámolásában sem vesz részt.) Az arányokat a különböző országokban az ottani bevételekre és hallgatottsági adatokra külön-külön számolják.

A Spotify többször hangsúlyozta, hogy a küszöböt el nem érő dalok átlagban havonta 0,03 dollár (kb. 10 forint) jogdíjat generálnak, és jellemzően az ilyen kis összegeket fel sem lehet venni a terjesztőktől, illetve a banki költségek magasabbak, mint maga a jogdíj. Ennek ellenére sokan kritizálták a megoldást, hogy „fordított Robin Hoodként” a Spotify (és amúgy a Deezer is, bár másként) a „kicsiktől vesz el és azt a nagyoknak adja”.

A Digital Music News számára a TuneCore egykori alapítója és vezetője, Jeff Price végzett egy becslést arról, hogy hogyan érintik a változások a major kiadókat, illetve a legnagyobb DIY terjesztőket – nyilvánvalóan ez utóbbiaknál a legnagyobb az 1000 hallgatást el nem érő dalok száma.

Price úgy becsüli, hogy a major kiadók katalógusának kb. 90%-a továbbra is jogdíjat fog termelni, míg a Distrokid esetén kb. 80%-ra, a TuneCore és a CD Baby esetén 75%-ra esik szerinte a monetizálható dalok aránya a katalógusban.

Ez természetesen a piaci részesedést, és ennek megfelelően a jogdíjakból való részesedést is érinti. Price becslése szerint a Universal Music Group 2,4%-os növekedést érhet el, a Sony és a Warner 1,4 és 0,6%-ost. A DIY terjesztők esetén a mérettel fordítottan arányos a veszteség: a DistroKid 0,9%-os visszaesésre számíthat, a TuneCore 1,6%-ra, a CD Baby 2%-ra. Havonta kb. 4 millió dollárnyi jogdíj megy majd másnak, mint a korábbi rendszerben.

A Spotify ennél nagyobb mértékű átalakítást kommunikált: azt írták, hogy a következő öt évben összesen 1 milliárd dollárral több jogdíj jut így a „feltörekvő és professzionális zenészeknek” – igaz, ebben a fent említett másik két intézkedés hatása is benne van.



Categories: Hírek

Tags: , , ,

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.