A szerzői jog a szerző életében, halálának évében, és azt követően 70 évig védi a műveket. A szabály egyszerű, és egész Európában egységes. De azért előfordulnak bonyolultabb esetek is, amikor mélyebbre kell ásni – Kálmán Imre műveinél biztosan ez a helyzet. Nézzük a részleteket.
Két kiemelt szabály van, amit figyelnünk kell:
- Többszerzős közös műveknél a teljes mű védettsége az utoljára elhunyt szerzőtárs halálától számítódik. Tehát hiába telt el az első szerzőtárs halálától a 70 év, az ő örököseitől továbbra is engedélyt kell kérni a felhasználáshoz mindaddig, amíg az utoljára elhunyt szerzőtársra le nem jár a védelmi idő.
- Átdolgozások esetén azonban az alapmű és az átdolgozás védettsége külön-külön jár le. Tehát az adott mű esetében x% már kikerül a védettség alól, de a fennmaradó rész még védett marad. Ilyenkor pl. az eredeti szerzőktől már nem kell engedélyt kérni, de az átdolgozók (vagy örököseik) engedélyét be kell szerezni.
Nézzünk néhány típusesetet:
A. Többszerzős közös mű, amiben Kálmán Imre az utoljára elhunyt szerzőtárs. Ezeknél tehát 2023 végén minden szerzőre lejárt a 70 éves védettség, így most az egész mű védelme lejár – ezeketengedélykérés és díjfizetés nélkül lehet felhasználni 2024-től. Például:
- Veilchen Vom Montmartre c. operett és betétdalai
- Ein Herbstmanöver c. operett és betétdalai
- Teufelsreiter c. operett és betétdalai
B. Többszerzős közös mű, amiben van olyan szerzőtárs, aki Kálmán Imrénél később hunyt el. Ilyenkor a teljes mű védett marad még, tehát Kálmán Imre jogutódjaitól is engedélyt kell kérni, illetve jogdíjat kell fizetni a Kálmán Imre részekre is. Például:
- Arizona Lady c. operett és betétdalai
- Die Faschingsfee c. operett és betétdalai
- Kaiserin Josephine c. operett és betétdalai
C. Operettek magyar szöveggel, de eredetileg német nyelven születtek. A Kálmán operetteket mi általában magyar szöveggel ismerjük, de mindenképpen tudni kell, hogy ezek jelentős része eredetileg német nyelvű szövegkönyvvel rendelkezett, és valamivel később történt a magyar nyelvre fordítás. Ilyenkor az eredeti zenemű és a fordítás védelmét külön kell számítani.
Jó néhány ilyen van, de kijelenthető, hogy Kálmán Imre általában művei fordítóinál később hunyt el, így most szinte minden ilyen mű és betétdalaik védelme is lejár.
- Harsányi Zsolt fordításai (1943-ban hunyt el): pl. Cigányprímás, Marica grófnő
- Gábor Andor fordításai (szintén 1953-ban hunyt el, így az ő védelmi ideje is most, 2023 végén járt le): pl. Csárdáskirálynő, Tatárjárás
- Kulinyi Ernő (1945-ben hunyt el): pl. Cirkuszhercegnő, Bajadér, Chicago-i hercegnő
Van viszont olyan helyzet is, ahol a magyar fordító Kálmán Imrénél később hunyt el, így felhasználás esetén a fordító örökösétől továbbra is engedélyt kell kérni, az ő része után jogdíjat kell fizetni. Ilyenek pl. Szenes Andor és Szenes Iván közös fordításai, amik 2080-ig lesznek védettek:
- Veilchen Vom Montmartre – Montmartre-i ibolya
- Teufelsreiter – Ördöglovas
D. Későbbi zenei átdolgozások. Mivel Kálmán Imre művei évtizedek óta rendkívül népszerűek, sok későbbi zenei átdolgozás született. Ezekre is igaz, hogy külön kell nézni az eredeti zenemű védettségét és az átdolgozás védettségét – tehát az ilyen dalok esetében csak az átdolgozótól kell engedélyt kérni, illetve felhasználás után jogdíjat fizetni. Pl:
- Benkő Dániel Gitároperett c. albumának dalai
- A Take Four Csárdáskirálynő Jazz c. albumának dalai (Babos, Kőszegi, Pege, Tomsits)
- Fortissimo „Die Grosse Kálmán Fantasie” (Louis Feigel)
Soha nem jár le viszont a szerző névjoga – azaz arra vonatkozó joga, hogy „a művén vagy a művére vonatkozó közleményen szerzőként feltüntessék”. Tehát 70 év ide vagy oda, azt azért senki nem állíthatja magáról, hogy ő írta a Csárdáskirálynőt.
Kép forrása: papageno.hu
Leave a Reply