Hosszú posztban válaszolt a Live Nation egyik alelnöke azokra a vádakra, melyek szerint a Live Nation és a Ticketmaster miatt magasak a koncertjegyek árai. (A koncertszervező és jegyárusító cég 2010-ben egyesült; amikor 2022-ben Taylor Swift turnéján összeomlott az utóbbi rendszere, akkor ismét előkerült a kérdés, hogy ez nem aggályos-e versenyjogilag.)
Dan Wall szerint annyiban érthetők a vádak, hogy ha valaki a cégek ellen akarja hangolni a rajongókat, akkor őket okolja valamiért, amit senki nem szeret. De valójában egyik cégnek sincs semmi köze a magas jegyárakhoz. Ezeket ugyanis a zenészek menedzsmentjei (illetve a sportcsapatok vezetősége) határozzák meg. A Live Nation is segíti őket tanácsokkal, de a döntés nem az övék.
A poszt hosszan magyarázza az élőzenei szektor működését (egy része elsősorban az Egyesült Államokra igaz). Mint Wall írja, a promóter feladata az, hogy különféle szolgáltatásokkal segítse az előadókat: a megfelelő helyszínek biztosítása, szerződések megkötése, tanácsadás az árazásban, marketing és „egy koncert színpadra állításához szükséges számtalan részlet menedzselése”. Továbbá a promóter garantálja koncertenként egy bizonyos összeg kifizetését, függetlenül az eladott jegyek számától. Ha a jegybevétel efölé megy, akkor ezen a részen a zenész és a promóter osztozik megállapodás szerinti arányban. Wall szerint manapság az jellemző, hogy a legnépszerűbb zenészek a jegybevétel 90%-át megkapják, vagy akár annál is többet.
A Live Nation mérlegében „milliárd dolláros nagyságrendű jegybevétel szerepel”, ugyanis azok az előadók, akikkel dolgoznak, milliárdos tételben adnak el jegyeket. De magának a cégnek a nyeresége ennek töredéke: kevesebb mint 2%-a. A költségek levonása utáni nettó haszonkulcs 1,7% volt 2023-ban.
A Ticketmasterrel kapcsolatban pedig azt szögezi le az írás, hogy bár sokan azt hiszik, hogy a cég felvásárol egy csomó koncertjegyet, majd eladja ezeket olyan áron, ahogy neki tetszik. Valójában persze nem erről van szó, hanem a cég felületet és technológiát biztosít a jegyek eladásához és ellenőrzéséhez (a beléptetésnél). Wall itt is hangsúlyozza, hogy az árat a zenészek, sportcsapatok menedzsmentje határozza meg. Erre raknak rá a koncerthelyszínek szolgáltatási díjat, és ennek kb. negyede (jellemzően a végső jegyár 5-7%-a) megy a jegyárusítónak. A különféle költségek levonása végén jellemzően náluk is a jegyár kb. 2%-a a nyereség.
Tehát összegezve: az árakat a menedzsmentek határozzák meg, és mind a Live Nation, mint a Ticketmaster olyan alacsony arányban részesedik ezekből, hogy nem reális őket azzal vádolni, hogy miattuk emelkednek az árak.
Dan Wall azt is megválaszolja, hogy ha nem a Live Nation, akkor ki és mi az oka a belépők – az inflációt is bőven meghaladó mértékű – drágulásának. Elsősorban a kereslet-kínálat elve. Mint arról sokszor szó volt, a legnagyobb sztárok koncertjei után a kereslet jóval meghaladja a kínálatot, ami természetesen felhajtja az árakat. Valójában közgazdasági szemmel nézve még mindig alulértékeltek a jegyek, hiszen a másodlagos jegyeladó oldalak, avagy a jegyüzérek működése bizonyítja, hogy jóval magasabb áron is el lehet adni ezeket.
A zenészek általában a rajongókra való tekintettel értékelik alul a jegyeket: „van egyfajta hallgatólagos megállapodás a sztárok és a rajongóik között, hogy a méltányos ár a piaci alapon elérhető maximum alatt van.” Ugyanakkor a jegyüzérek működése folyamatosan emlékezteti a zenészeket, menedzsmenteket arra, hogy mennyiért lehetne adni a legjobb jegyeket, és Wall szerint ez is hozzájárult az árak emelkedéséhez.
Categories: Hírek
Leave a Reply