A védett zeneművek felhasználása engedélyköteles. Ezek nyilvános előadása olyan tömegesen történik, hogy több, mint egy évszázada közös jogkezelő szervezet (Magyarországon az Artisjus) végzi a jogosítást – tehát a szervező egy helyre fizetett jogdíjjal szerzi meg a művek előadására vonatkozó engedélyt.
Vannak azonban olyan esetek, amik kivételt jelentenek, amiknek jogosítására az Artisjus felhatalmazása nem terjed ki: ilyenkor a szerzői jogosultak és a felhasználó közvetlenül állapodnak meg a felhasználásról, valamint a jogdíj mértékéről.
1. Nagyjogos elhangzások
Az úgynevezett nagyjogos zeneművek közé tartoznak a színpadra szánt (azaz dramatikus) zenés művek, pl.:
- operák
- operettek
- musicalek
Az ilyen művek egészének, jeleneteinek vagy keresztmetszetének előadásához mindig közvetlenül kell engedélyt kérni a szerzőtől, illetve jogutódjától (vagy az őket képviselő cégtől).
2. Zenei átdolgozások
Ha egy zeneművet nem eredeti formájában használnak fel, hanem a hangszerelésen túlmenő, azt új szerzői munkával kiegészítő változtatás történik, az szintén közvetlen engedélyezést igényel.
Minden, amit a zenei átdolgozásokról tudni érdemes: A zenei átdolgozásokról szóló Artisjus-füzet – részletesebben az átdolgozás feltételeiről.
3. Fordítás, megfilmesítés, megzenésítés
A zenei műveknél vannak más olyan beavatkozások, módosítások, amelyeket a szerzői jog szintén „átdolgozásnak” hív, ha azoknak egyéni, eredeti jellege van. Ilyen például:
- a dalszöveg megváltoztatása (eredeti nyelv keretein belül)
- új szöveg az eredetitől eltérő nyelven (ideértve a fordítást is)
- az eredetileg instrumentális műhöz utólag szöveg írása
Az átdolgozás speciális formája – amelyre szintén nem az Artisjustól, hanem a szerzőtől, jogutódjátok kell egyedi, írásbeli engedélyt kérni – a versek megzenésítése, hiszen a meglévő irodalmi műből egy új alkotás (zenemű) keletkezik.
4. Megfilmesítés
Ha valaki filmet készít, és ehhez zeneművet használ fel, akkor ennek „megfilmesítése” történik, ami szerzői jogilag szintén átdolgozásnak minősül, így a mű szerzőinek, jogutódjainak (vagy képviselőjüknek) közvetlen írásbeli engedélyét igényli.
5. Jogkezelés ellen tiltakozó szerzők
A szerzőknek van ugyan lehetősége ebből a közös jogkezelésből meghatározott formai követelmények szerint kilépni, ez azonban csak előzetesen lehetséges, úgy, hogy a szerző minden műve tekintetében és általában (tehát nem egy-egy konkrét előadás tekintetében) szünteti meg a jogai közös jogkezelését.
A témáról Grad-Gyenge Anikó szerzői jogi szakértőt, a BME GTK Üzleti Jog Tanszék habilitált egyetemi docensét kérdeztük.
Véleménye szerint ennek oka, hogy „a közös jogkezelés tömeges jellege nem teszi lehetővé a mazsolázást – vagyis hogy a szerző azokat az eseti felhasználásokat kiemelje magának, amelyeket valamilyen okból mégis maga szeretne engedélyezni vagy éppen megtiltani”.
Így a kilépést követően a szerző addig maga végzi a jogai gyakorlását minden felhasználás tekintetében, amíg újra nem csatlakozik közös jogkezelő szervezethez.
6. A mű egységének védelme
Az alkotónak a műve integritásához való személyhez fűződő jogát érintheti, ha a mű olyan környezetben hangzik el, amely az alkotó számára kifogásolható. Grad-Gyenge hangsúlyozza: „a szerzői jogi törvény szerint jogsértés csak akkor következik be, ha a felhasználás visszaélésszerű és egyben a szerző becsületére, jóhírnevére sérelmes. A joggyakorlat szerint önmagában pedig még az sem alkalmas a becsület, jóhírnév sérelmére, ha a szerző politikai nézeteivel nem egyező rendezvényen hangzik el az alkotás.”
Az integritás sérelmét a bíróság tudja megállapítani, és a bírónak számos szempont mérlegelésével kell kialakítania a döntését. Ilyen személyhez fűződő jogi sérelmet jelent az európai bírói gyakorlatban az, ha a művészeti alkotást pornófilmben használják fel, vagy ha egy bibliai tárgyú festményt a rendeltetésével össze nem férő módon filmvígjátékban használnak fel. Egy vallásos tárgyú írásmű vallásellenes képekkel való illusztrálása is ilyennek minősült már. Politikai viszonylatban magyar jogesetet nem ismerünk, de a német gyakorlatban jogsértőnek minősítették, amikor olyan válogatáslemezen jelent meg egy zenemű, amelynek a politikai szellemisége szélsőségesen ütközött a szerző politikai felfogásával.
Grad-Gyenge Anikó véleménye szerint „az integritásvédelem nem a szerző politikai nézeteit védi, különösen nem az egyébként politikailag semleges műveiben, hanem azt, hogy a mű művészi mondanivalóját ne torzítsák el.”
Ha a szerző politikai nézeteivel nem egyező politikai irányultságú rendezvényen kerül felhasználásra az alkotás, az eset összes egyéb körülményének mérlegelésével tudja a bíróság eldönteni, hogy az sérelmes-e a szerző becsületére, jó hírnevére. Önmagában a politikai véleményszabadság gyakorlása nem mentesít a mű integritásának megsértése alól.
Grad-Gyenge hozzáteszi: „A közös jogkezelő szervezet a hatályos jogi szabályozás alapján nem gyakorolhat személyhez fűződő jogokat. A képviselt művek tekintetében pedig nem tagadhatja meg a nyilvános előadás vagyoni jog engedélyezését az azt igénylő felhasználótól.”
A lehetséges konfliktusok jogon kívüli feloldása, előzetes elkerülése lehet, hogy a szerző más úton hangoztatja azt a véleményét, hogy nem szeretné, ha a műveit politikai rendezvényeken felhasználnák. Hasonlóan barátságos megoldás lehet, ha a szervezők előzetesen kikérik a szerző véleményét arról, hogy nem ellenezné-e, hogy a művét felhasználják. „Ez a hozzájárulás inkább morális, semmint jogi engedély azonban”, teszi hozzá Grad-Gyenge Anikó.
Leave a Reply