Mint arról részletesen itt írtunk, az RIAA és a major kiadók beperelték a két legismertebb zeneíró MI, a Suno és az Udio mögötti cégeket. Ezek közül az első vezetője, Mikey Shulman arról adott ki közleményt, hogy a Suno „célja az, hogy mindenki számára lehetővé tegye, hogy zenét írjon.” Szerinte a technológia a betanításhoz használt művek átalakításával „teljesen új műveket hoz létre, nem pedig már létező tartalmakat memorizál és köp vissza. Ezért van, hogy nem engedjük meg a felhasználóknak, hogy egyes művészek stílusában kérjenek dalokat a promptokban. A Suno új zenék létrehozására, új felhasználásokra, új zenészeknek készült. Mi az eredetiséget díjazzuk.”
Shulman azt írja, hogy „szívesen elmagyaráztuk volna ezt a nagy lemezkiadó cégeknek, amelyek pert indítottak ellenünk (mi több, ezzel próbálkoztunk is), de ők a jóhiszemű párbeszéd helyett a régi, pereskedésre épülő rutinjukhoz nyúltak.”
Az RIAA válaszában azzal vádolja Shulmant, hogy csak a lényegi kérdésről nem beszél, ami a szervezet szerint az, hogy „milyen hangfelvételeket másoltak le jogsértő módon?” A megfogalmazás szerint átlátszó a Suno kísérlete, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy valójában „rajtakapták pontosan azon, amit a szolgáltatás Shulman szerint nem csinál: létező, emberek által megírt dalok memorizálásán és visszaköpésén”. Itt arról van szó, hogy bár valóban nem lehet a Sunótól azt kérni, hogy egy meghatározott előadó stílusában írjon dalt, nem nehéz elérni, hogy híres dalokra nagyon is hasonlító „eredeti” szerzeményeket dobjon ki az algoritmus.
Az RIAA azzal fejezi be válaszát, hogy „a stream korszak nyertesei a zenészekkel és a jogtulajdonosokkal együttműködve rendesen engedélyeztették a zenék felhasználását. A vesztesei pedig pont azt csinálták, amit most a Suno és az Udio.”
Categories: Hírek
Leave a Reply