A Complete Music Update hívta fel a figyelmet arra, hogy mostanában több olyan szerzői jogi per is indult, ahol az a vád, hogy egy producer nem adott engedélyt az általa készített loopok vagy más sávok felhasználására, azok mégis belekerültek egy megjelent számba. Ahogy terjednek az online kollaborációk, amikben a dal egyes elemei több helyről származnak, úgy lesz egyre fontosabb, hogy a felek számon tartsák, hogy ki mit írt, mire adott engedélyt, milyen kompenzációt kér cserébe.
A CMU szerint lehetséges, hogy néhány esetben egyszerűen figyelmetlenség vagy félreértés van a háttérben, még akkor is, ha az alperesek egy része rossz szándékot feltételez.
Az egyik per egy olyan dalról szól, amit a Universalhoz szerződött Dean Lewisnak küldött Jon Hume producer, és erre került rá Lewis éneke. A Be Alright lett az ausztrál énekes debütáló albumának felvezető single-je, ami hatalmas sikert aratott, Ausztráliában tízszeres, az Egyesült Államokban ötszörös platina minősítést szerzett. Jon Hume szerzői hozzájárulását elismerték, de a kiadótól azt mondták neki, hogy az általa feljátszott sávokat végül nem használták fel a megjelent felvételben. Ő viszont azt állítja, hogy tavaly vette észre, hogy a 2018-ban megjelent hangfelvételben mégis ott hallható az általa küldött sávok kb. fele – pedig erre nem adott engedélyt, illetve nem kapott értük kompenzációt. (Dean Lewis látható cikkünk nyitóképén.)
Szintén a Universal ellen indított pert Sébastien Graux producer, aki egy másik producernek, Jowannek küldött át gitárloopokat. Ezek bekerültek a Feid nevű előadó Jowan által készített, a Universalnál megjelent több számába is, és ugyan azt ígérték a loopok készítőjének, hogy kreditet és jogdíjat kap értük, erre szerinte nem került sor.
Egy másik perben a 2Point9 független kiadó vádolja Ministry Of Soundot. Itt egy remixről van szó, amiről az utóbbi kiadó azt állította, hogy az eredeti sávokat nem tartalmazza, hanem mindet újra feljászották – de a 2Point9 szerint ez csak azután történt meg, hogy kijött és több héten át kereskedelmi forgalomban elérhető volt egy olyan verzió, amiben az eredeti sávok is hallhatóak voltak.
A CMU emlékeztet egy 2023-as esetre is, ami különösen bonyolult volt, és eljutott egészen a norvég legfelsőbb bíróságig. Itt egy, az Instagramon kezdeményezett együttműködés volt a per tárgya. A norvég Fredrik Overlie rakott ki a közösségi oldalra egy dallamot, és itt vetette fel, hogy a holland Noam Ofir készíthetne hozzá egy basszusmenetet. Ebből végül egy olyan együttműködés lett, aminek eredményeként Overlie három számába is bekerültek egyes, Ofir által írt, feljátszott és elküldött részletek.
Az ő szerzői közreműködését minden fél elismerte, de az előadói és hangfelvételi jogokról, jogdíjakról nem tudtak megállapodni. A norvég bíróságnak azt kellett eldöntenie az ottani jogi szabályozás alapján, hogy ki az, aki megszervezte és finanszírozta a felvételt, mert őt illetik meg a hangfelvétel-előállítói jogok. A bíróság szerint ez ebben az esetben az együttműködést kezdeményező Overlie és kiadója volt. Az eset rámutat arra, hogy egy online, akár határokon átnyúló együttműködés esetén nem feltétlenül olyan egyértelműek a szerepek, mint egy hagyományosabb szituációban.
Categories: Hírek
Leave a Reply