Szándékosan hagyta Eminem zeneműkiadója, hogy a Spotify megfelelő jogosítás nélkül működjön, ezért nem jár kártérítés

Augusztusban zárult le az Eminem dalainak jogdíjairól szóló, ötéves per. A rendkívül bonyolult ügyet a Music Business Worldwide cikke foglalja össze részletesen. A lényeg a következő: az Eight Mile Style zeneműkiadó összesen 242 Eminem dal szerzői jogait birtokolja. A cég 2019-ben fordult bírósághoz, azzal vádolva a Spotify-t, hogy ezeket a dalokat megfelelő jogosítás nélkül streameli a szolgáltató.

Jelentősen leegyszerűsítve arról van szó, hogy az Eight Mile Style (EMS) megbízta a – többek között – online jogosítással foglalkozó Kobaltot, hogy végezze az Eminem-katalógus adminisztrációját. Azonban 2009-ben az Egyesült Államok és Kanada területén ezt a jogot az EMS átadta egy másik – hozzá közeli – cégnek. Így a Kobalt és a Spotify közötti jogosítási megállapodás már valójában nem terjedt ki az Eminem-dalokra, vagyis innentől kezdve az EMS állítása szerint a Spotify jogot sértett. Nem arról van szó, hogy egyáltalán nem kaptak jogdíjat, hanem szerintük a Spotify és partnere, a Harry Fox Agency „megtévesztő jelentéseket” adott át nekik, hogy azt higgyék, rendben van a jogosítás, elegendő mértékű a nekik átutalt jogdíj.

Az ügyben a bíró azt a döntést hozta, hogy „az a mód, ahogy a Spotify kezeli a szerzői jogokat, súlyos hiányosságokat mutat” – ám mégsem ítélt meg kártérítést az EMS számára. Ahogy fogalmazott, „a kártérítés azokat az ártatlan feleket illeti meg, akiket ezek a hiányosságok hátrányosan érintettek”, azonban a zeneműkiadó nem ilyen volt.

„Az Eight Mile Style korántsem egy szerencsétlen áldozat, hanem a szerzői jogok szofisztikált kezelője. Tisztában volt azzal, hogy a szerzemények jogosítási státusza zavarossá vált, de egyszerűen hagyta, hogy megsértsék a jogait, olyan módon, hogy azt kizárólag azzal lehet megmagyarázni, hogy a jogsértés miatt megítélt kártérítés összegét akarta magasra srófolni.” Másként fogalmazva: „az EMS-nek számos lehetősége lett volna arra, hogy helyrehozza az ügyeket, de nem tette, mert jogsértés áldozatának lenni kifizetődőbb, mint rendes jogosító partnernek.”

Így például kiderült, hogy az EMS, illetve 2009-ben választott új partnere nem tette meg a zeneiparban szokásos lépéseket azért, hogy közölje üzletfeleivel a jogosítási státusz megváltozását. Az említett Harry Fox Agency munkatársa 2013-ban többször megkereste az EMS-t, hogy tisztázzák a bizonytalanságokat, de egyszerűen válasz nélkül hagyták.

Ezért a bíró az ún. equitable estoppel elvére hivatkozva megtagadta a kártérítés megítélését.

Az MBW idéz két jogi szakvéleményt az ügyről. Az egyik szerint az említett elv alkalmazhatóságát szerzői jogi kérdésekben a Legfelsőbb Bíróság 2014-ben erősítette meg, és azóta ez az egyik legfontosabb per, amelyben erre hivatkoztak. Ebből az következik, hogy ha a jogtulajdonosok úgy látják, hogy megsértik a jogaikat, főleg ha jelentős mértékben (mint az összesítve többmilliárdos hallgatottságú Eminem-dalok esetén), akkor gyorsan kell cselekedniük.

Egy másik vélemény nem meglepő módon arra hívja fel a figyelmet, hogy a jogosítások körül még mindig hatalmas a zűrzavar a zeneiparban. Az viszont fontos meglátás, hogy „a bevett iparági gyakorlatok” részben alkalmasak a problémák összetettségének elfedésére, így arra, hogy aktuálisan biztosítsák a dolgok működését – de valójában csak arra jók, hogy a problémák megoldását későbbre halasszák. Valójában kritikus lenne a pontatlanságokat kezelni, a hatékonyságot növelni. Bár ezen a téren vannak előrelépések, még mindig rengeteg a munka a zeneipar előtt.



Categories: Hírek

Tags: ,

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .