Szabó Balázs dalszerzők napi szerzői koncertje egykori iskolájában, a Debreceni Református Kollégiumban
„A gimnáziumban adtam életem első koncertjét is a diákság előtt, és eljátszhattam előttük az első saját dalokat. Itt éreztem meg azt a máig tartó varázslatot, azt a valamit, ami mindmáig kísér, hogy a dalt énekelni kell, megélni és mesélni” – mesélte az iskolai évek inspiráló hatásáról Szabó Balázs. A Petőfi Zenei Díjas dalszerzőről talán kevesebben tudják, hogy nemcsak zenei előadóként áll és állt a közönség elé, hanem korábban sokáig bábszínészként is megmutatta magát. Kisgyerekkora óta zenél, számos hangszeren játszik, koncertjein jellemző elem, hogy gyakran váltogatja a különféle zenei eszközöket. 2009 óta Szabó Balázs Bandája nevű zenekarával játszik. Balázs egyik ismertetőjegye, hogy ő írja a szövegeket és a zenéket is, kivéve, ha éppen verset zenésít meg.
A dalszerzői hivatással való kapcsolatát pedig így foglalta szavakba: „A dalszerzői pályával valahogy egymást választottuk. Rengeteg kaland, utazás, konyhák, utcák, erdők és színháztermek, barátságok és tábortüzek szegélyezték ezt a formálódást. Amikor én akartam zenészként élni az életem, rengeteg kérdést és akadályt gördített elém, amikor meg elfáradtam, vagy kétségbeestem, akkor ő lépett hozzám egy esős teraszon, és vagy a közönség, vagy a szakma által ragadott karon és vitt tovább. Az életemmé vált, nem tudtam, vagy akartam mást választani. A legjobb és legnehezebb barátom”.
A dalszerzők napját Magyarországon minden évben október 8-án tartják. Először 2018-ban az Artisjus Egyesület hívta életre azzal a céllal, hogy felhívja a közönség figyelmét a zenei produkciók mögött dolgozó dalszerzőkre, zenei alkotókra, az értékteremtő munkájukra, és a dalok értékközvetítő szerepére. A dátum azért októberben van, mert 1965-ben, a kultikus Bosch klubban ekkoriban játszották először közönség előtt az első magyar nyelvű rockdalt, Bródy János és Szörényi Levente Óh, mondd című dalát az Illés-együttes előadásában. Ez az esemény hatalmas lendületet adott a hazai könnyűzene fejlődésének, és mint ilyen, áttételesen a népszerű koncerthelyszíneket és fesztiválokat megtöltő mai magyar szerzők és előadók sikerinek is előfutára volt.
• Mekkora hatással volt rád az iskolai közeg, az iskolai évek?
Nagyon sok impulzust köszönhetek az iskolai éveknek. Szinte felfoghatatlan érzelmi hullámvasút volt. Első szerelmek, első csalódások, barátságok sora, a férfivá érés első mozzanatai, a legelső dalaim, próbálkozások az írói, irodalmi körben saját versekkel, novellákkal, folytonos útkeresés, ez mind ide, a középiskolához köt. A gimnáziumban adtam életem első koncertjét is a diákság előtt, és eljátszhattam előttük az első saját dalokat. Itt éreztem meg azt a máig tartó varázslatot, azt a valamit, ami mindmáig kísér, hogy a dalt énekelni kell, megélni és mesélni.
• Te milyen személyes üzenetet szeretnél átadni a fiataloknak a zenéddel/ezen a konkrét koncerten?
Az első, ami eszembe jut, hogy megpróbáljak bátorságot csepegtetni a kételyek és bonyolult érzelmek viharába. Elmondani, hogy mindig van rengeteg út és mindig van választásunk. Talán nem mindenkiből lesz zenész, vagy író, vagy profi fotós, vagy szobrász, szóval valamilyen művész, de a világ és az érzelmeink megértéséhez és feldolgozásához szerintem fontos a bátorság. Mernünk kell választani egy saját utat, legyen az bármi. Számukra itt és most kezdődik minden, ez egy nagyon izgalmas és megismételhetetlen időszaka az életünknek. Szabad és kell is érezni, szabad gondolkodni magunkról, a világról. És talán az benne a legizgalmasabb, ha ezt úgy tesszük, ahogy senki más.
Categories: #kösziadalt, Dalszerzők Napja
Leave a Reply