Az Artisjust, ahogyan világszerte a hasonló szervezeteket, a célból hozták létre a zeneszerzők, szövegírók és zeneműkiadók idestova 117 éve, hogy érdekeiket közösen érvényesítsék egy hatékony jogdíjbeszedési és felosztási rendszer kialakítása és fenntartása útján. A zenei alkotók legnagyobb hazai szervezetének továbbra is alapvető célja, rendeltetése, hogy e jogosultak jövedelmének értékét, vásárlóerejét megőrizze.
Ennek legfőbb eszköze a nyilvános zenefelhasználás különböző területeire (különösen vendéglátóipar, kereskedelem, szálláshelyek) vonatkozó jogdíjak mértékének az inflációt legalább megközelítő emelése. A díjmértékek a díjfizetőkkel történt kiterjedt egyeztetéseket követő állami jóváhagyás után érvényesíthetők – így az Artisjus egyik legfontosabb természetes partnere maga az állam.
2023 végén az ezen állami jóváhagyási hatáskört gyakorló igazságügyi miniszter úgy döntött, hogy nem indokolt e jogdíjaknak a jogosultak által kért 15%-ot el nem érő emelése.
Mindezt egy 14,5%-os és egy 17,6%-os inflációs év után, úgy, hogy utoljára 5%-kal tudtuk emelni a díjakat 2022 és 2023 fordulóján. Az idei évben tehát a 2023-as változatlan díjtételekkel vagyunk kénytelenek dolgozni, miközben az Artisjus utolsó díjemelése óta a djífizetői szektorok zöme inflációs mértékű vagy afeletti áremelést hajtott végre (az éttermi étkezés árai például csak 2023-ra 22,2%-kal nőttek), és a szerzők számára is szükséges, alapvető szolgáltatások ára is jelentősen emelkedtek (2024. elején a telekommunikációs költségek 15%-kal, a bankköltségek 18%-kal). A minimálbér 16%-kal majd 15%-kal növekedett az elmúlt két évben, és a KSH által közzétett legfrissebb adat szerint a bruttó átlagkereset az elmúlt egy évben 13,1%-kal emelkedett.
A teljesen váratlan döntést követően, miután több sikertelen kísérletet tettünk a párbeszédre, más eszköz hiányában a rendelkezésre álló igen rövid határidőben kénytelen volt az Artisjus – és vele együtt a többi művészeti ágat képviselő, hasonlóan járt közös jogkezelő – bírósági úton kérni a döntés felülvizsgálatát.
E döntésünk egyetlen oka, hogy nem maradt választásunk: az Artisjus Elnökével együtt hiába próbáltunk és próbálunk azóta is kapcsolatot teremteni szakpolitikai körökkel. Számunkra valójában nem az az igazán fontos, hogy egy bíróság ebben a konkrét évben és ebben a konkrét ügyben hogyan dönt: mi hosszútávú, partneri viszonyt szeretnénk kialakítani a mindenkori döntéshozókkal, amely arra a felismerésre alapul, hogy azt a magyar szürkeállományt, magyar művészetet, amelyre együtt vagyunk oly büszkék, érdemes legalább annyira elismerni, mint a gazdaság nagyvállalatait, vagy egy átlagos magyar munkavállalót.
Mert a dal: érték.
Szinger András, az Artisjus főigazgatója
Leave a Reply