„A jó dalszöveg olyan természetesnek tűnik, mintha élőbeszéd lenne” – Szűcs Krisztián mesterkurzusa

A Dalszerző Expo 2024-es őszi-téli programsorozatában az első tematikus mesterkurzust Szűcs Krisztián tartja november 13-án, témája: A zene és a nyelv szimbiózisa – avagy a prozódia.

Az 1995 és 2015 között működő Heaven Street Seven mellett Szűcs Krisztián számos formációban szerepel vagy szerepelt: Budapest Bár, Rühös Foxi, NAZA; kiadott szólólemezt, van egy duója Szálinger Balázs költővel.

Szűcs szerint már csak azért is fontos mindenkinek foglalkoznia a prozódiával, aki dalszövegeket ír, mert „bármilyen fontos dologról énekel az ember, ha borzalmas a prozódia, akkor nem megy át az üzenet, nem fogják komolyan venni”.

A prozódiának vannak szabályai, de kell hozzá egyfajta affinitás is. Önmagában tekintve olyasmi ez, „mint mondjuk a fociban az, hogy valaki tudjon gyorsan futni. Nyilvánvaló, hogy ez nagyon fontos, de önmagában ettől még valaki nem lesz jó focista.”

A „tartalom és a forma” sokféle módon tud összekapcsolódni; Szűcs szerint az optimális az, amikor „olyan természetesnek tűnik a dalszöveg, mintha kvázi élőbeszéd lenne”. Ha ez megvan, akkor az esetleges prozódiai hibák – mert ebből a szempontból nagyon kevés a teljesen tökéletes dalszöveg – már nem számítanak. „Az egyik legnagyobb magyar vers József Attilától az Eszmélet, pedig vannak benne ragrímek, ami verstanilag fogyatékosságnak számít, de ezt még senki nem rótta fel a költőnek” – mondta Szűcs.

Van arra is példa, amikor egy rossz(nak tűnő) prozódiának megvan a célja, funkciója. Erre Szűcs a Bëlga Szeretlek című számát hozta fel példának; a saját dalai közül pedig a Dél-Amerika „refrénjében egy kicsit hülyék a hangsúlyok, aminek van egy ironikus felhangja”. Ez nem azt jelenti, hogy tudatosan, a prozódiára figyelve így írta meg, inkább arról van szó, hogy miután „kigurult a szöveg”, utólag lehet ezt megvizsgálni. A tökéletlen prozódiát lehet alakítgatni, esetleg felhasználni, illetve egy kicsit „lehet csalni az énekléssel is”.

Sok szövegíró a kamuangol szövegeket tartja a hibák egyik legfőbb forrásának. Ez a prozódiára is igaz; elég csak belegondolni abba, hogy a magyarban a hangsúlyok mindig a szó elején vannak, az angolban (és sok más nyelvben) viszont ez nem feltétlenül van így. Szűcs Krisztiánnak erről bőséges tapasztalata van, hiszen például az angol szövegekkel indult HS7 egyes dalaihoz írt magyar szövegeket, de ez fordítva is előfordult. Mint mondta, egy kész dal „elkezd önálló életet élni”, és ilyenkor már más szöveget írni rá nagyon nehéz, sokszor a dalt (a dallamot, a szám karakterét) is meg kell változtatni, hogy működjön – vagy van, hogy ezt nem is érdemes megcsinálni.

Szűcs Krisztián szerint a prozódiát tekintve egyértelmű a fejlődés a magyar popzenében az elmúlt évtizedben, főként annak köszönhetően, hogy a hiphop bekerül a domináns stílusok közé. Volt idő, amikor „egy zenekar felvett valamit, és ha nagyjából lehetett hallani, hogy mit énekelnek, az már jónak számított, és másodrendű dolognak tűnt, hogy ehhez képest milyen a prozódia.” Egy rapszöveg esetén viszont a szöveg kimunkálása lényegi elem, „ott nem az van, hogy valaki foglalkozik a zenével, aztán lesz majd valami szöveg”. Szerinte a fiatal rapperek között vannak olyanok, akik (ebből a szempontból is) nagyon jók.

Szűcs Krisztián mesterkurzusát november 13-án, szerdán tartja 16 órától az Artisjus székházban. Bővebb információk, jegyvásárlás itt. A limitált férőhelyes, exkluzív workshopra jelentkezés menetéről szintén itt lehet olvasni. Facebook-esemény itt található.



Categories: Dalszerző Expo

Tags: , , , , , ,

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .