A fesztiválok helyzete az egész világon témát ad a zeneipari beszélgetéseknek, legyen szó a nyugati államokról vagy Magyarországról (a Music Hungary konferencián is témája lesz egy kerekasztalnak). A régió fesztiváljainak helyzetét a BUSH is köerüljárta; a panelen olyan ismert rendezvényekről sszerepeltek főként a bookinggal foglalkozó szakemberek, mint az Exit (Szerbia), a Colours of Ostrava (Csehország) és az Electric Castle (Románia), illetve egy más kategória, a kisfesztiválok képviseletében a szerbiai Oromban megrendezett Malom Fesztivál.
Bevezetésként több verzióban hallhattuk nagyjából ugyanazt a történetet: a covid miatti lezárások után hatalmas volt az érdeklődés a fesztiválok iránt, ám 2022-ben ez nem folytatódott, hanem a jegyeladások csökkenésével voltak kénytelenek szembenézni a szervezők, és 2023-ban hasonló volt a helyzet. Mindhárom nagyobb fesztiváltól azt mondták, hogy alaposan megvizsgálták, mi történt, milyen közönségrétegeket kellene jobban megszólítaniuk, ez hogyan lehetséges, és az eredményeket tekintetbe véve változtatásokat terveznek.
Ugyanakkor az árak emelkedése is mindenkit érzékenyen érint. Ez nagyjából minden területen látható: az energia, az infrastruktúra, a munkaerő – és különösen nagy emelkedésről számoltak be a gázsik területén. Itt a régiós fesztiválok kiemelten nehéz helyzetben vannak, hiszen a nagy nyugati rendezvényekkel nem tudnak versenyezni. Igor Vidovics az Exittől elmesélte például, hogy egy hájpolt DJ leszervezésével próbálkoztak, és megkérdezték őket, mennyit ajánlanának. Tájékozódásként megkérdezték az ügynököt, hogy nagyjából mennyire gondolnak – és ő ötszörösét mondta annak, amit az Exit szakemberei elsőre tippeltek.
Ugyanakkor azzal is mindenki egyetértett, hogy a jegyárak emelését nem bírná el a piac, a közönséggel pedig nem lehet megtenni, hogy – ahogy a Colours Of Ostravánál dolgozó Pavla Slívová fogalmazott – csökkentik a komfortérzetüket. Azzal sem lehet „csalni”, hogy egy nem headliner előadót headlinerként próbálnak eladni (bár a promóció egy kicsit tud változtatni az előadók ismertségén az adott piacon).
Így nem marad más, mint „spórolni, ahol tudunk”. Az Electric Castle programján dolgozó Adam Dobie például azt mondta, hogy „próbálunk agresszíven tárgyalni az ügynökökkel”, például csökkenteni a gázsit, ha egy előadó az ő piacukon még nem annyira ismert, mint máshol, de a fesztiválfellépés jó eszköz lenne számára, hogy ezen változtasson.
De a leginkább kézenfekvő megoldás, hogy nem hívnak el minden olyan fellépőt, akit szeretnének. Az Electric Castle-nél azon is gondolkodnak, hogy egy-két színpaddal kevesebb legyen-e jövőre. Az Exit fesztiválnál felmerült, hogy csökkenteni lehet a legdrágább headlinerek számát, ha egyes színpadok programját érdekes, a közönséget lázba hozó koncepcióra húzzák fel. Például 2025-ben lesz egy csak női előadókat bemutató nagyszínpadjuk. Természetesen ezt sem lehet headliner nélkül megoldani, de a szokásos 2-3 headliner helyett itt csak egy lesz, és több feltörekvő előadóval csinálják meg ezt a színpadot.
Míg a nagyobb fesztiváloknak megvan ugyan a törzsközönsége, akik akár már a program meghirdetése előtt megveszik a bérletet, náluk nagy mértékben a headlinereken múlnak a jegyeladások. Más helyzetben van a Malom Fesztivál, ahová bevallottan inkább a hangulat miatt mennek az emberek: az alapító Horváth Tamás elmondta, hogy azt fontolgatja, hogy jövőre egyáltalán nem is lesz náluk nagyszínpad.
Egyébként mindegyik fesztivál felléptet előadókat a régióból; a magyar sajtó is sokat foglalkozott Azahriah fellépésével az Exiten, bár ott pont a helyszín, a Péterváradi Vár erős korlátokat szab annak, hogy a kevésbé ismert előadóknak mennyi helyet tudnak biztosítani. A többi meghívott vendég is igyekszik hívni zenekarokat a környező országokból; a Colours Of Ostrava bookerei például rendszeresen járják a régióban a showcase fesztiválokat.
A BUSH idei konferenciaprogramja ugyan szűkebb volt a korábbi években megszokottnál, de így is szóba került még több más érdekes téma is. A média panelt például – talán meglepő módon – optimizmus hatotta át: a hagyományos (vagyis nem „közösségi”) média még fontos, az előadók számára a buzz generálása és a visszajelzés miatt, illetve a közönség azt várja tőle, hogy megszűrje a rengeteg megjelenést.
A showcase fesztiválokat számos beszélgetés körüljárta már; most talán az volt a legérdekesebb kérdés, hogy nincs-e ezekből már túl sok. A válasz az, hogy már valóban a lehetetlennel határos mindet végigjárni, de ez nem jelenti azt, hogy túl sok a showcase. A megoldás az, hogy szűrni kell: utánanézni, hogy melyikre mennek olyan delegáltak, akikkel az ember szeretne találkozni, vagyis hol lehet tényleg fontos kapcsolatokat építeni. A lengyel piacról megtudtuk, hogy annak egyik sajátossága, hogy sok olyan nagyváros van, ahol komoly koncertélet zajlik, megvan a maga jelentős fesztiválja, ami turnézás szempontjából kifejezetten előnyös az előadók számára.
Categories: Hírek
Leave a Reply