A fenti sorok egy „Strings of Algorithm” című, 2024. áprilisában a Suno.ai generatív mesterséges intelligencia segítségével generált zenei termék¹ refrénjéből valók. A szöveg és az audiofájl pár másodperc alatt elkészült, miután egy gyors ingyenes regisztrációt követően a megfelelő helyre beütöttem a „rock ballad about copyright problems of AI” promptot.

Ebben a rövid írásban kísérletet teszünk arra, bemutassuk, hogy a fenti jelenség, a generatív mesterséges intelligencia felbukkanása a zeneiparra milyen hatásokat gyakorol, és a felmerülő problémákra milyen megoldás javasolható. Ennek az igen népszerű témának – csak a szerzői jogi vetületeit figyelembe véve is – lassan könyvtárnyi az irodalma, ezért hangsúlyozzuk: itt most sem kifejtettségében, sem az egyes állításaink mögötti források meghivatkozása szempontjából nem akadémiai, tudományos szinten mutatjuk be és elemezzük a problémát, hanem kizárólag gyakorlati szempontok mentén haladva. A többesszám pedig azért indokolt, mert az alábbi gondolatmenet az Artisjus jogászai (Kabai Eszter, Faludi Gábor, Szinger András, Tóth Péter Benjamin) közös gondolkodásának összefoglalója.

Kiindulópont: a szerzői jogi társadalmi rendeltetése

A modern szerzői jog gyökere az a felismerés, hogy a szellemi alkotótevékenység a társadalom egésze számára hasznos eredménnyel jár. Ennek az eredménye maga a kultúránk és annak sokszínűsége. Az alkotótevékenység és az abba való befektetés ösztönzése tehát fontos, sőt ez az egyik oka a szerzői jog létének. Ennek két eszközét tartalmazza a szerzői jog: egyrészt anyagi (vagyoni), másrészt személyhez fűződő (eszmei, morális) jogokat biztosít az alkotóknak. A vagyoni jogok gyakorlása anyagi ösztönzésként (a jogdíjak útján) hozzájárul az alkotók megélhetéséhez (ezáltal időt biztosítva az alkotáshoz), míg a személyhez fűződő jogok biztosítják többek között az alkotók nevesítését és a művek torzításmentes forgalmát. A szabályozás másik célja, hogy egyensúlyt alakítson ki és tartson fent a szerzők (jogosultak), a műveket felhasználók (a gazdaság szereplői) és a nagyközönség (kulturális, oktatási és tudományos) érdekei között.

A szerzői jog története, evolúciója kéz a kézben jár az elmúlt legalább száz év technikai fejlődésével. Sematikusan úgy írható le ez a folyamat, hogy rendre megjelentek olyan technikai invenciók, amelyek a kreatív alkotások közönséghez juttatásának új módjait, csatornáit, eszközeit hozták létre, és ezeket lekövetve – hangfelvétel, földfelszíni majd műholdas sugárzás, online tartalom szolgáltatás esetében –jogalkotás, illetve – pl. a fájlcsere esetében – a jogalkalmazás a felboruló egyensúlyt helyreállította: ha kellett, a szerzői jogok pontosító értelmezése vagy éppen új jogok (és a hozzájuk kapcsolódó, az egyensúlyt biztosító kivételek és korlátozások) törvénybe iktatása útján.

A felborult egyensúly

A generatív mesterséges intelligencia (GenAI) által generált zenei tartalmak napról napra professzionálisabb, valósághűbb hangzásúak, tartalmilag is egyre cizelláltabbak, valamint újabb és újabb zenei műfajokra terjednek ki. Ezek a tömegesen generálható tartalmak már most versenyt jelentenek az egyes zenefelhasználási piacokon (pl. kereskedelmi, vendéglátó háttérzene, de akár rádiós, televíziós sugárzás stb.) a szerzői jogi oltalom alatt álló, ember által alkotott műveknek, bizonyos körülmények között ezek helyettesítésére alkalmasak. A verseny ma elsősorban az alkalmazott zenei piacokon (reklámozás, kereskedelmi háttérzene) jelentkezik, de a cikk elején idézett zenei termék ezenmár túlmutat.

Ennek a versenyhelyzetnek azonban van egy olyan sajátossága, amely ismét felborítja az említett kényes szerzői jogi egyensúlyt. Ez pedig az a tény, hogy miközben a generatív mesterséges intelligencia által generált termékek nem tudnának létrejönni az emberi kultúra védett alkotásainak (pl. a streaming szolgáltatásokban korlátlanul elérhető zenei világrepertoárnak) felhasználása nélkül, a GenAI által generált végterméket nem védi a szerzői jog, hiszen a fejlett GenAI-k esetében egyedileg nem beazonosítható, hogy az adott generált termék (output) előállításához pontosan mely védett műveket használták fel, a GenAI működése pedig nem emberi intellektuális teljesítmény. Azaz eljuthatunk ahhoz a következtetéshez, hogy ennek a zenei termékkörnek a felhasználásáért – szerzői jogi oltalom hiányában – nem kell jogdíjat fizetni.

A zenei közös jogkezelés frontvonalában eltöltött évtizedek tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy van a felhasználóknak egy olyan, nem elhanyagolható csoportja, amely igyekszik elkerülni a jogdíjfizetést, ezáltal szolgáltatásának költségoldalát lecsökkenteni, és profitját növelni. A szerzők érdekei mentén, szerzők által létrehozott és fenntartott közös jogkezelő dolga, hogy a jognak a piaci szereplők közötti megkülönböztetés nélkül érvényt szerezzen, és a jogdíjakat beszedje. Ezt pillanatokon belül jelentősen megnehezítené, ha tömegessé, kereskedelmi mértékűvé válna a GenAI által generált termékek jogdíjfizetés nélküli felhasználása.

Az egyensúlyt felborító ellentmondás tehát abban áll, hogy miközben evidens, hogy a védett zenei világrepertoár „betanulása” nélkül nem állhat elő GenAI által generált, az ember alkotta zenével bizonyos körülmények között azonos „műélvezetet” biztosító output, ezt az input és output között fennálló absztrakt kapcsolatot az output oldalon a konkrét művek beazonosíthatóságának hiányában a szerzői jog jelenlegi állapotában nem tekinti engedélyköteles felhasználásnak. Azaz a védett zenei világrepertoár inputként kezelése, GenAI általi betanulása útján jön létre egy olyan helyettesítő termék, amely végső soron ezzel a védett világrepertoárral versenyez – de mivel engedély- és jogdíjmentesen felhasználható, az erre fogékony piacokat dömpingszerűen elárasztva jelentősen torzítja a versenyt. Vagyis nem azért fognak GenAI által generált zenét használni bizonyos kereskedelmi környezetben, mert az jobb, hanem azért, mert olcsóbb. Ennek a gyakorlatnak a tömegessé válása világszerte komoly jogdíjkiesést jelent a szerzők, jogosultak oldalán, hacsak a jogalkotás nem állítja helyre ezt a megborult egyensúlyt.

A helyzet korántsem olyan biztató, mint ahogy az írás elején idézett generált „dalszöveg” optimista végkicsengése („No matter what you replicate, you cannot take my drive”) sugallja.

A mesterséges intelligencia európai szabályozása

A mesterséges intelligencia szerzői jogi aspektusait nem túl részletesen szabályozó EU-jog tartalma így foglalható össze:

• egy korábbi, a hazai jogba már átültetett irányelv az input oldalon biztosít egy kivételt a szerzői jogi engedélykérés alól a szöveg- és adatbányászattal foglalkozók számára (ún. „text and data mining” (TDM)-kivétel);
• a viszonylag friss, a hazai jogban közvetlenül alkalmazandó mesterségesintelligencia-rendelet a GenAI számára pedig előírja, hogy transzparensen és beazonosíthatóan (ennek módja, mértéke vitatott) közölnie kell a betanításhoz az input oldalon felhasznált tartalmakat, valamint általános kötelezettséget ír elő az EU-jog betartására – ideértve a harmonizált szerzői jogi rendelkezéseket is, különösen a TDM kivétel alóli alább jelzett fenntartásokat.

Fontos, hogy az említett TDM-kivételt az európai jogalkotó jóval a GenAI megjelenése előtt fogadta el, és az további lényeges feltételeket is tartalmaz. Ezek miatt valószínűleg ez eleve ki sem terjed a GenAI tevékenységére², másrészt a kivétel a jogosultak számára tiltakozási (opt-out) lehetőséget biztosít, akik, ha ezzel szabályszerűen élnek, megszüntetik a kivétel alkalmazhatóságát, azaz műveik nem használhatók fel szöveg- és adatbányászatra sem. Ilyen nyilatkozatot több európai zenei jogkezelő, köztük az Artisjus is tett, de a közelmúltban így döntött a világ egyik legnagyobb könyvkiadója is³.

E nyilatkozatok ugyanakkor nem adnak vízhatlan biztosítékot arra, hogy a jogosultak aktívan fellépve tudják kontrollálni a GenAI betanításai fázisát (input oldalát), ugyanis

• gyakorlatilag lehetetlen igazolni, hogy a GenAI a nyilatkozat figyelmen kívül hagyásával használta a zenei repertoárokat betanulásra, ahogyan azt is nagy nehézséget okoz meghatározni, hogy ez a betanulás hol, tehát milyen joghatóság alatt történt: az USA-ban nem létezik precízen szabályozott törvényi TDM-kivétel, hanem a bírói gyakorlat által értelmezett fair use koncepciója él: már folynak olyan perek (pl. az említett Suno ellen), amelyek kimenetele dönti el, hogy a jogosultaknak van-e a GenAI input-oldalán engedélyezési joga;
• számos fontos EU-n kívüli gazdaságban (pl. Japán, Kína, Szingapúr) nincs a TDM-kivétel elleni tiltakozási lehetősége a jogosultaknak⁴, kérdés, hogy amennyiben egy GenAI-cég arra hivatkozik, hogy a betanítás egy ilyen ország területén történt, akkor az európai piacon megjelenő termékeikre hogyan érvényesíthetik jogaikat a jogosultak.

Összeségében kijelenthető, hogy ez az európai szabályozás jelenleg egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a fent írt megbomlott egyensúlyt helyreállítsa, és teljesüljenek a szerzői jog eredeti céljai.

Szerény javaslat: output díjigény bevezetése

A vázolt előzmények ismeretében a következő javaslatot fogalmazzuk meg:

• az input oldalon (GenAI „betanítása”) a jogosultak a jelenleg biztosított (többszörözési) jogaikkal élve – akár azon az alapon, hogy a TDM-kivétel ki sem terjed a GenAI-kra, akár a kivétel elleni tiltakozás folytán – engedélyezési gyakorlatot alakítanak ki, azaz jogosítják (vagy épp megtagadják) a GenAI cégek betanítási tevékenységét;
• az output-oldalon (GenAI által generált termék) kereskedelmi felhasználása körében) pedig a szerzői jog által nem védett generált termékek és a szerzői oltalom alatt álló világrepertoár kapcsolatára tekintettel jogalkotás útján csak közös jogkezelésben érvényesíthető díjigényt lenne érdemes bevezetni, amelynek mértéke megegyezik az azonos felhasználási módban az oltalom alatt álló művek, teljesítmények felhasználásáért fizetendő szerzői jogdíjjal, és azt nem a GenAI-cégek, hanem az outputot nyilvánosan felhasználó vállalkozások (kereskedelmi háttérzene, sugárzás, stb.) fizetnék (elkerülve így a kettős fizetést)

Ez a díjigény túllép azon, hogy az output termékek esetében nem azonosíthatók egyértelműen a felhasznált művek és hangfelvételek, azonban a jogalkotó eredeti céljához visszatérve az input fázisban felhasznált repertoár és az output közti szükségszerűen létező kapcsolatot elismerve helyreállítja a szerzői ösztönzőket. Ez a megoldás a jogosultakat a fennálló vagyoni jogaikra tekintettel és azokra visszavezetve részesíti az GenAI termékekkel elért bevételekből, vagyis egyben a GenAI termékek által érintett piacokon a szerzői jogi szabályozás által megkívánt egyensúlyt is helyreállítja.

Ilyen szabályozási logika nem ismeretlen a szerzői jogban: ld. a képzőművészeti fizető köztulajdon⁵ intézményét. (Ott a jogalkotó azt ismerte fel, hogy a képzőművészeti alkotások piacán torzulást okoz, ha a műkereskedőknek kizárólag a védett művek visszterhes átruházása esetén kell díjat fizetnie, ezért további rendelkezéssel a nem védett művek ilyen átruházásai után is járulék fizetését írja elő. Ezt a díjat ugyanúgy a közös jogkezelő szervezet szedi be és osztja fel. A javasolt díjigénnyel analóg megoldás tehát a hatályos jogban is van).

Kulturális és egyben fogyasztóvédelmi hatása sem érdektelen a javasaltnak: kereskedelmi forgalomba így csak azok a GenAI-outputok kerülnének, amelyekre adott piaci körülmények miatt valós igény van (pl. egy adott kereskedelmi szituációban jobban testreszabható, gyorsabban és nagyobb tömegben előállítható tartalmat tud generálni a GenAI, mint az alkotó ember), azonban azokkal, mivel a szabályozás a védett művek felhasználását is valódi alternatívaként tartja fenn, nem silány minőségben cserélik le az emberi alkotók által létrehozott műveket.

Mint arra utaltunk, a zenei díjigényt a védett művek, teljesítmények ugyanazon felhasználási módjai esetében aktív közös jogkezelők lennének hivatottak beszedni (a szerzői jogdíjakkal azonos módon és mértékben). A beszedett díjak a jogosultaknak járnának, a felosztás módszertanáról, a felosztáshoz felhasznált adatkörökről pedig a jogkezelők demokratikus és államilag ellenőrzött belső rendjében maguk a jogosultak döntenének, transzparens belső szabályzat útján. A helyzet nem lenne sem új, sem megoldhatatlan a közös jogkezelők számára: a felosztás szempontjából lényeges, a művek, teljesítmények metaadatait tartalmazó adatbázissal és a művek, teljesítmények forgalmával kapcsolatos adatok legszélesebb körével jelenleg is e szervezetek rendelkeznek.

Hasonló, díjigényre vezető javaslatot a nemzetközi szakirodalomban többen is megfogalmaznak.⁶

Javaslatunk értékelése a jogosulti oldal érdekviszonyai és a szakpolitikai esélyek tükrében

A zeneipar különböző szereplői különféleképp látszanak viszonyulni egy ilyen díjigény ötletéhez. A 2024-es magyar EU-tanácsi Elnökség által szervezett szellemi tulajdoni konferencián e témában szervezett panelbeszélgetésen a hangfelvételkiadók, a filmelőállítók és a sajtókiadók európai érdekképviseleti vezetői azért ellenezték a jelen sorok írója által ismertetett díjigény ötletét, mert úgy érezték, így elveszítik az egyedi engedélyezés keretében gyakorolható kontrollt az érintett hangfelvételek, filmek, sajtótermékek felhasználása felett. A panelbeszélgetésen ennek a pontosításnak már nem volt tere, de a fenti javaslatunkból kitűnik, hogy az egyedi engedélyezés az input oldalon továbbra is lehetőség, e felett, az output oldalon valósulna meg a díjigény, olyan környezetben, ahol a kontroll egyedi azonosíthatóság hiányában eleve kizárt és ennek következtében az egyedi joggyakorlás sem tűnik megvalósíthatónak.

Végül egy mondat a fenti javaslat (európai) szakpolitikai realitásáról: az európai jogalkotó a GenAI szabályozása tekintetében olyan kihívás előtt is áll, mely szerint bármilyen további szabályozás jelentős kompetitív hátrányba hozná az európai mesterségesintelligencia-szektort a kevésbé szabályozott amerikai és ázsiai MI-szektorral szemben. Ezzel kapcsolatban azt a kérdést kell mérlegelni, hogy ha ez így is van, az európai MI-szektort biztosan a szerzői jog alapvető céljainak feladásával, az európai kultúra jelentős érdeksérelme árán kell helyzetbe hozni?

A fentiek kapcsán felmerül az a kérdés, hogy a díjigény bevezetése szükségképpen uniós hatáskör-e? Tekintettel arra, hogy a díjigény nem szerzői jogi oltalom alatt álló művek felhasználása kapcsán keletkezne, illetve a TDM kivétellel az uniós jogalkotó legfeljebb az input oldali többszörözési cselekmény szabályozását fedi le (már ha egyáltalán a kivétel alkalmazható GenAI-ra), helytálló lehet egy olyan értelmezés, hogy a díjigény bevezetése nem érinti az uniós szerzői jogi szabályozási kört. Véleményünk szerint egy a kultúrája védelmére érzékeny tagállam számára nyitva áll egy ilyen önálló szabályozás lehetősége. Nem ez lenne az első eset, hogy a hazai szerzői jogi jogalkotás nemzetközi példát mutatva innovatív megoldással élen jár a sokszor emlegetett egyensúly helyreállításában.

Szinger András, szerzői jogász, az Artisjus főigazgatója

1. Az audiofájl és a szöveg itt érhető el: https://tinyurl.com/565tfehc (A Suno ászf-je csak a nem kereskedelmi felhasználást engedélyezi, a szolgáltatás megjelölése mellett.) ↩︎
2. Tim W. Dornis und Sebastian Stober, Urheberrecht und Training generativer KI-Modelle -technologische und juristische Grundlagen, August, 2024 ↩︎
3. The Bookseller – News – Penguin Random House underscores copyright protection in AI rebuff ↩︎
4. Rosati, Eleonora: The legal rights associated with licensing AI outputs, a CISAC Legal and Policy Commission; 2024. október 1516-án tartott előadás ppt prezentációjának 5.sz. diáján található adatok ↩︎
5. 2.26. fizető köztulajdon | A közös jogkezelő szervezetek és a független jogkezelő szervezetek nyilvántartása ↩︎
6. Christophe Geiger, Vincenzo Iaia, “The Forgotten Creator: Towards a Statutory Remuneration Right for Machine Learning of Generative AI”;
   Senftleben, Martin, “Win-win: How to Remove Copyright Obstacles to AI Training While Ensuring Author Remuneration (and Why the European AI Act Fails to Do the Magic)”
   Gervais, Daniel, “White Paper on the Remuneration of Music Creators for the Use of their Works by Generative AI“
   Ficsor Mihály, A WIPO VÁLASZÁRA VÁRVA – MESTERSÉGES INTELLIGENCIA ÉS A NEMZETKÖZI SZERZŐI JOG, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2024. évi 5. szám ↩︎

Categories: Artisjus, Hírek

Tags: AI, artisjus, mesterséges intelligencia, MI