A Dalszerző Expo őszi sorozatának következő alkalma november 28-án, csütörtökön lesz az Artisjus székházában. A mesterkurzust Pátkai Rozina tartja, a témája a versmegzenésítés. A programhoz kapcsolódik két, limitált férőhelyes mentoring workshop is; Pátkai Rozina mellett Nóvé Soma is tart egy ilyet. Jegyet vásárolni itt lehet; ugyanitt elolvasható a workshopra jelentkezés menete is.
Pátkai Rozina 2021-től négy olyan lemezzel jelentkezett, amelyeken kortárs és klasszikus költők verseit dolgozza fel zenésztársaival: Minka, 2021; Tilos csillagon (Pilinszky János versei), 2021, Jelen idő (Petőfi Sándor versei), 2023, [23] Egy pont között a legrövidebb út (Tandori Dezső versei), 2023.
„Nagyon nagy alázattal próbálok a szöveggel valamilyen párbeszédet folytatni. Próbálom megérezni, hogy hogyan kell, hogy alakuljon a dallama, a kísérete. Óriási találkozás, amikor a szöveg megtalálja az általam elképzelt helyét a zenében. Ilyen nagy formátumú szövegekkel dolgozni fantasztikus, de pont ezért nagyon nehéz is” – mondta a Popfilter interjújában (ennek apropója, hogy ő volt az egyik szerző, aki a dalszerzők napja alkalmából visszalátogatott egykori iskolájába.)
Mesterkurzusán saját és mások versfeldolgozásait is elemezni fogja. Megmutatja például a Jelen idő című Petőfi-lemezre készült egyik számát, aminek elkészülési folyamatát a Dal+Szerző kérésére nekünk is részletesen ismertette.
Az összes verses lemezemről ez a legérdekesebb kompozíció számomra, ráadásul a Petőfi-lemez jelentette a legnagyobb kihívást – azt hiszem, ezért is vágtam bele. Az első (talán) furcsaság ennél a dalnál, hogy itt két verset zenésítettünk meg egy dalban Dóczi Bencével és Fenyvesi Mártonnal közösen. (Más lemezeken is vannak persze ilyen darabok, akár 3 vers is egy dalban, mert mindig egy előzetes kutatómunka előzi meg nálam az adott költő versével való foglalkozást, így találok rá az összefüggésekre.)
A közös munka két részből állt. Voltak adott megzenésített sorok, amelyeket Bencével egy atmoszférára, egy beatre könnyen fel tudtunk fűzni, emellett harmóniailag is voltak darabok a versből, főként zongorán – mindezt a legelső demoban nagyon vázlatszerűen össze is raktuk.
Ezek után Fenyvesi Mártonnal újra szétszedtük a loopokat, a beatet, a harmóniákat és elkezdtük – már a szöveggel szoros kapcsolatban – dramaturgiailag összerakni a dal hangszerelését, a zenei dramaturgiát.
Mindhárman tudtuk, hogy a „Csak azt mondd meg, hogy ki vagyok és miért vagyok…” kezdetű, beszédszerű szakasz felé haladunk, egészen addig szándékosan töredezett a hangszerelés, amin az első egyszerű dallammal megformált sorok megszólalnak. Marci szavaival élve, ez a bevezető tulajdonképpen “véletlenszerű zenei események laza láncolata”, olyan zenei eseményeké, amelyek helyet keresnek maguknak a sorok, szavak között, bejárják a teret és a hangszínspektrumot.
A Világosságot! című verset nem teljes egészében dolgozom fel a dalban. A végső énekfelvételig kérdés volt számomra, hogy melyik versrészleteket használom majd fel, a „Nem kérdem én, hogy mi leszek” után. A vers elején egy kihagyáshoz is folyamodom, hogy az első rész sodrását ne törjük meg az vers kárára – ezt persze eleinte egy kicsit problémásnak éreztem.
Általánosságban egyébként mindig megoldandó feladat számomra, hogy a kezdő ötletemet – ami akár egy dallam vagy egy ritmus vagy egy dramaturgia (például, hogy melyik szövegrész beszélt és melyik énekelt) – megpróbáljam következetesen végigvezetni az egész versen úgy, hogy a vers ne szenvedjen emiatt károkat. Tisztában kell lennünk azzal, hogy egy verset azáltal, hogy akár elmondjuk, dallamot írunk hozzá, hangosan megszólaltatjuk, kiszakítjuk a természetes élőhelyéről. A vers eredeti élőhelye szerintem az olvasó belső hangja, legalábbis a legtöbb vers esetén mindenképpen így gondolom. Mindemellett Petőfi filozofikus költeményei – amelyeket én sokkal jobban szeretek, mint a népies verseit – nem adják könnyen magukat: monumentális folyamok, sok asszimmetriával, beszédszerű sodrással.
Sötét a bánya,
De égnek benne mécsek.
Sötét az éj,
De égnek benne csillagok.
Sötét az ember kebele,
S nincs benne mécs, nincs benne csillag,
Csak egy kis hamvadó sugár sincs.
Nyomoru ész,
Ki fénynek hirdeted magad,
Vezess, ha fény vagy,
Vezess csak egy lépésnyire!
A dőlt betűvel jelzett rész három soros strófát tehát kihagytuk.
Nem kérlek én, hogy átvilágíts
A másvilágnak fátyolán,
A szemfedőn.
Nem kérdem én, hogy mi leszek?
A beszélt részen túl, már az első pillanatban azt is sejtettem. hogy ezt a négy sort fontos lenne megismételni. Meglepetésemre ez egy keretes szerkezetet eredményezett, ez a négy sor vezet át az elbeszélt, dallam nélküli részbe, és ez is fog később kivezetni belőle.
Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok
S miért vagyok?…
Magáért születik az ember,
Mert már magában egy világ?
Vagy ő csak egy gyürűje
Az óriási láncnak,
Melynek neve emberiség?
Éljünk-e önnön öröminknek,
Vagy sírjunk a síró világgal? –
A fenti sorok dallammal számomra egyáltalán nem működtek. Giccsesnek és túlzónak éreztem volna ezt a részt énekhangon, elmondani viszont nagyon könnyű volt és magától értetődő. Nincs olyan elvárásom egy versmegzenésítés esetén, hogy minden egyes verssort énekelni kell. Lehet ritmikusan beszélni vagy akár ritmustalanul, narrációszerűen is, ha a dramaturgia megkívánja és a zenei szövetben ez működik a legtermészetesebben. Ritmusában ezek a sorok dallammal csak nehézkesebbé és vontatottá váltak volna. Egy triolás lüktetésű zenei szövet ez, ami szinte lebeg egy szigorú négynegyedes alapon: a beszéd nagyon szabadon mozog felette, így az egész könnyed marad, de a drámája nem vész el.
Így tehát a dal első fele egy hosszú instrumentális folyamba ér. Ez a hosszú cezúra Marci ötlete volt, egy belső zaj, rengeteg belső hang egyre növekvő szövete, amelynek a végkifejlete a Ki fogja vajon megfejteni című vers.
Ki fogja vajon megfejteni
E rejtélyt:
Az emberiségnek könnyei
Lemoshatnák-e az emberiségnek szennyét?
Ez egy igazi katartikus, izzó vég, egy örökérvényű kérdés, ebben a pár sorban (is) Petőfi hatalmassága mutatkozik meg számomra, elképesztő energia ezt koncerten együtt játszani a zenekarral. Az elfojtásból való kitörés: a költő belső monológja az elbeszélt részben a dal végén újra előjön, itt kapcsolódik össze a két szöveg és válik szervesen eggyé, egymásból következővé.
Pátkai Rozina mesterkurzusát november 28-án, csütörtökön tartja az Artisjus-székházban, 16 órától. Az ugyanezen a napon tartott, limitált férőhelyes mentoring workshop jelentkezési határideje november 23., szombat. Bővebb információk, jegyvásárlás itt.
Fotó: Zsólyomi Norbert
Categories: Dalszerző Expo