2024-ben a nemzetközi sajtóban sok szó esett arról, hogy bajban (esetleg egyenesen válságban) vannak a fesztiválok. Ugyanez igaz régiós szinten – lásd beszámolónkat a BUSH kerekasztal-beszélgetéséről –, valamint Magyarországon is. A Music Hungary konferencián a szektor jól ismert képviselői beszélgettek a témáról.
Nem jött ki a matek
A panel Lobenwein Norbert bevezetőjével kezdődött, aki a Strand Fesztiválról elmondta, hogy az elmúlt időszakban évi 5-15%-kal csökkent a látogatók száma, és a végén már „nem jött ki a matek”. Felvetett sok lehetséges magyarázatot, amik a szakmában fel szoktak merülni: kevesebb az emberek pénze (szerinte ezt vagy elhisszük, vagy nem), túlkínálat lett fesztiválokból, kevésbé népszerű ez a formátum, túl drágák a jegyek. Szerinte utóbbit a közönségből is sokszor mondják, Lobenwein viszont úgy gondolja, hogy túl olcsók: ha a valódi értékükön áraznák őket, akkor drágábbak lennének.
Fontos felvetése volt az is, hogy a fesztiválszektor – és általában a kultúra egésze – közeledik a piac szabályaihoz, és az dönt egy rendezvény fennmaradásáról, hogy anyagilag megéri-e. Szerinte sokáig nem így gondoltunk a kultúrára.
Jelentős probléma a gázsik kérdése is. Mint Lobenwein Norbert elmondta, egyik évről a másikra akár 4-5-szörös emeléssel is szembesülhettek a fesztiválok, de ezzel nem lett vége: a következő évben akár újra meg is duplázódtak a gázsik. Mivel a legnagyobbakra headlinerekre szükség van, ezért a rájuk költött pénz emelkedését az eggyel lejjebbi szinten lévő előadók számának csökkenése tudja csak ellensúlyozni.
A lineupra alapozó stratégia nem működik, a fesztivál nem stadionkoncert
Kádár Tamás (Sziget) hangsúlyozta, hogy a különböző felvetett aspektusok összefüggenek, így például a gázsik emelkedése és az, hogy az új generáció számára mindaz inkább „tortúrának” tűnik, ami a fesztiválozást az idősebbek számára pont hogy vonzóvá tette (az utazástól a sátrazásig stb.).
Elmondta, hogy a Sziget nemzetközi befektetője évekig azt a stratégiát követte, hogy a headlinerekre költhető pénzt évről évre radikálisan emelték. Az volt a cél, hogy a hat napból legalább hármon legyen világsztár, aki akár a millió dolláros kategóriába is beleeshet. Eközben a költségvetés más elemei nagyjából stabilak maradtak. Mint mondta, a covid után sokan azt várták, hogy a zeneipari szereplők majd „visszafogják magukat”, ehhez képest ennek az ellenkezője történt, vagyis a gázsik radikális emelkedése. Kádár szerint ekkor derült ki, hogy az említett „lineup-startégia zsákutca”, nem lehet a végtelenségig csinálni.
Szerinte fontos felismerés, hogy a fesztiválok valójában nem stadionkoncertek, és ha mégis így tekintünk rájuk, akkor a legdrágább fellépő költségét nem fogjuk tudni összehozni a napijegyekből.
Itt kapcsolódik be a másik aspektus, amit hangsúlyozott, hogy a Z generációnak „újra el kell magyarázni, hogy mitől jó egy fesztivál”, vagyis azt, hogy „mitől más, mint egy koncert”.
Szerinte válságról nincs szó, csak arról, hogy sok fesztivál egyszerre szembesült azzal a problémával, hogy már nem működik az, hogy „a lineuppal akarja eladni magát”, és ebből következően „magának a fesztiválnak kell olyan élményt nyújtania, hogy ne függjön a fellépőktől”. Ha ezt elérik, akkor az a tárgyalási pozíciójukat is erősebbé teszi a sztárok menedzsmentjeivel szemben.
Kádár Tamás elismerte, hogy kockázatos húzás az, amire készülnek, vagyis hogy a büdzsé nagyobb részét inkább a fesztiválélményre költik majd. Szerinte az is lehetséges, hogy ezen „el fog vérezni” a Sziget – de ha bejön, akkor egy-két év alatt már eljuthatnak az említett, előnyösebb tárgyalási pozícióba.
A beszélgetésben felvetődött kérdésekre válaszolva tisztázta, hogy persze a fesztiválélménynek igen fontos része a zene, tehát a fentiek csak a headlinerekre vonatkoznak. A lényeg az, hogy zenei élmény nemcsak egy headliner lehet, hanem például egy „nagyon jó zenei mix” is, aminek összeállításával a szervező „nem egy fellépőre teszi fel az összes zsetonját”.
Érték- és közösségteremtés
Egyedi Péter elmondta, hogy a Fishing On Orfű kezdetek óta azon az úton jár, amire most a nagyobb fesztiválok is megpróbálnak áttérni, vagyis a kultúra- és a közösségteremtés van a fókuszban. Náluk ezért működik az, hogy a bérletekre tudnak támaszkodni a napijegyek helyett. A Fishingen a bérletek kétharmadát úgy adják el, hogy az azévi programról még egyáltalán nem is kommunikáltak. Mint mondta, ez a közösségteremtés olyan erős, hogy a fesztivál még a covidból is megerősödve jött ki.
A Fishing egyébként arra is figyel, hogy megfizethető árak legyenek a fesztiválon, vagyis a kitelepülő vendéglátóktól nem kérlek „csillagászati” bérleti díjat, hogy ők se csillagászati eladásokkal próbálják ezt kitermelni.
Lobenwein Norbert zárszavában arról beszélt, hogy a fesztiválok amúgy is minden évben újragondolnak dolgokat, változnak, ha szükséges, és most náluk az fogalmazódott meg, hogy „merjünk kicsik lenni”.
Napijegyek helyett bérletek
Az adott napi fellépőktől leginkább függő napijegyek helyett a bérletekre koncentrálna a Sziget is. Arra, hogy ez nem csak a kisfesztiválokon működhet, példa a Glastonbury is, ami rendszeresn már akkor telt házas lesz, amikor még spekulációk sem jelentek meg a headlinerekről.
A bérletekre koncentrálás azért is fontos lenne, mert így kisebb ingadozások lennének az egyes napok látogatószámában. „Borzasztó szomorúan néz ki” a nagyszínpad előtti tér, ha csak félig telik meg – mondta Kádár Tamás. Egy ilyen rosszabbul sikerült aztán a vendéglátásra is kihat, ami pedig a fesztiválélményt is befolyásolja, ezen keresztül pedig negatívan érintheti a következi évi bérleteladásokat. Kádár azt is elmondta, hogy ha jobban előre látható a látogatószám, az olyasmikre is kihat, mint pl. a fesztiválhelyszínek, a különböző terek méretének megtervezése.
Berta András 2023 óta a Netpositive Kft-hez tartozó Backstage Ticketing marketingigazgatójaként foglalkozik régiós fesztiválok jegyértékesítésével és helyszíni beléptetési folyamataival. Mint mondta, nagyon érdekes lokális különbségeket lehet látni a régióban. A román fesztiváloknál átlagolva 80% a bérletek aránya, míg a magyaroknál kb. 50%. Említette a Romániában, a Fekete-tenger partján rendezett Beach, Please! fesztivált, ami nem igazán ismert a világban, de elfogyott rá 70 ezer bérlet; a másik oldalon ott van például a nemzetközileg elismert Exit, ami viszont nem tud előre lépni.
A Z generáció megváltozott igényei a szolgáltatásokban is látszanak
Süli András (Campus Fesztivál) vetette fel a Z generációval kapcsolatos másik kérdést. Mint arról a kis klubokkal kapcsolatban már írtunk, az alkoholfogyasztás jelentős visszaesése a zeneipar megszokott működésére is hatással van. Süli egy nemzetközi felmérést idézett, amin a megkérdezettek kétharmada mondta, hogy az elmúlt fél évben nem ivott alkoholt. Ezt visszaigazolja, hogy a fesztiválokon az összesített alkoholfogyasztás pár év alatt kb. 20%-kal esett vissza. Ezt a Szigettel kapcsolatban Kádár Tamás is megerősítette: elmondta például, hogy csodálkoztak, amikor az egyik alkoholforgalmazó 0%-os gint hozott, de mint kiderült, az ebből készült gin-tonicot el tudták adni.
A Süli András által idézett felmérés ennél is mélyebbre menő változásokat tárt fel a fesztiválok közönségébe most belépő generáció megváltozott igényeiben, fogyasztási szokásaiban. Eszerint 10 fiatal közül 7-8 igényli, hogy egy fesztiválon legyen olyan hely, ahol csendben, egészséges ételek, italok fogyasztása közben lehet kikapcsolódni. Fontos számukra a személyes biztonság, hogy tudják, hogy ha bajba kerülnek, akkor tudnak segítséget kérni. Ezzel kapcsolatban feltehető a kérdés Süli szerint, hogy a magyar fesztiválok hozzáigazították-e a szolgáltatási csomagjukat a kor követelményeihez.
Categories: Hírek