Meglehetősen ritkán fordul elő, hogy Artisjus Junior-díjas lesz egy szerző mindössze egy album után: cserihanna pont e kivételek közé tartozik, ám nem véletlenül. Bábszínház, rendezés, dalszerzés, ének mind szóba kerül az elkövetkezendő oldalon.
Kikötő címmel debütált 2023-ban cserihanna albuma, amellyel gyakorlatilag egy pillanat alatt megfűzte a zenei újságírókat, az erre fogékony huszonéveseket és így a koncertszervezőket is. A néhol abszurditásba hajló humorba mártott, mégis mély és személyes sorok írójának polgári neve – meglepő módon – Cseri Hanna, aki igazából egyáltalán nem „újdondász”.
A huszonkilenc éves Hanna bábrendező szakon végzett az egyetemen, és mivel imádja ezt a szakmát, valóban bábrendező is lett. Gyerek- és felnőttdarabokat egyaránt rendez, sőt immár a Budapest Bábszínház zenei rendezője is. „Színházi, alkalmazott zeneszerzőként egy rendező keze alatt, egy koncepciót kiszolgálva kell egy zenei világot megteremteni” – mesélte Hanna még 2023-ban a Recorder magazinban Rónai Andrásnak. „Ez hasznos a saját zenéimre nézve is, mert megmutatja, hogy akármilyen témában meg lehet találni a személyes kapcsolódást, és így valami nem klisés dolgot csinálni. Tervezem, hogy valahogy ebbe a zenei projektbe is bekapcsolom a bábos gondolkodást, akár árnyjátékkal, vagy más bábtechnikával valami olyan látványvilágban, ami egy új olvasatot teremt. Lehetne nagyon absztrakt, nagyon stilizált, humoros.”
A zene tehát mindig valahogy jelen van Hanna életében, sőt szólóprojektje előtt már működött egy előzmény zenekar cseRihannák néven. A zenekar azonban nem táplált komolyabb ambíciókat azon túl, hogy a barátoknak játsszon, ráadásul a tagok java része külföldre költözött, így egy rövidebb kihagyás után Hanna döntést hozott, hogy megvalósítja önálló zenei terveit.
A Magneotonhoz már egy teljes album demóval kopogtatott be a semmiből: talán ez is lehetett az egyik imponáló, bátor gesztus a kiadó A&R-részlegének, másrészt egy komplett csomaggal érkezett, amely mentén könnyen elkezdődhetett a közös munka. „Bennem olyan organikusan keveredik a totális hülyeség és a vérkomoly világ, hogy valamiért azt feltételeztem, hogy ez mindenkinél így van” – mondta Rónainak a már említett Recorder-interjúban. „Inkább azon gondolkodtam, nem probléma-e, hogy ennyire különbözőek a számok, hogy egyféle közönség végig tudja-e hallgatni ezt az albumot. De úgy voltam vele, hogy ez nem érdekel annyira, inkább a tartalomhoz fogom keresni a formát, azt izgalmasabbnak, önazonosabbnak érzem. Reménykedem, hogy van, akinek tetszik.”
Hanna egyaránt dolgozik egyedül és dolgozik állandó munkatársával, Kövér Kristóf producerrel is. Sokszor a hangzást előre lemodellezi és közösen fejezik be. Kristóf Hanna korábbi felvételeit hallgatva kereste meg a dalszerzőt, miközben Hanna pont producert keresett. Matchy-matchy.
A tavaly megjelent Kikötő album valóban egyszerre játékos és bensőséges, néhol viccesen, de nem öncélúan csúnya szavakkal tűzdelt. Ahogy Major Eszter írta a díjátadón elhangzott laudációjában: „Közhelymentes és önironikus dalaival úgy enged betekintést a hétköznapjaiba és érzelmi életébe, mintha csak a naplójából olvasna fel nekünk. Szövegei abszurd humorral átszőttek, hol komolyak, hol szerethetően kislányosak, jó ritmusban váltakozik bennük a mélység és az üdítő könnyedség. A dalok közös nevezője az igazmondás, amelyet a váratlanul elejtett illetlen szavak még hitelesebbé tesznek. Első szólólemeze, a Kikötő – rajta az Akinek én sok vagyok, a pánick, a Zsiráfhát és a Bácsi című dalokkal – színházi munkái és díjai mellett felhelyezte Hannát a könnyűzene térképére is.”
Szöveg: Kalocsai Krisztina
Fotó: HG Ambrus
Az interjú eredetileg a Dal+Szerző Magazin 2024/1. számában jelent meg.
Categories: Dalszerzőkről, Hírek