A Duetti cég független zenészeknek nyújt pénzügyi szolgáltatásokat, például a katalógusokra alapozott egyszeri kifizetéseket. Music Economics Report 2024 című jelentésükben néhány alapvető gazdasági adatot közölnek a stream szolgáltatókról.
Közölnek például egy táblázatot arról, hogy ezer lejátszás után mennyi jogdíjat fizetnek az egyes szolgáltatók. Az Amazon Music vezet 8,8 dollárral, a rövid kommentár szerint azért, mert a zenei szolgáltatás az Amazon Prime tagság része. Az Apple Music szintén magas (6,2 dolláros) jogdíját két faktor magyarázza: a szolgáltató elsősorban azokon a fejlett piacokon erős, ahol magasabbak az előfizetési díjak, illetve ingyen nem használható. A YouTube (átlagolva a nagyon változó reklámbevételeket) kb. másfélszer annyit, 1000 lejátszásonként 4,8 dollárt fizet, mint a Spotify, ahol a Duetti adatai szerint csak 3 dollárt ér 1000 stream. Ehhez számos ok járul hozzá: az, hogy sokat használják a szolgáltatást (vagyis az egy streamre jutó összeg így alacsonyabb lesz); erős azokban az országokban, ahol csak kevesebbet lehet kérni az előfizetésért; erősen támaszkodik a terjeszkedésben az olcsóbb csomagokra és az ingyenes használatra. Az elsősorban független előadókkal dolgozó Duetti ide veszi a Discovery Mode-ot is.

Mivel a YouTube és a Spotify a legnépszerűbb szolgáltatások, nem meglepő, hogy a minden platformot összesítő átlag ezek jogdíjaihoz áll közel: 2024-ben 3,41 dollár volt 1000 streamenként. Ez az átlag 2021-ben még 4,04 dollár volt, aztán pár évig esett, de a Duetti szerint stabilizálódni látszik.
A Spotify számára nagyon előnytelennek kinéző jelentésről a svéd cég kemény hangú közleményt adott ki, amit a Music Ally közölt. A Duetti elemzése „megalapozatlan és nevetséges” – írják. Alapvető félreértés azt számolgatni, hogy egy lejátszásért mennyi jogdíj jár, hiszen a stream nem így működik, hanem úgy, hogy az előfizetések, reklámok után havonta beérkező bevételeket osztják fel az összes lejátszás között. (Ennek kb. 70%-a jár az összes jogtulajdonosnak, nagyobb része a hangfelvételek jogtulajdonosainak.) Vagyis ha ugyanannyi előfizető több zenét hallgat egy adott időszakban, akkor kevesebb lesz az egy lejátszásra eső jogdíj.
A Spotify közleménye megvédi ezt a modellt. Szerintük ha rögzítve lenne egy lejátszás jogdíja, akkor „az gazdaságilag arra ösztönözné a szolgáltatókat, hogy minimalizálják a lejátszások számát, ami a hallgatói elköteleződés, ezáltal pedig az összesített kifizetések csökkenéséhez vezetne. Mi az ellenkező megközelítést választottuk: az a célunk, hogy a felhasználók többet legyenek a platfomon, mert így fogják a prémium szolgáltatást választani és többet fizetni. Büszkék vagyunk arra, hogy összesítve mi fizetjük a legtöbb jogdíjat, de tudni kell, hogy ez nem véletlenül alakult így, hanem tervezetten.” A közlemény szerint tehát a Duetti jelentésének íróinak „köze nincs ahhoz, ahogy ez az iparág működik”, ráadásul még a számaik sem pontosak.

A jelentésben egyébként van még néhány egyéb érdekes adat. Kiderül belőle például, hogy a niche műfajokban a mainstream stílusokhoz képest kb. 10%-kal magasabb az egy lejátszásra eső jogdíjak mértéke; feltehetően azért, mert ezeket nagyobb mértékben hallgatják az előfizetők, mint az ingyenes felhasználók, illetve az ide sorolható előadók kevésbé használják a Discovery Mode-ot.
Egy másik adat annak ad kontextust, hogy a TikTok rendszeresen azzal védi meg a minden más szolgáltatóhoz képest elenyésző kifizetéseit, hogy a platformon virális sikert elérő dalok rajongókat, így bevételeket hoznak a stream oldalakon. A Duetti szerint viszont a videómegosztón virális sikert elérő daloknak is mindössze 15%-a kap valódi lökést a Spotify-on. Ezt úgy nézték, hogy a virálissá válás után négy hónappal a korábbihoz képest legalább 30%-kal magasabb-e a lejátszások száma.
Categories: Hírek
Leave a Reply