Mint arról korábban itt írtunk, a Spotify 2024-ben több országban, többek között az Egyesült Államokban is bevezette azt, hogy a prémium előfizetők havi 15 órán át plusz díj fizetése nélkül hallgathatnak hangoskönyveket. Ezzel az előfizetés a platform szerint többféle tartalomtípust kínáló csomag (bundle) lett. (A hangoskönyvek nélküli változat pedig kicsivel olcsóbban érhető el, de ezt a felhasználók 14%-a választotta csak.)
A jogtulajdonosok és a szolgáltatók által beterjesztett, az amerikai Szerzői Jogi Bizottság által jóváhagyott megállapodás szerint pedig az ilyen csomagokra más szabályok vonatkoznak: a zenei jogtulajdonosok alacsonyabb arányban részesednek a szolgáltató bevételeiből. Ez a megállapodás alapvetően a már létező csomagokat tekintetbe véve készült. Ilyen pl. az Amazon által kínált, több mindent magába foglaló Prime tagság, vagy pl. az Apple által kínált Apple One előfizetés, amiben az Apple Music mellett ott van Apple TV+, az iCloud+ és az Apple Arcade is. A zenei jogtulajdonosok szerint az, hogy a Spotify a hangoskönyvek bevonásával ilyen csomagnak nyilvánította a prémium előfizetést, „cinikus trükk” volt a zenei jogdíjak lenyomására.
A 2021-ban indult amerikai közös jogkezelő, a Mechanical Licensing Collective (MLC) bíróságon támadta meg a döntést, de a bíró a Spotify-nak adott igazat. Ahogy a Complete Music Update részletes összefoglalójában olvasható, a bíró megállapítása szerint azok a szabályok, amelyek alapján egy előfizetést csomagnak lehet nevezni, egyértelműek, és amit a Spotify tett, az megfelelt nekik. A csomaggá nyilvánításhoz mindössze annyi szükséges, hogy a zenei szolgáltatás mellett „egy vagy több más terméket is kínáljanak, amelyek valódi értéket képviselnek a fogyasztó számára”.
Az MLC úgy érvelt, hogy a Spotify egyszerűen a korábbi előfizetési díjért most többet ad, vagyis csak „hozzácsapta” a zenéhez és a podcastokhoz a hangoskönyveket – ezzel pedig szerintük a szolgáltató elismerte, hogy a 15 órányi hangoskönyvhallgatás a felhasználók számára nem képvisel valódi hozzáadott értéket. A bíró szerint viszont „attól még, hogy egy terméket ingyen vagy igen alacsony áron kínálnak fogyasztókat bevonzása céljából, lehetséges az, hogy a fogyasztók számára ez a termék valódi értéket képvisel.”
A Spotify éppen ezt írta a döntést üdvözlő közleményében: „a csomagok jelentős szerepet töltenek be abban, hogy kiterjesszük a zenéért fizetni hajlandó közönség körét, és ezzel növeljük az egész tortát a zeneipar számára.” Ugyan a cég nem hivatkozik erre, de érdemes megemlíteni, hogy 2024 nyarán jelent meg egy piackutatás, ami éppen arról szólt, hogy a stream előfizetéseknek eddig még meg nem nyert (legfiatalabb és legidősebb) generációk számára fontos szempont, hogy milyen nem zenei tartalmakat kapnak.
A Spotify arra is hivatkozik, hogy a szbályozás „nagy teret nyit az együttműködéseknek, és a Universal Music Publishing Grouppal kötött közvetlen jogosítási megállapodásunk rugalmasságot és kiegészítő kedvezményeket biztosít”. Ez a tömör megfogalmazás arra vonatkozik, hogy a Universal Music Grouppal január végén megkötött jogosítási megállapodásban keretében a zeneműkiadóval is közvetlen szerződést kötöttek, ami tehát eltér a Szerzői Jogi Bizottság által megállapított, mindenkire kötelező jogdíjaktól. Bár részletek nem kerültek nyilvánosságra, több zeneipari lap arról írt, hogy ezek kedvezőbb feltételeket biztosítanak a Universal szerzői számára – ahogy a Variety fogalmaz, „a fizetési struktúra legalább néhány részletét javítja” a megállapodás.
A hírek szerint egyébként valószínű, hogy a jövőben még szélesebb kínálat lesz a Spotify „csomagjában”: a videós oktatási anyagok. Ezeket Nagy-Britanniában már 2024-ben elkezdte tesztelni a platform, és a legújabb spekulációk szerint hamarosan az Egyesült Államokban is bekerülhetnek a Spotify kínálatába.
Categories: Hírek