Kevin Evers, a Harvard Business Review szerzője és senior szerkesztője írt egy könyvet Taylor Swift „stratégiai zsenijéről”, vagyis azokról az üzleti és kreatív döntéseiről, amik ahhoz vezettek, hogy minden idők egyik legsikeresebb dalszerző-előadója lett belőle, rekordokat döntő kiadványokkal és turnékkal. A There’s Nothing Like This című könyv áprilisban jelenik majd meg, de főbb tanulságait Evers a Harvard Business Review-n is összefoglalta.
Evers kiemeli, hogy Taylor Swift azon ritka zenészek közé tartozik, akiknek többgenerációs a közönsége: mint írja, akik 2006-os első albumának megjelenésekor voltak tinédzserek, ma már valószínűleg a gyerekeiket viszik a koncertjeire. Ez azoknak a pályáját meghatározó döntéseinek köszönhető, amiket Evers szerint ugyanúgy érdemes tanulmányozni, „mint ahogy az olyan üzleti vizionáriusokét, mint Steve Jobs, Richard Branson és Jeff Bezos.” A szerző négy fő elvet emel ki, amik szerinte meghatározták Swift pályáját.
Új piac
Taylor Swift közismerten a country-ból indult, amiről az volt a kétezres évek közepén az általánosan elfogadott vélemény Nashville-ben, hogy ez „a 35 éves háziasszonyok műfaja, amit a tinik nem hallgatnak”. „De hát én szeretem a country-t és tinédzser vagyok, és biztosan vannak még hozzám hasonlók” – gondolta akkor Swift (utólagos beszámolója szerint), és a tinik problémáiról szóló country-dalaival megtalált magának egy olyan közönséget, amit korábban senki.
A rajongók megragadása a dalszövegekkel
Ez az a téma, amivel a legtöbb cikk foglalkozik: Taylor Swift rajongótábora rendkívül lelkes és lojális. A módszer, amivel a dalszerző „magához köti” őket, az, hogy személyes és őszinte dalszövegeiben jól eltalálja a konkrétumok és a homályosság arányát – így mindenki sejti, hogy ezek valós személyekről, eseményekről szólnak, de nagy tere nyílik a találgatásnak, értelmezésnek, a különböző dalok közötti kapcsolatok feltérképezésének stb., és persze annak, hogy a rajongók mindezt kibeszéljék az interneten. Swift elismeri és meghálálja a rajongást, a közönsége így értékesnek érezheti magát.
Bátor irányváltások
Akármilyen sikeres volt, Taylor Swift mert változtatni a zenéjén, amivel Evers szerint az igazán sikeres vezetők egyik legfontosabb tulajdonságát testesíti meg. A „produktív paranoiának” is nevezett vezetői hozzáállás a potenciális negatív változásokra figyelve elkerüli a sikerrel gyakran járó elégedettséget, ellustulást és az ebből következő bukást.
Az ismert dolog, hogy Taylor Swift töbször újra „kitalálta magát”, de az talán kevésbé, hogy „a kreatív váltásokat gyakran akkor hajtotta végre, amikor a külső jelek – albumeladások, kritikák, díjak – mind arra utaltak, hogy a legjobb lenne folytatnia azt, amit addig csinált” – írja Evers.
Így például a 2010-es évek elején kiemelkedően sikeres volt már a country határain is túl, amikor a Red album munkálatai közben úgy döntött, hogy Max Martinnal együtt dolgozva poposabb irányba fordul. Az albumról megjelent első single (We Are Never Ever Getting Back Together) egyszerre hordozta a Swift-dalok és a Max Martin-slágerek ismertetőjegyeit. Az első reakciók azt mutatták, hogy a rajongókat megosztotta a dal – ám aztán ez lett az első száma, ami a Billboard lista élére jutott. A popos korszakot újabbak követték, és mára a közönség számára Swift egy „zenei alakváltó”.
Alkalmazkodás a zenehallgatási szokások változásához
Swift még a stream felfutása előtti korszakban lett sztár, de képes volt alkalmazkodni az új körülményekhez – ám nem feltétel nélkül, 2014-ben például visszavonta a katalógusát minden olyan szolgáltatótól, amelyik freemium modellben működik. A stream kívánalmainak megfelelően viszont növelte a kiadott dalainak számát. 2014 és 2019 között összesen kb. 50 dalt jelentetett meg – aztán 2019 nyara és 2020 tele között, kevesebb mint másfél év alatt állt elő ugyanennyi új számmal, három albumon (Lover, Folklore, Evermore). 2024-es The Tortured Poets Department című albumának teljes változata 31 dalból áll (plusz a fizikai kiadás bónusz verziói).
Evers szerint nagyszerű húzás volt az is, hogy újravette a régi albumait. Ugyan ennek indoka az volt, hogy korábbi kiadóját a Swift által gyűlölt Scooter Braun cége vásárolta fel, az eredménye viszont az, hogy „elérte, hogy a rajongók ugyanúgy lelkesedjenek egy 2024-es megjelenésért és a 2012-es slágereiért”, és így egyszerre töltheti be a releváns, jelenkori popsztár és a régi slágereivel stadionokat töltő legacy act szerepét. Ezt mutatja a rekorddöntő Eras Tour, amelynek koncertjein az elsőt leszámítva mindegyik albumának szentelt egy-egy blokkot.
Kevin Evers így foglalja össze az elemzés tanulságát: „Taylor Swift folyamatos sikere nem csupán a tehetségének köszönhető, hanem annak is, hogy egy gyorsan változó iparágban képes elboldogulni előrelátással, kreativitással és brilliáns stratégiai érzékkel.”
Categories: Hírek