A stream bevételek akár 10%-át is megszerezhetik azok a csalók, akik kiterjedt, sokszereplős infrastruktúra valamint a mesterséges intelligencia segítségével manipulálják a lejátszási számokat. A zenészektől a rajongókig mindenki kárvallott. Bemutatjuk, hogyan működik a százmilliárdokat kicsaló „iparág” és azt is, milyen módszerekkel lépnek fel ellene a szakemberek.
A zenei értéklánc minden szereplőjét károsítják azok a csalók, akik saját – ma már gyakran MI-vel készített – zenéiknek mesterséges hallgatottságot szereznek. Éves szinten sok százmillió, esetleg milliárd dollár lehet az az összeg, amit a csalók megszereznek, vagyis az összes stream jogdíj 5-10%-a. Mivel a hangfelvétel-kiadók bevételeinek kétharmadát, a szerzők bevételeinek pedig harmadát már a stream adja, ez igen komoly probléma, aminek megoldása azonban korántsem egyszerű. Erről szólt az az igen tanulságos és átfogó online is megtekinthető kerekasztal-beszélgetés, amelyet a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO, az ENSZ szervezete) eseményén rendeztek a közelmúltban Streaming Fraud: Modern Piracy Supercharged By AI címmel.
A csalások működése, a csalókat kiszolgáló piac
Melissa Morgia, az IFPI tartalomvédelmi vezetője ismertette, pontosan hogyan történnek a csalások. A csalók az online terjesztők segítségével töltenek fel zenéket (vagy tkp. bármilyen audiofájlokat, a lényeg az, hogy 30 másodpercnél hosszabbak legyenek) a szolgáltatók katalógusába, majd ezeknek generálnak mesterséges meghallgatásokat. Vagy erre a célra létrehozott álfelhasználókkal, vagy valós felhasználók adatait megszerezve próbálnak minél több streamet elérni ezeknek a zenéknek.
A csalók az online terjesztők segítségével töltenek fel zenéket a szolgáltatók katalógusába, majd ezeknek generálnak mesterséges meghallgatásokat.
Mivel a jogdíjelosztás leegyszerűsítve úgy történik, hogy az összes beérkező bevételt a hallgatottságok arányában elosztják az összes jogtulajdonos között, ezért elegendő mesterséges lejátszással több pénzt lehet kivenni a rendszerből, mint amennyit a csaló betett oda. Bár a kívülállók gyakran azt feltételezik, hogy az ingyenes zenehallgatást használják a csalók, valójában leggyakrabban a családi előfizetéseket vásárolnak az álfelhasználóknak, mert így több jogdíj jár egy-egy lejátszás után.
Természetesen a kicsalt összegek valójában a valódi zenék jogtulajdonosait illetnék meg, ezért bár nem egy-egy konkrét zenésztől lopnak a csalók, valójában mindenkit megkárosítanak, aki jogdíjat kap a stream szolgáltatóktól.
Melissa Morgia ismertette, hogy milyen szofisztikált infrastruktúra áll a csalók rendelkezésére. Könnyen találhatók olyan oldalak, ahol pénzért lejátszásokat és/vagy követőket lehet vásárolni. Az ilyen oldalak működtetőinek „nagybani kereskedők” adják el azt az infrastruktúrát, amivel fel lehet építeni egy „felhasználóbarát” szolgáltatást. Ezek mögött pedig harmadik szinten ott vannak a direkt a csalások elkövetésére újabb szereplők által fejlesztett szoftverek.
A csalások mindenkinek ártanak
A stream csalások a zenei értéklánc minden szereplőjének ártanak – mondta David Sandler, a Warner Music Group globális tartalomvédelmi alelnöke. Ez nyilvánvaló azoknak a szereplőknek az esetén, akitől a csalók lopnak, azáltal, hogy az összes kifizetett jogdíj egy részét jogtalanul maguknak szedik ki a rendszerből.
De Sandler szerint a zenerajongók is károsultjai a csalásoknak, például úgy, hogy ha a jogtulajdonosok kevesebb pénzhez jutnak, akkor kevesebbet tudnak a művészeikre, új tehetségek felkutatására és befuttatására költeni. A stream szolgáltatókat ugyan közvetlenül nem károsítják a csalók (hiszen a jogtulajdonosoknak járó összegből vesznek el), valójában az általuk generált rossz adatok rontják az algoritmusokat; a csalások kikezdik a szolgáltatók hitelességét is, illetve ronthatják a felhasználói élményt. A szolgáltatók már csak azért is a csalások elleni küzdelem frontvonalában vannak, mert náluk történik maga a jogsértő magatartás.
A probléma mértéke
Természetesen nehéz megmondani, hogy pontosan milyen mértékű az illegális aktivitás. A legismertebb, a csalások szűrésével foglalkozó cég, a Beatdapp társalapítója, Morgan Hayduk azt mondta a WIPO beszélgetésén, hogy ők úgy becsülik, hogy az összes lejátszás 5-10%-a lehet csalás eredménye. Korábban a francia Nemzeti Zenei Központ 1-3%-os becslést tett közzé. 2023-ban a Deezer azt nyilatkozta a Billboardnak, hogy náluk 7% az, amit lelepleznek, a valóság tehát ennél magasabb lehet; most a WIPO beszélgetésén a szolgáltató jogdíjfizetésért felelős vezetője, Thibault Roucou már magasabb, 9%-os arányt említett. A 2023-ban indult széles iparági összefogás közleménye évi több százmillió, talán egymilliárd dolláros kárról szólt, vagyis forintban százmilliárdokról lehet szó.
Morgan Hayduk arról is beszélt, hogy kétféle motivációja lehet a csalásnak. Vannak, akik egyszerűen csak pénzt akarnak szerezni, míg mások népszerűbbnek akarnak látszódni, mint amilyenek valójában, fel akarnak kerülni a toplistákra. Hayduk szerint a csalások több mint 90%-a az előbbi, színtisztán pénzügyi motivációjú. Mint mondta, ez valójában jó hír, egyrészt mert így minden iparági szereplőnek érdeke, hogy fellépjen ezek ellen; másrészt ha valakit csak a pénz érdekel, akkor az elhagyja majd a zenei területet, ha megnehezítik azt, hogy ebből a rendszerből pénzt vegyen ki.
A zeneíró mesterséges intelligencia is segíti a csalókat
Melissa Morgia (IFPI) úgy fogalmazott,
a csalások a generatív mesterséges intelligencia megjelenésével magasabb fokozatra kapcsoltak.
Ugyanis, ahogy Morgan Hayduk fogalmazott, korábban pont az tette viszonylag magasra a belépési küszöböt, hogy a csalásokhoz nagyon sok tartalmat kell előállítani. Így lehet ugyanis „elrejtőzni a hosszú farokban”. Ha csak kevés zeneszámnak generálnák a mesterséges meghallgatásokat, akkor ezek olyan „népszerűek” lennének, hogy az már feltűnne a stream szolgáltatóknak és a feltörekvő előadók után kutató kiadóknak.
Az MI pont ebben segít a csalóknak: könnyen, gyorsan és nagyon gyorsan lehet vele rengeteg tartalmat előállítani. Nem véletlen, hogy az első amerikai vádemelés gyanúsítottja (lásd lejjebb) egy MI-startuppal szövetkezett, hogy több százezer zeneszámot juttassanak el a stream oldalakra.
A csalások kiszűrése
Morgan Hayduk nagy vonalakban azt is ismertette, hogy a Beatdapp milyen módszerekkel próbálja kiszűrni a csalásokat. Mint mondta, ötven „igen tehetséges és cinikus” adatelemzővel dolgoznak, akik több szinten nézik ugyanazokat az adatokat, amiket a stream szolgáltatók is használnak, csak éppen más szemmel. Figyelik az egyes dalok és az előadók adatait, a felhasználók szintjét és a streamelésre használt eszközök szintjét egyaránt. 2024-ben összesen 3 300 milliárd lejátszás adatait vizsgálták.
Két módon elemzik mesterséges intelligenciával ezt a hatalmas adathalmazt. Egy ún. felügyelet nélküli MI jellegzetes mintázatokat keres a felhasználói viselkedésben, és ezek alapján pedig a jellegzetestől eltérő, gyanús viselkedéseket is azonosítja. Utóbbiak esetén is próbálja megtalálni, hogy mik ezeknek a tipikus módjai. Egy másik ún. felügyelt adatelemző MI-nek pedig az a dolga, hogy az így beazonosított, csalásra utaló mintázatokból minél többet megtaláljon a streamek adatai között.
Hayduk mondott egy példát is: tegyük fel, hogy egy felhasználó nevéhez több készülék van regisztrálva, amiken zenét szokott hallgatni. Az MI felfedezi, hogy ezek közül az egyik teljesen más viselkedést mutat, mint a többi. Gyanús, hogy a felhasználó adatait megszerezték, és a tudta nélkül az accountját illegális streamekre használják. Ha sikerül még találni az adathalmazban hasonlóan viselkedő eszközöket, akkor a Beatdapp rábukkant egy ún. botfarmra. Fontos lépés egyébként az is, hogy a felhasználóknak „visszaadják” az eltérített accountot. Hayduk hangsúlyozta, hogy csak akkor vádolnak meg valakit csalással, ha 99,99%-ban biztosak ebben, tehát „konzervatív” a megközelítésük.
Látható, hogy a csalások kiszűrése egyáltalán nem támaszkodik arra, hogy pontosan milyen az a tartalom, amivel ezeket végrehajtják, vagyis ahogy Hayduk fogalmazott, a módszert nem érinti a generatív MI megjelenése, csak a mennyiséget.
Adatmegosztás és a jogdíjelosztási modell átalakítása
A Deezernél a jogdíjfizetésekért felelős vezető, Thibault Roucou szintén adatelemzőként kezdte 2013-ban, és a beszélgetésen elmondta, akkoriban még az is előfordult, hogy egy teljesen ismeretlen előadó az olasz toplista élére került vásárolt streamekkel – azóta persze sokat finomodtak a módszerek. Roucou szerint a Deezernél három módon küzdenek a csalások ellen, ezek közül az első nagyjából olyan, mint amit a Beatdapp vezetője ismertetett.
Fontos továbbá a transzparencia és a kommunikáció. A Deezer volt az első szolgáltató, amelyik nyilvánosan beszélt a problémáról, adatokat osztott meg más iparági szereplőkkel. Ugyanakkor több résztvevő felhívta a figyelmet arra, hogy az adatmegosztásnak megvannak a korlátai. Az egyik az, hogy
ha túlságosan sok részlet széles körben elterjed a csalás elleni küzdelem konkrét módszereiről, akkor azt a csalók kihasználhatják a viselkedésük megváltoztatásával.
A másik pedig az, hogy a felhasználókról keletkezett adatok a platformok számára igen értékesek, hiszen ezek alapján tudják finomítani az algoritmusokat, ajánlórendszereket, marketinget stb.
Vagyis közös érdek a csalás elleni küzdelem, viszont az egymással keményen versenyző szolgáltatóknak van jó okuk van arra is, hogy vigyázzanak az adataikra. Mindenesetre az utóbbi években szintet lépett a közös fellépés, lásd az említett Music Fights Fraud Alliance megalakulását, vagy éppen ezt a beszélgetést, ami a WIPO világszervezet égisze alatt zajlott.
A Deezer szerint a harmadik mód a csalások ellen a jogdíjelosztási metódusok megváltoztatása. A szolgáltató 2023-ban vezetett be egy sor változtatást, amikről részletesen itt írtunk. Thibault Roucou a beszélgetésen egy olyan aspektust emelt ki, ami egyébként a Spotify hasonló változtatásai között nem szerepelt. Bevezettek egy felső limitet az egy felhasználóra eső havi streamekre, amit ha valaki túllép, akkor az ő hallgatásai kisebb mértékben számítanak a jogdíjelosztásnál. Szerintük nagyon kevés valódi ember van, aki ezt túllépi, viszont az egy-egy accountról rengeteget streamelő csalók ellen hatékony lehet a lépés.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a jogdíjelosztási módszerekről szóló vitában évek óta felmerül, hogy az ún. felhasználó-központú elosztás megszüntetné az egész problémát. Ennek lényege az, hogy (a szolgáltató részesedésének levonása után) az adott felhasználó által befizetett pénzt osztanák szét az általa hallgatott zenék jogtulajdonosai között. Látható, hogy így nem volna lehetséges több pénzt kivenni a rendszerből, mint amennyit beletesz az ember, pedig pont ez a csalások lényege. Bár több szolgáltató kísérletezik vagy kísérletezett ezzel az elosztási móddal (pl. a Soundcloud), a rendszernek volnának hátulütői és vesztesei is, és úgy tűnik, hogy a meghatározó nagy kiadók nem állnak mellé.
Jogi fellépés a csalók ellen
Bár mint láttuk, a probléma több mint egy évtizedes, 2024-ig kellett várni arra, hogy előbb Dániában, majd az Egyesült Államokban vádat emeljenek egy-egy csaló ellen. Különösen az utóbbi ügy keltett nagy feltűnést. Morgan Hayduk úgy kommentálta, hogy a vádlott Michael Smith viszonylag kevésbé szofisztikált módszereket alkalmazott, illetve Észak-Karolina jogi szabályozása „nem optimális a csalók számára”.
Kevésbé ismert az, hogy Brazíliában is hatékonynak bizonyult a fellépés a csalások ellen. Erről a Sao Paulo-i ügyész, Ana Beatriz Pereira de Souza Frontini beszélt a WIPO eseményén. Mint mondta, a kulcs az volt, hogy nem az internetes csalás, identitáslopás és más hasonló, nagyon nehezen bizonyítható online jogsértések felől fogták meg az ügyeket, hanem a fogyasztóvédelem szempontjából, vagyis úgy érveltek, hogy az illegális tevékenységek kárt okoznak a stream felhasználóknak. Mint az ügyész elmondta, segítségükre volt, hogy Brazíliában a törvények nagyon erősen a fogyasztókat védik.
Frontini csapata a csalóknak lájkokat, illetve lejátszásokat értékesítő szolgáltatókat vett célba több jogi akcióval. Több mint 30 eljárást indítottak, amelyek egy része már lezárult, és volt olyan weboldal, amit ezek eredményeként lekapcsoltak.
David Sandler (Warner) úgy vélte, hogy nem jogalkotói kérdésről van szó, mert a szerzői jogi szabályozás alkalmas a tartalmak megvédésére, hanem a jogalkalmazáson múlik a csalások elleni fellépés. Ahogy a brazil példa is mutatta, különböző jogi rendszerekben más-más megoldás lehet célravezető. Melissa Morgia elmondta, hogy több országban dolgoznak az IFPI egyes szervezetei a megoldáson, és a német kiadók például a versenyjogi megközelítést választották.
Categories: Hírek