Az 1963-ban alakult Stúdió 11 nemcsak a közszolgálati rádió ikonikus zenekaraként vált ismertté. Kreativitásával és páratlan munkabírásával évtizedeken át a hazai zenei élet meghatározó formációja volt. A jelenlegi tagok tavaly Az év produkciója kategóriában vehettek át Artisjus-díjat. Munkásságukat mindmáig a folytonosság, az önállóság, a magas felkészültség jellemzi.
A hatvanas évek eleje kifejezetten pezsgő időszakot jelentett az akkor szárnyait bontogató beatgeneráció számára, de izgalmas volt a jazz-zenészeknek is, hiszen ekkor kezdték háború előtti státuszukat apránként visszaszerezni. 1961-ben Pernye András kritikus a Valóság című folyóiratban jelentetett meg egy cikket, ahol sok évnyi csend után védelmébe vette a jazzműfajt. Egy évvel később nyílt meg a gyorsan legendássá vált Dália Jazz Klub, 1964-ben hosszú idő után könyv jelent meg a jazzről – szintén Pernye tollából, míg 1962-től Gonda János jóvoltából jazzantológia-sorozat indult el, 1965-ben pedig a jazztanszak megalapítója lett. Így a nagyobb tánczenekarok után megjelentek kisebb-kompaktabb felállású együttesek, sőt a Magyar Rádióban is úgy gondolták, hogy a tánczenekar mellett egy olyan modernebb megszólalású csapat is hasznos lenne, amely egyaránt képes tánczenei, de akár jazzkompozíciók tolmácsolására, hangszerelésére, felvételére
„Az 1963-ban Zsoldos Imre és Dobsa Sándor vezetésével alakult formáció a közszolgálati rádió égisze alatt működött egészen 2007-ig” – írja Bágyi laudációjában. A legenda szerint a nevet Dobsa Sándor adta, miközben a rádió egyik stúdiója előtt álltak, miszerint „tizenegyen vagyunk, stúdióban dolgozunk, legyünk Stúdió 11”. Az ekkor a rádióban is dolgozó és jazztörténeti sorozatot szerkesztő Pernye innnetől kezdve kifejezetten figyelemmel kísérte a zenekar munkáját.
Valószínűleg a legtöbb klasszikus rádiófelvételen a Stúdió 11 hallható, beleértve a tévés szerepléseket is, ami valószínűleg azt jelenti, hogy a kreativitás és magas felkészültség mellé valami elképesztő munkabírás is járult.
Gyakorlatilag mindenkivel játszottak, Cserháti Zsuzsától Adriano Celentanóig, Aradszky Lászlótól Szécsi Pálig, Hofi Gézától Zoránig, de 2010-ben Jaco Pastorius emléke előtt tisztelegtek a Müpában Victor Bailey-vel és Peter Erskine-nel.
Éppen ezért is egészen fantasztikus, hogy amikor 2007-ben, negyvenöt év után egyik pillanatról a másikra megszűnt a „munkakönyvük”, „tevékenységük nem szakadt meg, a tagok együtt maradtak; az önerőből való működést megteremtő, a fenntartó szerepét máig betöltő egyesületet 2010-ben jegyezték be. A Stúdió 11 művészeti vezetését haláláig Csepregi Gyula szaxofonos látta le, ma a zenekart Tóth Gyula gitáros irányítja. Tagságát mindig is kiválóan képzett és elismert muzsikusok alkották, akik a remek szólistákkal karöltve emlékezetes és színvonalas produkciókat hoztak létre.”
Musical dalok és szerelmes duettek
A Stúdió11 Ensemble 2025. március 29-én Vastag Tamás, Tunyogi Bernadett, Csengeri Attila közreműködésével ad különleges különleges koncertet a Klauzál Gábor Művelődési Központban
JELENLEGI TAGOK
Tóth Gyula (gitár, zenekarvezető), Rátonyi Róbert (zongora), Boegán Péter (dob), Gátos Iván (billentyűs hangszerek), Barbinek Gábor (harsona), Nagy Balázs (bariton-, alt-, szopránszaxofon), Varga Gábor (trombita, szárnykürt), Ducsai Szabolcs (trombita, szárnykürt), Kalmus Pál (bariton-, alt-, szopránszaxofon, basszusklarinét, fuvola), Zsoldos Béla (marimba, vibrafon, ütőhangszerek), Csejtei Ákos (fuvola, szoprán-, tenorszaxofon), Takács Donát (basszusgitár, nagybőgő)
Fotó: Labancz Viktória
Categories: Dalszerzőkről